Előbb a második részre reagálnék. Úgy értettem, ha Jani és én például mindketten keresztények vagyunk, akkor az azt jelenti, hogy egy csomó dologban hasonlóan gondolkodunk, közös a hitünk, a vallásunk, közös az értékrendünk, nagyjából azonos dolgokat tartunk fontosnak, és ugyanúgy vélekedünk arról, hogy mi az erkölcsileg helyes. Egy ilyen random Jani és közöttem sokkal nagyobb az összetartó erő, mint a random Géza és közöttem, akivel annyi a közös, hogy ugyanabban az országban élünk és szavazunk.
Nem azt mondtam, hogy mindenkire rá kell erőltetni, bár eltérő lehet a véleményünk arról, hogy mit jelent a ráerőltetés. Rá van-e erőltetve a vallás az emberre egy egyházi fenntartású iskolában? Én úgy gondolom nem, mivel nem vallásos vagy más felekezethez tartozó tanulók is járhatnak oda, másokat már attól kirázza a hideg, hogy a tanteremben ki van rakva egy kereszt, és jajveszékelnek, hogy miért kell ezt a képükbe tolni...
Nem értek egyet az individualizmus olyan szintű hangsúlyozásával, amely az egyéni szabadság védelmének nevében szétfeszíti azokat a kereteket, amely keretek között a közösségek működni tudnak. Az ember nem sziget, szükségünk van egymásra.