( bucko | 2024. 12. 18., sze – 02:36 )

Vajon mi köze annak, hogy én értek-e a linux hangrendszeréhez vagy ki milyen codecet írkált a DAC működéséhez?

Az oszcilloszkóp nem áll pixelekből, az egy analóg szkóp

Ehhez márt csak a következőt kellett volna elolvasnod - hátha most sikerülni fog.

pixel méret (vagy az oszcilloszkóp vonalvastagsága)

Ahogy a felettem szóló írta, nem kell ez a kekezelő stílus, mivel nem a yt videóból értesülök a szkóp létezéséről, ellenben több évtizedes mérési tapasztalatom is van, és még >128 csatornás logikai analizátort is használtam jópárszor.

A digitális jeleknél még nincs kondenzátor, csak a DAC után.

Következésképp csak diszkrét értékeid vannak. (Megnézted a képet?) De hát magyarázat mindenre is van:

Oh... Én eddig úgy tudtam, számítógépekkel meg lehet oldani differenciál-egyenleteket, vagy lehet velük Fourier-transzformálni. Mondom, korszerű számítógépem van, javaslom neked is az áttérést abakuszról! :)

Irja locsemege mérnök úr. És ettől láss csodát! Egyből szépen simított analóg érték lesz az imént még diszkrét értékekből. Legalábbis a memóriában akkor lesz folytonos vonal, ha ráfirkálsz a ramra. ;)

Mint felkent pipewire szakértő, láttál már valamilyen kicsit is hasonló megoldást? És ha az audio kvarc fix?

No, erre sem született válasz. Tán azért sem, mert ilyen esetben sem használnak abacust, de differenciálegyenletet sőt fourier-transzfornációt sem. Ez azért meglepő!

Csavarhatod a kifejezéseket, a DAC analóg kimenetén sima a jel

Nyugodtan vitatkozzál magaddal, mert ez is az autogén tréning egy formája. Mint amikor a kezeddel beszélgetsz. :-D

Egyébként rajtad kívül ki beszélt itt az DAC analóg kimenetéről? A szitu a következő: locsemege megkapja a digitális audio stream-et, amely diszkrét értékekből áll (számok a sample rate gyakoriságával), és egyszer csak ott terem neki egy folyamatos vonal, amelyet tetszőleges helyen megmérhet. (differenciálegyenlet és fourier transzformáció segítségével :-D)

a DAC analóg kimenetén sima a jel

Bizony, ez az a jelenség, ami egészen addig nem fog előfordulni, amíg fel nem találják a végtelen fokszámú szűrőt.

Az eredményt itt láthatod, a bal képen a "sima" 1kHz-es szinuszos kimenet, a jobb oldalon az 1kHz spektruma. Az 1kHz feletti tüskék az aluláteresztő  szűrőn átjutó mintavétel miatt keletkező felhangok - amitől girbe-gurba a szinusz, de szerencsére csak kis mértékben.

Végül is áruld el, hogy bántott-e téged a jitter? Mert nagyon haragszol rá! Őszinte leszek: Nem tudom mik azok a jitterelő bitek!

Shannon mintavételi törvénye úgy működik jól, ha állandó mintavételi frekvenciával veszed a minták (és ugyanazzal is alakítod vissza) és a mintavétel ideje nulla. A gyakorlatban lehetetlen nulla idő alatt mintát venni, ezért a mintavétel ideje allatti amplitúdóváltozás hibát okoz. Ha a mintavétel időpontja (vagy a visszaalakítás időpontja) eltér, akkor az eltérés ideje alatti amplitúdóváltozás hibát okoz. Ilyen az AD/DA átalakítás a gyakorlatban. A hiba nagyságát lehet mérni is, ami a példában THD+N=0,000809%, ami a teljes sávszélességen (sávszűrővel) mérve <0,002%. Ez sem audiofil mitosz és a stúdiók master clock hálózata  sem. Szerintem nem azért erőlködnek mert "audiofil mitosz".

Úgy nézem, ez a 0,002% jelenleg a divat, mert a 2008-as és a legújabb hangeszközöm is ugyanezt tudja.