A Magyarország számára valóban fontos energiabiztonság mellett az agresszív orosz titkosszolgálati térfoglalás is magyarázza, hogy Orbán és külügyminisztere, Szijjártó Péter a legutolsó pillanatban ítélte csak el Oroszországot, miután az megtámadta Ukrajnát. A kormány üzeneteit közvetítő propagandisták – az orosz propagandával összhangban – szintén a legutolsó pillanatig próbálták nevetségessé tenni azokat a nyugati aggodalmakat, amelyek a háború kitöréséről szóltak.
Így fordulhatott elő az a szintén abszurd helyzet, hogy Washington kommunikációs hadviselését (az oroszok terveivel kapcsolatos nyers hírszerzési információk nyilvánosságra hozása) nemcsak Moszkva, de közvetve oroszokkal szimpatizáló magyar véleményvezérek, kormányközeli megmondóemberek is elszenvedték azzal, hogy a nyugati aggodalmakat bagatellizáló orosz propagandára építették mondandójukat.
És sajnos nem lehet múlt időben beszélni, mert a Rogán Antal propagandaminiszter által felügyelt közmédia most is előszeretettel mutatja be az orosz–ukrán eseményeket úgy, hogy az értelmezéseik az orosz propagandán alapulnak. A kétkulacsos politika tehát csak látszatra ért véget, a Kremlnek ugyanis a fizikai támadás mellett legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb a propaganda, a Nyugat, de főleg Európa megosztása.
https://hvg.hu/360/20220228_Magyarorszag_Orban_Viktor_Oroszorszag_Vlagy…
De az elkeserítő az, hogy baromira nem kapunk semmit a seggnyalásért:
Részben az orosz vonalon meggyengített kémelhárításnak köszönhetően az elmúlt években az orosz katonai hírszerzés, a GRU könnyedén tudott bázisokat kiépíteni Magyarországon, ezenkívül a kibertérben is értékes információkhoz jutott. Európai titkosszolgálati körökben ma már tényként beszélnek arról, hogy a nyugati partnerszervezetek nem szívesen osztanak meg a magyar társszervekkel hírszerzési információkat Oroszországgal kapcsolatban, mert attól tartanak, hogy azok az oroszok kezére jutnak.
[...]
A sokáig az oroszok kegyeit kereső magyar külpolitika ellenére rendkívül asszimetrikus a magyar–orosz viszony. Az Orbán–Putyin-„barátságból” még annyit sem profitált a magyar politikai vezetés, hogy legalább információs helyzetelőnybe kerüljön az Európai Unión belül. Ha tudta is Orbán, hogy Ukrajnára előbb-utóbb rá akarja tenni a kezét Oroszország akár erőszakos úton is (hiszen erről beszélt évekkel ezelőtt a belügyi vezetők előtt), az időzítés még így is váratlanul érte. A kormányfő egy hete még nem sorolta a kockázatok közé a háborút, Balatonfüreden a kormánypárti elit előtt beszélve azt mondta, nem látja reálisnak, hogy az oroszok megtámadják Ukrajnát.