Minimalistából szószátyár

Agyfaszt kapok tőle. 

Beugattam: 

"Nekem bejön a fekete esztékás ortopéd szemüvegkeret. Ha ebben osztja az észt a tecsőn a megmondó ember, azt a csatornát azonnal tiltom. Már egész jó ajánlót ad a youtube amiben nincsenek ilyen "emberek"."

Válasz:

"(facepalm)"

ChatGPT segített megfejteni a jelentését a válasznak.

Gyerekek, olyan szép nyelvet örököltünk, hogy ezt ne basszuk szét ilyen LOL, TRDL, egyéb faszságokkal.

pl:

Egész-ség

Fél-elem

Él-elem

Szer-elem

Orv-os

Jav-as

Több száz oldalon lehetne sorolni a magyar nyelv egyedülálló csodálatosságát, ami a földön egy másik nyelven se kifejezhető.

Trey! Ne dobd flémbe, kíváncsi vagyok a fejleményekre, többet ide nem írok. Hadd szóljon.

Az egész a szövegkörnyezettől függ.

A szószátyárság is lehet idegesítő.

Szakmai fórumon a szakmai tények, és csak azok közlése igazából kívános.

Ha magánvéleményt szeretnék tudni, akkor a flame-ben, vagy a közösségi kerekasztalban szemezgetek. :)
Ha kifejtős szájbarágós magyarázatot keresnék szakmai témában akkor a kezdőknek topic-ban keresnék. Eltekintve attól a ténytől, hogy a HUP az utolsó hely ahol egy kezdő Linuxos érdemi támogatást, bíztatást, és/vagy segítséget kaphat. Még a linux.hu-n is tőbb segítséget talál szegény. :D :D :D

A minimalista szakmai hsz pedagógiai célú is lehet, vagy szimplán az egy mellékhatása. Ugyanis az olvasó így kénytelen pár dolognak maga utánanézni, és nem készen kapja a sültgalambot.
Tehát a cél adott esetben nem a szájbarágás, hanem az iránymutatás.

Nyilván a másik vége pedig az egyszavas PEBKAC, LOL, RTFM és társai, ami valóban értelmetlen, és zavaró. Kivéve a flame-et, mert az a topic arra való. :)

Oszt?!

röviden, tömören. ha nem érti, akkor majd kérdez.
én kifejezetten gyűlölöm azokat a szószátyárokat, aki egy szakmai tartalmat "bő lére" eresztenek!
olyan dolgokat is belevesznek amik rohadtul nem tartoznak oda és végig kell néznem/olvasnom mire a lényeget megtalálom.

+

azt varod el a valaszolotol, hogy tudja, a kerdezo milyen szinten van az adott temaban, es aszerint valaszoljon?

nem egyszerubb, ha a kerdezo kozli a kerdes feltevesekor, hogy milyen melysegu valaszt var?

mert ennek hianyaban mindenki feltetelez valamit es aszerint valaszol.

 akkor is zavart, h egyes hupperek

... nem képesek a minimalizmusuk miatt kiírni egy szót...

Ép ellenkezőleg,

... csak addig képesek "helyesen" írni, amíg valaki megpirosítja ...

annak eredménye képpen vissza-vissza kell kérdezni

... képtelenek felismerni az összetartozó szórészleteket...

Általánosan probléma, h nem érthető meg, h a költő milyen logika mentén tette meg hsz-ét, egy adott hsz-re vonatkozóan?

... kijelentő mondat végére kérdőjelet tesznek, mert...

És menjen a picsába ha erre nem képes! 

egyáltalán nem trendik, hanem kibaszott bugris megnyilvánulások. 

Más szemében a szálkát...

Egyetértek, ez engem is zavar, de ez nem igazán csak HUP-os trend, máshol is látom. Szimplán csak lustaság, vagy diszlexia, vagy gépelési tudáshiány. Esetleg telóról vannak, és nem akarnak sokáig szenvedni a tapicskolós virtuális billentyűzeten. Csak tippek.

A túl rövid és a túl hosszú hozzászólások jelensége nem csak a HUP-ra, és nem csak az írásbeli kommunikációra jellemző, hanem a szóbelire is, és az élet minden területén tapasztalható.

Ez egy kommunikációs probléma, amikor a felek a másik fél számára nem optimális mennyiségű vagy minőségű jelekkel kommunikálnak. A kommunikáció mindig több célt akar elérni. Az egyik cél, hogy a másik megértse amit mondok. Ennek eszköze a példa. A másik cél, hogy a másik elhiggye amit mondok. Ennek eszköze élőbeszédben például a hanghordozás mélyebbre váltása. A harmadik cél, hogy a társalgást figyelők szemében nőjön az ázsióm. Ennek eszköze amikor "kiszólok a szövegből", vagy amikor tudálékosan fogalmazok, hogy mindenki lássa, milyen okos vagyok.

