80-90-es évek rock zenéi

Yt örökzöld témája a vicces kutyás-macskás videók után, a zenei fel- és átdolgozások. Az '80-as '90 es években is remek rockbandák voltak, amik megihletik a mostani fiatalokat is. Hát lássuk miként van jelen yt-on a preinternet idők zenei öröksége! 

Brotherhood - This I Love - Guns N' Roses ( Cover Version ) - hát nem szarral gurítanak :D

Guitar : So Young-Suede - "csak" gitár, de nagyon ott van 

Pull Me Under - Bastian Per (40º of Summer Disturbance - Live Session Cover) - uhh, ez sem kispálya...

The Sisters Of Mercy - Marian (Version) (Instrumental Cover With Nicki Tedesco) - Ének nélük, de Eldritch hangtónusát, meg szuggesztióját úgy is képtelenség utánozni. Sokan próbálták, sztem senkinek sem sikerült. Hozzák a hangulatát a dalnak. 

The Sisters Of Mercy - Lucretia My Reflection (Instrumental Cover) - ez is fasza, de  az eredtiben Patricia Morrison basszusa azért valahogy karakteresebb

Ribbons Music Video (Sisters of Mercy cover by Unwoman) - mondjuk a látvány legyen inkább felejthető, de kifejezetten szép dalt csinált a kemény rockból. 

Will you ( cover of Hazel's classic )_Neil O'Connor - hugica nagy dala :D

Clan Of Xymox... A Forest (Cure's Song) - jó

( trey | 2024. 10. 06., v – 10:10 )

Szerkesztve: 2024. 10. 06., v – 10:10

Az '80-as '90 es években is remek rockbandák voltak

Ezekről mindig a leggings-es (gy.k.: cicanadrág), tupírfrizurás, haspólós, kifestett és szájfényes "férfi" rokkerek jutnak eszembe és megfájdul az oldalam a röhögésről ...

:D :D :D

trey @ gépház

A 60-as 70-es évek a tömegkultúra és dizájn esztétikai kicsúcsosodása - ha szabad ezzel a képzavarral élnem. Azt akarom mondani, h akkor volt valamiféle "top"  és azóta ez devalválódik. Erős nosztalgiát érzek ezen időszak irányába. AZt hiszem kijelenthető h ez a zenében is megmutatkozik, a legnagyobb rock kalsszikusok onnan valók: 

ZZ Top "La Grange" performed by The Classic Rock Show / 2020

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

(Felrobbant Magyarország fölött egy óriási tűzgömb)

Taurus - Zöld csillag

Fényes csillag hullt az égből
Az emberek féltek a fénytől
Hatalmas zöld és forró volt a tüze
Az embereknek káprázott a szeme

Vele megyek csillag leszek én is
Vele megyek csillag leszek én is

Nekem nem kell félnem tőle
Vártam a zöld fényt már előre
Megjött a jel mely hitet adott nekem
A hitet melyet elvesztettem régen

Vele megyek csillag leszek én is
Vele megyek csillag leszek én is

Álmomban rég már láttam a fényt
Azóta érzem a jel bennem ég
Béke és szeretet legyen a szívben
Ez állt a zöld csillag jegyében

Vele megyek csillag leszek én is
Vele megyek csillag leszek én is

És végre megjött a csillag
Szívem tárt, fénye belevillant
Béke és szeretet legyen a szívben
Ez állt a zöld csillag jegyében

Vele megyek csillag leszek én is
Vele megyek csillag leszek én is.

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

( fezo | 2024. 10. 06., v – 14:38 )

Őket is megihlették, méghozzá elég jól. Nemrég fedeztem fel az együttest, hihetetlenül jól játszanak.

Minden hulla a Mount Everesten valamikor egy nagyon motivált ember volt.

( influencer | 2024. 10. 06., v – 16:18 )

Off: a legtöbb embernek az a jó zene, ami éppen akkor volt aktuális, amikor fiatal voltál, onnantól az újabb zenék egyre kevésbé jók. Hogy mi a remek: abban megoszlanak a vélemények.

Ebben van valami, de szerintem a mostani zenék objektívebben gyengébbek, szarabbak. Ezt onnan is meg tudod állapítani, ha egy mai fiatalnak a 80-90-es évekből mutatsz zenét, simán rákattannak arra, mert ők is látják, hogy jobb. Filmeknél is ezt tapasztalom, vannak fiatalabb ismerőseim, és ők maguk fedezték fel (streamekből), hogy a régi filmek mennyivel jobbak. Szóval nem csak az öregség mondatja velünk, hogy régen minden „jobvót”, meg „bezzeg a mi időnkben”, hanem tényleg szarabb most. Nyilván aki ehhez szokik hozzá, annak ez lesz a jó, azt nagyon sajnálni tudom.

