( dorsy | 2021. 12. 04., szo – 00:01 )

szep ahogy magad is elhiszed a bullshited, de javasolnam nezz utana ha tudsz, fentebbi xiph-es videokat, ugye!? megnezted mar?

indulasnak segitek kicsit:

https://www.youtube.com/watch?v=-jCwIsT0X8M
 

kulcsszavak: kvantalas, dithering, aliasing, AD/DA konverzio, Nyquist

csak mondom, hogy pl. a 48kHz-es mintavetelezes nem azert lett, mert a 44.1k keves lett volna a 20kHz+szurest lefedni, hanem mert kompatibilisnek kellett lenni az akkori videoformatumokkal. https://en.wikipedia.org/wiki/Sampling_(signal_processing)#Audio_sampli…

a bitekkel is biztos hadilabon allsz, mert a nagyobb jobb... janem :D https://en.wikipedia.org/wiki/Direct_Stream_Digital

a hiperaudiofil SACD is 1 bites

csak mondom, hogy az SACD-ket annak idejen jellemzoen mas masterbol nyomtak, hogy legyen barmi kulonbseg az egyebkent CD-re is kiadott anyaghoz kepest. ha ugyanaz a forras, a ket formatum egyforma korulmenyek kozt lejatszva ugyanazt a vegeredmenyt adja.

felreertes ne essek, mindenki abban hisz amiben akar, pont leszarom, de az teny, hogy zenesznek/audiofilnek mindent es barmit is el lehet adni (disclaimer: zenelek 30+ eve) :)

a koncertelmeny otthoni reprodukcioja pedig nem a bitek miatt lehetetlen (nem, nincs akkora dinamikatartomany es jel/zaj arany ott sem), hanem mert nem fogsz tudni olyan hangnyomast/teret letrehozni. es a koncerttermet meg szinhazat sem tudod hazavinni. ez mar csak ilyen :)

szerk: ertsd jol! ha egy hangmernokot megbizol azzal, hogy az ujrakiadott SACD jobban szoljon, a mernok penzert megcsinalja ra a jobban szolo mastert.