Ha a kommunikációs felek "egy nyelvet beszélnek", például ismerik ugyanazon popkulturális utalásokat, akkor ezek használatával sokat tudnak rövidíteni úgy, hogy az átvitt információ nem torzul. Például LOL, "Köszönjük Emese!", ":-)", "Esem-faszom megáll", stb. Aki nem ismeri ezeket, azok viszont meg vannak lőve, mert még ha sejtik is, mire utal a dolog, a pontos érzelmi töltet ismeretének hiányában félreérthetik, és például emiatt nem ismerik fel az iróniát, és komolyan vesznek valamit, amit a másik fél pont ellentétesen gondolt.

De még ha egy nyelvet beszélnek is a kommunikációs felek, kérdéses, hogy ismerik-e egymás szintjét. A kérdező fél többnyire nem tud valamit (ezért kérdez) ergo valószínűleg a kérdése környezetével sincs teljesen tisztában. Ezért a válasz adó gyakran szószátyár magyarázatot ad, mert helyesen úgy érzi, hogy célszerű megvilágítani a válasz környezetét is, mert a rövid célratörő válasz esetén egy félreértés nagyobb problémához vezethet, mint az a biztos probléma, ami azzal a pár plusz mondattal jár, amivel többet beszél vagy ír a kelleténél. Ez statisztikailag jó módszer, de amikor mégsem jó, akkor sokkal látványosabb az, ahogy a kérdező kikéri magának a részletes választ, lévén ő nem majom, miért kezelik annak? Itt már bejön a képbe az, hogy a kérdező megalázva érzi magát, és elragadják az érzelmei, és kritizálni kezdi a neki választ adót, aki erre jogosan érzi úgy, hogy a "köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és törődtél velem" helyett a "fasznak dumálsz ennyit" válasz tahóság, és ennek megfelelően viselkedve kialakul a flame, és nagyjából a második hop után már eltávolodva a valóságtól személyeskedésbe fordul a dolog.

A személyeskedés egy jó módszer arra, hogy amikor már nincs a vitában valós hihető érv, akkor a vesztes fél elterelje a másik felet a valós érvelés mezejéről (ahol alulmaradt) és az érzelmek kiváltásával próbálja elfedni a szálat olvasó többi ember elől, hogy vesztett. Ezt a módszert itt fura módon nagyon sokan, de nagyon alacsony minőséggel gyakorolják. Az alacsony minőségen azt értem, amikor valakinek csak 3-5 ilyen sablon szöveg van a tarsolyában, és amikor veszít, akkor ezeket veti be. Nem értem, hogy miért gondolja azt bárki, hogy akik nem részei a vitának, csak olvassák őt, azoknak nem lesz a legelső ilyen jól ismert lózung láttán az a jogos meggyőződésük, hogy az azt használó fél már vesztett is. Sőt, vannak akiknek annyira szegényes a terelésre használt készletük, hogy még a személyük azonosítására is alkalmas, például, ha azt olvasod egy válaszban, hogy "térdelők", "gazdáid", "fajtád", "sorozatos kétharmad", akkor máris tudod, hogy személy szerint ki az, aki ezekkel szokta elárulni, hogy nem tud mit kezdeni annak az igazával akire válaszol, vagyis kinek az igazát erősíti meg a figyelmesebb olvasók számára.

Amikor nincs szó személyeskedésről, csupán félreértés miatt alakul ki a feszült helyzet, akkor ott kétesélyes a dolog. Az egyik, hogy felismerik, hogy félreértés lehet a konfliktus oka, és elkezdik visszabontani a társalgásban eddig bemutatott érveket és tényeket, hogy meghatározzák, hogy mi volt az utolsó olyan pont, amiben még egyetértettek. A másik eshetőség, hogy mindkét oldal befeszül, és egyik sem enged, mert mindkét oldal meg van győződve az igazáról. Ilyenkor hasznos egy harmadik fél, aki szemellenző nélkül képes feloldani a problémát, például rámutatva arra, hogy egy adott tényt a két fél máshogyan értelmez.

Egy post, vagy egy monológ hossza kardinális, mert bár a hosszú szöveg több lényeges dolgot pontosabban tud bemutatni, így kevesebb a félreértés, de ez manapság már kontraproduktív. Azért az, mert a tapasztalatom szerint az emberek türelme egyre kevesebb, így a hosszabb szöveget el sem kezdik elolvasni. A rövidebb, hiányosabb szöveg viszont több hibalehetőséggel jár, ami hosszabb távon több zsákutcához vezet. Emiatt vagy megszűnik a beszélgetés, vagy több szöveg írását, elolvasását, átbeszélését fogja megkövetelni a teljes információ átadásához, mint ami a hosszabb, de pontosabb szöveg esetén kellene.