A mai zenészek egyszerűen nem képzettek. Nem virtuózak a hangszerükön, nem tudnak zeneelméletet, kottát olvasni, a stúdióban helytállni, autotune, DAW szoftverben midisítés és ritmikai rácspontra illesztgetés mentén csalnak, korrigálják a hiányosságaikat, mivel se hallásuk, se ritmusérzékük. Persze ma is vannak tehetséges zenészek, de ilyen komoly zene, jazz, underground rock/metál területen, nem a pop/mainstreamben. Így a maiak közül is van jó zene, csak ritkább, pl. az utóbbi években a kedvencem az Evile, eredetileg Metallica imitáló thrash metal banda, de kb. 17 éve saját zenét játszanak, egy hátrányuk van, hogy nagyon ritkán adnak ki albumot. Meg pl. az utóbbi időben még az Annihilator tartja a szintet némileg, meg a legutóbbi Metallica, Judas Priest, AC/DC album se volt rossz, szóval vannak még relatíve jók, de ritkaság számba megy sajnos.

Ez sajnos nekem válságot jelent, mivel a régi jó zenéket, amik tetszettek, azokat rojtosra hallgattam, szétuntam az évtizedek folyamán, új zenéből jót meg nem nagyon csinálnak már. Kínomban átváltottam country-ra, ott még nem untam szét a klasszikusokat, de az újak azokból ókcsák.

Ami most lendületet adott nálam a régi zenének, hogy elkezdtem elektromos gitárt tanulni, és ahogy haladok vele, úgy a régi zenéket más szemszögből ismerem meg, az ad még hozzájuk némi frissességet, de ez is ki fog fogyni idővel. Kicsit lassan is haladok vele, mert önképzéssel tanulom, nem sok időm van gyakorolni (akkor is fele időben unplugged, körmökkel pengetett klasszikus gitárnak használom), meg nehéznek is találom, de azért jövök fel vele, mint a talajvíz.

“The world runs on Excel spreadsheets.” (Dylan Beattie)

Ez így erősen félrevezető. Régen is voltak jó zenék és szarok, egyszerűen arról is szó van, hogy a rosszak nem 'maradtak meg'. Egy mai fiatalnak a 80-90-es (vagy korábbi) zenékből azokat mutatod meg, amelyek bizonyos szempontból klasszikussá váltak. Ezek 'versenyeznek' a mai, dömping módon készített zenékkel. Ne csodálkozz, hogy jobbak. Idő kell ahhoz, hogy egy adott korszak zenei 'választéka' letisztuljon, a letisztult választék pedig nyilván magasabb minőség lesz, mint az általános.

Nekem - koromnál fogva - elsősorban a késő 60-as évektől a 80-as közepéig terjedő korszak az 'alap', ebben nőttem fel, ezeket hallgatom elsősorban szívesen. Teljesség nélkül: Deep Purple, Uriah Heep, Led Zeppelin Black Sabbath, Pink Floyd, Mike Oldfield, Dire Straits, Queen stb. Azonban annak idején még szokás volt, hogy magnón összegyűjtöttük, amit a rádióban leadtak, és jó volt (vagy jónak találtuk), akkoriban erre még volt lehetőség, sok műsorban beleszövegelés nélkül adtak le zenéket. Nos, ez a gyűjteményem még megvan, szalagon, kazettán, lemezen, időnként szoktam is hallgatni. A meglévő zeneanyagnak szerintem több, mint a fele olyan, hogy mai fejjel nem venném fel, mert tucatzene, semmi értékkel. De az volt fiatalkorom zenéje, akkoriban jónak számított, azóta egyszerűen elkopott, a kutya sem ismeri a hozzám hasonló őskövületeken kívül.

Érdekesség volt sok évvel ezelőtt, éppen Queent hallgattam, és egy nálam 16 évvel fiatalabb családtag kérdezte, hogy mi ez a szar? :) Aztán 1991-ben meghalt Mercury, és az akkori korosztály felfedezte a Queent, és divatba jött. Ugyanaz a fiú egy másik alkalommal, amikor zenét hallgattam, megszólalt: 'jé, neked ez megvan, szuper!". Akkor mondtam neki, hogy mindez egy éve még szerinted szar volt :)

A zeneelmélet, kotta régen se volt jellemző, tehát az, hogy a mai zenészek nem képzettek .... Régen se voltak azok, tisztelet a kivételnek.

