I2S jelgenerátor ESP8266-tal

Gyanítom, hogy az i2s_write_lr blokkol addig, amíg el kell küldeni a samplet. A headerben ez van:

/*

 i2s_write_sample will block when you're sending data too quickly, so you can just

 generate and push data as fast as you can and i2s_write_sample will regulate the

 speed.*/

Úgyhogy ha elég gyors a ciklusod, akkor működik. Más esetben bufferbe kellene írni, majd DMA (i2s_write_buffer).

Miért nem rakod táblázatba? Elfér 201 bájtban.

A Wemost akarod gyakorolni, vagy a jelgenerator a lenyeg? Utobbi esetben egy AD9850 vagy a csaladbol megfelelo eszkoz jo lehet. Arduinohoz meg lib is van, gondolom ESP-hez is. Ill. letezik breakout boardos valtozata, csak ossze kell dugdosni.

Nincs veletlenul fenn az ESP a halozaton? Ha korabban mentettel bele autoconnectes beallitast, akkor azt szepen "tolja belul". A loop() hivasok kozott ilyenkor tuti, hogy van valamennyi housekeeping, hogy a halozaton aktiv maradhasson.

Ez miért ennyire bonyolult? A TrackNumber() szerintem egyetlen return némi argumentummal.

pow(2,track)

Már úgy érted 1 << track, ugye? ;)

(~AmpSB)+1

Tehát (uint16_t) -AmpSB. Ha nem kényes a fordító, a castolás sem kell.

Ez a kód így nem az, ami jó. