„Rontsuk el” az Alt+F4-et, javítsuk meg a Firefox sessiont.

A

savefirefox.sh

pedig így néz ki:

#!/bin/bash 
if [ x"`xwininfo -id \`xprop -root | grep "_NET_ACTIVE_WINDOW(WINDOW)"| cut -d ' ' -f 5\` | grep xwininfo | sed 's/.*".* - \(.*\)"$/\1/'`" != x"Mozilla Firefox" ]; 
then 
wmctrl -c :ACTIVE:; 
fi

1. megszerezzük az aktív ablak ID-jét:
   

   xprop -root | grep "_NET_ACTIVE_WINDOW(WINDOW)"| cut -d ' ' -f 5

2. megszerezzük az ablak címének utolsó kötőjel utáni részét:
   

   xwininfo -id WINDOW_ID | grep xwininfo | sed 's/.*".* - \(.*\)"$/\1/'

3. … és ha az nem Mozilla Firefox, akkor jól bezárjuk az ablakot…

A dolog apropója (avagy a Firefox session megjavítása)
Ma sikerült véletlenül bezárnom a Firefoxot, és elveszett mélyre el lett ásva a session. A dolog úgy reprodukálható, hogy megnyittatunk a Firefoxszal egy tool windowt (például a Web Console-ban rákattintunk egy requestre), aztán azt szórakozottan Alt+F4-gyel bezárjuk. Mivel nem rendes ablakról van szó, ezzel a művelettel – Fluxbox alatt legalábbis – a teljes böngészőből kiléptünk, ráadásul a session is oda.
A dolog kezelhető, a Firefox profil könyvtárában van egy (csomó) JSON formátumú sessionstore*.js fájl, ebből a legfrissebb elvileg tartalmazza az elveszett sessiont, gyakorlatilag nálam a böngésző a kezdőlapot hozza be, az előző munkafolyamatot a fájlban található _closedWindows property tartalmazza.

Miután visszamásoltuk a megfelelő sessiont a helyére, ellenőrizzük a fájlt:

json_xs -t null <sessionstore.js

(ugyanezzel a paranccsal meg is formázhatjuk, de nem fontos…)

Ezt követően a böngészőt elindítva ott vagyunk, ahol elrontottuk. A műveletet nagy mértékben támogatja a Vim, gondolom az Emacs is; egyszerűbb szövegszerkesztőkkel csak okosok vágjanak neki.