sd kártya meglilozása sikerült. de...

Igen. Sikerült.

Arra gondoltam, hogy a fő gépemen lévő linuxot a /usr/local nélkül kimásolom egy sd kártyára, majd kiadom a
chroot /mnt/sdb1
parancsot, és vidáman elfuttatom mindenféle átírás nélkül a lilo-t.

Le is futott, őpersze kiírta, hogy mi miatt lesznek előttem meglepetések. Reboot, sd kártya kivesz, majd azt veszem észre, hogy a képernyő fele teleíródik két egyforma karakter szórakoztató ismétlődésével. Hopp, ilyen már volt, de roppant kezdő koromban, így nosztalgiaképpen visszaraktam az sd kártyát, végigvártam a ráírt kernel elképesztő lassú bootolási folyamatát, majd miután észleltem, hogy az /sda1-en semmi probléma, kiadtam simán a
lilo
parancsot, mely hiba nélkül lefutott.
Reboot, sd kártya kiszed, él a régi rendszer a nagygépen. Sd kártyán a rámásolt féjlrendszeren kívül műár nincs semmi "arról bootoló lehetőség"

----------

Mindezt egy olyan stílusban írtam le, ami arra vall, hogy a dolgok ezen részéhez egyáltalán nem értek. Ez így is van. Az ember mindig visszatér az alapok egy részéhez, és észleli, hogy ott sík h***e.

Kérdésem rövid:

hogyan lehet a dózernél megszokott sys c: parancsot unixokon alkalmazni oly módon, hogy az éppen aktuális főgép (amelybe mountoltam az sd kártyát) kerneljét használja az sd kártya, és a folyamat után bármilyen más gépen tudja használni a rámásolt teljes linux könyvtárstruktúrát?
(elképzelhető, hogy csúnyán tettem fel a kérdést, de remélem érthető)