Aztán 1991-ben meghalt Mercury, és az akkori korosztály felfedezte a Queent, és divatba jött.

Ehhez az is kellett, hogy a Wayne világa című, az akkori tinik között népszerű MTV sorozat egyik 1992-es részében szerepelt a Bohemian Rhapsody, és egyből híres lett a tinik között is ez a szám.

Manapság is rengeteg képzett zenész van. Sőt, megkockáztatom, hogy több, mint a 80-90-es években, mert ma már sokkal hozzáférhetőbb a zenei oktatás, akár iskolában, akár online. Persze nem biztos, hogy a legképzettebbeknek van a legnagyobb kereskedelmi sikerük, de igenis megvan a saját közönségük. Itthon is elég jól állunk szerintem. Ez már erősen szubjektív, de kiindulásként például érdemes elmenni egy Tilos Maratonra és végighallgatni a koncerteket.

A mai zenészek egyszerűen nem képzettek. Nem virtuózak a hangszerükön, nem tudnak zeneelméletet, kottát olvasni,

Az ugye megvan, hogy a populáris zene művelőinek nagy része nem volt zeneileg képzett? A Queen tagjai, a Rolling Stones, a nagy rockzenekarok tagjainak többsége csak fiatalon elkezdett hobbiból zenélni, önképezve magát. Mick Jagger könyvelőnek tanult, Brian May meg fizikus. Nem zeneakadémiai növendékekből lettek a könnyűzene mesterei. A képzett zenészek általában a háttérbanda tagjai. Például Darryl Jones, aki 30 éve játszik a Rolling Stones-szal, ő képzett zenész. De nem tagja a zenekarnak.

Főleg, hogy a négy, meg három akkordos rockhimnuszokhoz nem is kell olyan hű de nagy zenei képzettség.

Ne gondold, hogy ma nagyon másképp van, mint régen volt.

Hát én nem tudom h mennyire lehet általánostani ebben. Akiket követek, phuketi [Thailand] utcazenészek, akik rock klasszikusokat és pop slágerket játszanak fiatal koruk ellenére iszonyúan képzettek, alkalmasint több hangszeren is játszanak, tehetségkutatókon és ~versenyeken indulnak annyira virtuózok. Az internettel globális lett minden, itt már nem lehet tingli-tanglizni, a világszinvonalat kell hozni, mert az a mérce. Korábban ez nem így volt, ugye...

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

A könnyűzenében baromira nem az számít, hogy ki tud virtuózabb módon megszólaltatni mindenféle hangszert, hanem az, hogy ki tudja jól szórakoztatni a közönséget. A könnyűzene ugyanis a szórakoztatásról szól.

És ez így volt ma is, meg így volt 50 éve is.

A virtuózitás meg a közönség szórakoztatása egyáltalán nem kizáró opciók. Könnyűzene sem könnyű sztem - eleve zenélni nem könnyű magadban sem. Másokkal együtt meg pláne nehezebb hisz igazodni, figyelni kell rájuk, ami plussz skilleket követel. 
Hogy moről szól az bonyolult, nem a felszínes értékelés az érvényes, mögöttes dolgok vannak, több rétegben. A zene, a dal nem maga a tartalom, hanem csak eszköz a tartalom átadásához. Ezt fontos hangsűlyozni, mert alapvetően nincsenek vele tisztában. De ez szemléleti kérdés, megelégszünk-e a primer dologgal, vag ya primer dolgot nem tekintjük "a dolognak", hanem csak útnak,eszközenk a valódi dologhoz. Tehát ez általánosabb szemlélet, nem a konkretizálódik kizáróan a könnyűzenére, vagy akár a művészetre általában hanem mindenre, bármi - akár egészen banális- jelenségre érvényes. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Könnyűzene sem könnyű sztem...
Hogy moről szól az bonyolult, nem a felszínes értékelés az érvényes, mögöttes dolgok vannak, több rétegben.

A mögöttes, több rétegű, tartalmas dolgok:

"Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, mikor a Rihanna dalt írtam, szóval csak összefűztem pár '80-as évekbeli No. 1. számcímet mondatokká..."

https://x.com/danielswall/status/1846390877184573515

fentebb írtam: ...A zene, a dal nem maga a tartalom, hanem csak eszköz a tartalom átadásához...

