Amit én kb. művészetnek hívok ....

Ez csak egy kipoénirozott szólás, h izlésről nem lehet vitatkozni, és max annyi követkzik belőle, h az illető nem képes, vagy nem akarja érteni a dolgot és ennek ilyen kínos ostobasággal adja a jelét.  És a tetszik kifejezés is valami egészen elborzasztó, egyszerűen nem is érteni, h mit akarna jeleteni!  Hát nem úgy van, h infantilis módjára kiválógatjuk a világból a nekünk tetsző dolgokat! Eleve a nézpont sem helyes...izé nem h nem helyes, hanem nem valódi: nem reflektálok a világra, hanem ellenkezőleg: én hozom létre azt. - bár ezt bővebben ki kell fejteni: én mint a létezés Alanya az egyetlen létező vagyok, de eközben mint kvázi szereplőként is létezem világban. Ebből a kettőségből ered az ember kifeszített állapota az anyagi és a szellemi létezés közöt. Ennek a szimbolikája Jézus mint isten-ember. Arról van szó h én mint "szereplő" próbálok rátalálni magamra mint a létezés egyetlen Alanyára. És művészet - egyébként több más közt  pl. vallás, filozófia - egy lehetőség a közelítésre. A művészet magasrangú dolog, de bőven nem a legmagasabb rangú. És végül ezen az úton nem érhető el a cél, de messzire el lehet rajta jutni. Én mint szereplő csak instrument vagyok a művészetben, de ezzel egyidőben én mint a létezés egyetlen Alanya a művészetnek a forrássa vagyok. Ez az életfeladatunk h szereplőből az Alannyá válljunk!  Ezért nem lehet értelmezni h valami tetszik! Minden tetszik és minden nem tetszik egyszerre.  Közönség sincs. A párbeszéd nem a művész és a közönség között történik, hanem a művész és a darab között. És az nem szempont semmilyen érvényes értelemben  h van-e egyáltalán közönség vagy h annak mi a reakciója. Nem attól művészet valami h a közönségnek tetszik-e, hanem attól amilyen módon visszautal a tradicióra. Ez az egyetlen érvényes mérce.