A változást azért észre kell venni, mert elindult valami.
Az LMP leült tárgyalni az MSZP-vel és a Jobbikkal is. Az esélyesebb jelölt ellen nem kampányoltak.
A magyar rendszer úgy működött, hogy mi vagyunk a tutik, megmondjuk a frankót, kormányváltás, irányváltás 4 évente. 1990 és 2006 között hol erre, hol arra ment Magyarország, attól függően, hogy épp ki kormányzott.
Például: 4-es metrót bármi áron megépíteni, 4-es metró építését leállítani, ugyanakkor utólag az élet igazolta, hogy mindkét oldal tévedett. Az egyházhoz való hozzáállás ugyanez: az egyház rossz (liberális), az egyházat támogatni kell (jobboldal), ugyanakkor a helyes az, ha a vallásos adófizetők által fizetett 1%-ok szerint támogatjuk az egyházakat. Aki nem választ egyházat az 1%-nál, az nem fizet az adott egyháznak semmit, mert semmi köze nincs hozzá.
Minden pártnak megvolt a maga ideológiája. Mérsékelt jelöltek nem voltak "jelenleg a kormány ezt tartja jónak" helyett "ez a jó válasz" ment mindenütt, kérdés nélkül söpörték le az ellenzék javaslatait, addig jutott a politikai "kultúra", hogy a másik oldalt le kellene sittelni, vagy legalábbis átnevelni. Legyen liberális Magyarország, vagy keresztény Magyarország.
Azért nem kis eredmény, hogy az MSZP/LMP/Jobbik közös miniszterelnök jelölt vitát tartanak és egyeztetnek. Németországban mindenki mindenkivel képes koalícióra lépni. Vannak, akiket irritál az ideológiai semlegesség, de engem az "átnevelés kultúrája" jobban zavar.