Bármilyen művészeti ágról is beszélnék, az elsődeleges dolognak annak kell lennie, h a "művésznek"  ellenálhatatlan vágyának kell lennie az Igazság közlésére. És az hogy ehhez milyen formát, művészeti ágat választ csak másodlagos dolog. 
Ha nem így van, és ez sajnos egyre általánosabb, azaz, felfedezik, h hát a gyerek ügyesen rajzol, akkor legyen festő. És akkor festőnek tanul, ezen szakma minden csínját-bínját elsajátítja, de kérdem minek, ha ezt a megszerzett gyakorlatot, mint eszközt pusztán csak a nagy semmi közlésére tudja használni? Pont a lényeg veszik el a dolgoból azzal, h kifejezési formára való készséget tekintik a tartalomnak, a tartalom helyett. Abszurd. 

A zenében histórikusan bizonyára úgy volt, h elébb megvolt szöveg és akkor azt, illetve annak előadását körítették valmiféle zenével. Késöbb rájöttek h tulképp maga zene is alkalmas közlésre, bár nem a szöveggel egyező módon, egyfelöl kevésbé konkrétan, másfelöl viszont sokkal direktebben (nyelvi-logikai absztrakció nélkül) képes a gondolat átvitelére. 
A leírt folyamat, miszerint meglévő slágerek mondatait gyúrja egybe, lehetne teljesen valid alkotási folyamat is, ha a végeredmény - mondjuk úgy - művészi szinvonalú. Nem gondolnám h esetünk ez igaz lenne! 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

( OnlyZaenae | 2024. 10. 07., h – 09:54 )

Hát lássuk miként van jelen yt-on a preinternet idők zenei öröksége! 

Ugyan ez nem rock, viszont érdekes módon mutatja meg, hogy egy előinternet zenét milyen érdekesen lehet hallgatni utóinternet módon.

A lentebb megjelölt számot hallgattam és közben olvasgattam a hozzáadott kommenteket. Találtam egy nagyon érdekeset:
"Csináld úgy, hogy két ablakban 40 másodperces eltéréssel indítod el a számot, kopp hangerőn!"
Kipróbáltam, és tényleg valami új élmény jelentkezett, valami újat adott hozzá az eredetihez.
Mások is megtették és leírták megjegyzésben a véleményüket. Erről lenne szó:

https://www.youtube.com/watch?v=b_T2iJQqsf8

Még nincs aláírásom.

( bennyh | 2024. 10. 09., sze – 02:28 )

Szerkesztve: 2024. 10. 09., sze – 02:31

Én egy időben rákattantam a Blue Öyster Cult zenéire, meg az is érdekes, hogy mennyire változatosak a számaik. Meg volt RHCP-s időszakom is.

( BehringerZoltan | 2024. 10. 20., v – 15:14 )

Off - ez nem rock hanem pop feldolgozás '85-ből, ráadásul 3 éve már írtam a csajról Sangah Noona, csak kevesen szoltak hozzá akkor, meg régen is volt ugye, inkább ide illesztem be:

Moon Over Bourbon Street (Sting)

van egy zsidós, klezmeres hangzása, de ennek ellenére valahogy mégsem taszító. Mondjuk így zongorán megszólaltatva könnyű elmerülni a hangzásban. Sangah elképesztő! Súlya lesz általa dalnak. De nem csak az ének, meg feldolgozás színvonala, hanem technikalilag is ahogy ez "szól" - az abszolút studió felvétel minőség, ő meg ezt élőben adja elő Yt-on 3 órás műsor részeként. Csak úgy. Hát Wow! 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

( BehringerZoltan | 2024. 10. 26., szo – 05:34 )

Szerkesztve: 2024. 10. 26., szo – 05:53

Sexepil - A Forest (The Cure cover) - uhh, nagyon jó feldolgozás. 
Sexepil első lemeze Egyesült Álmok volt a korabeli hazai new wave, underground egyetlen intellektuálisan értékelhető produktuma sztem. Nem csak művészi érzékenységgel reflektált a rendszerváltás körüli katyvaszra - mint korszellemre, de annak lerásán túl filozófiai, politikai aspektusokat is belecsempésztek a többrétű szövegekbe - pl. Egy a világ 's egyszer, egyszer majd összeáll, egy a világ és egyszer, egyszer majd rátalál , aki vár.  (ugye itt még az EUs csatlakozás elött vagyunk). Bár több más zenekar is a műfajban ezzel próbálkozott, de azoknak többnyire csak közönségességre, vulgaritásra, ostobaságokra futotta a "tehetségükből". 

Heaven Street Seven - Igazi zöld (Sexepil) - Petőfi Rádió Akusztik

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

( Friczy v | 2024. 11. 15., p – 10:19 )

Ugyan nem 80-as évek (legalábbis a jelenlegi, de a zenekar igen): Ha valaki szereti és mégsem hallott volna róla: megjelent a Solaris együttes Marsbéli Krónikák III (dupla CD). Érdemes meghallgatni.