Én a magam részéről a bőbeszédű típus vagyok, főleg, ha PC -ról és nem telefonról vagyok, mert ott utálok gépelni, ezért például telefonról nem törődöm az ékezetekkel, és gyakrabban használok rövidítéseket, a "hogy" helyett "h" betűt, vagy a "nem tudom" helyett a magyartalan "nemtom" -ot, vagy "--,--'--{@" -ot ahelyett, hogy "szeretlek édes, nagyon hiányzol, vágyom az érintésedre, a csókodra miközben finoman végigsimítsak a selymes bőrödön, és remélem ma este átélhetek veled egy olyan csodálatos dugást, amiben kitörik az ágy lába.". Jó, persze lehet, hogy a feleségem nem pont ezt érti a rózsaszál alatt, de hát a kommunikáció már csak ilyen, nem mindig értük mind a ketten pont azt a fogalmat az adott jelcsoport alatt, és emiatt történhetnek félreértések.

A rövidebb-hosszabb szöveg problémája mindaddig elő fog kerülni, míg a felek nem tudják elsőre, hogy milyen formában kommunikáljanak a másikkal. Szerintem ez hosszú távon az AI fordítók korának eljövetelével fog megoldódni, mert a tolmács AI ismerni fogja minden érintett fél (szakmai) előéletét, így pontosan tudja, hogy kinek mi az, amit el kell magyarázni, mert valószínűleg nem ismeri a kellő mélységben, és mi az, amire csak elég utalni, mert a delikvens abból is érteni fogja. Ez még idő, mire kialakul, és az AI által végzett szöveg "vasalás" miatt kevésbé lesz emberi, kevésbé lesz személyes a kontaktus, hiszen az általunk vétett kommunikációs hibák a személyiségünkről is sokat elárul. Ha ezek a hibák az átvitel közben eltűnnek, akkor ugyan effektívebb lesz a beszélgetés, de a "stílus maga az ember" tétele már nem lesz igaz.

Ha belegondoltok, ez a rövid-hosszú szöveg probléma nem létezik sok ideje, és vélhetően hamarosan magától megszűnik létezni. A dédszüleink gyerekkorában a telefon drága kincs volt, így a kommunikáció vagy szemtől-szemben történt, vagy levélben. Az IRL beszélgetés területileg behatárolta a részt vevő feleket, így ezek egy idő után megismerték egymást, és kialakult az egyensúly, hogy kivel hogyan beszél az ember. A levelezés pedig a hetek alatti ping idő miatt a hoszú leveleknek kedvezett, ez volt az elvárt. Aztán rövid telefonos felvezetés után beütött az internet és az IM, ami lehetővé tette, hogy vadidegenek ingyen veszekedhessenek egymással bármi hülyeségen összekapva. Ilyen okból pedig eleve sok van, a kommunikációs eltérések nélkül is. De már csak egy generáció, és az AI pont olyan elkerülhetetlen lesz a napi életvitelünkben, mint ma az internet. Úgyhogy már csak egy keveset kell kibírnotok engem, hamarosan az ilyen hosszú hozzászólásokat alapból így fogjátok megkapni:

Kedves ChatGPT, kérlek készíts egy rövid kivonatot a fenti szövegből!

Természetesen! Íme a kivonat a megadott szövegből:

Kivonat:

A túl rövid és túl hosszú hozzászólások problémája általános kommunikációs jelenség, nemcsak online térben, hanem szóban is. A kommunikáció céljai – megértés, meggyőzés és társadalmi pozíció növelése – különböző eszközöket igényelnek, amelyek eltérő hosszúságú üzeneteket eredményezhetnek.

A közös kulturális utalások segíthetnek rövidíteni az üzeneteket, de azok, akik ezeket nem ismerik, félreérthetik a mondanivalót. A kommunikációs egyensúly megtalálása nehéz, különösen eltérő tudásszintű felek között. A bővebb magyarázat hasznos lehet, de gyakran félreértéshez vagy sértettséghez vezet, ami vitát, akár személyeskedést is kiválthat.

A vitákban a személyeskedés gyakran a gyenge érvek elfedésére szolgál. A kommunikációs félreértések kezelése kétféleképp történhet: vagy közös alapkereséssel, vagy makacs ragaszkodással az igazsághoz, ahol egy külső fél segíthet a konfliktus feloldásában.

A hosszú szövegek pontosabbak, de a mai olvasók türelmetlensége miatt gyakran célt tévesztenek. A jövőben az AI tolmácsok képesek lehetnek személyre szabott kommunikációs szinteket kezelni, hatékonyabbá téve az információátadást – bár ezzel az emberi egyediség kifejeződése csorbulhat.

A múltban a kommunikáció lassabb, de személyre szabottabb volt. A mai gyors és gyakran ismeretlen közönséghez szóló kommunikáció miatt több félreértés születik. A technológia fejlődésével ez a probléma várhatóan megszűnik, de újfajta kihívásokat hoz majd magával.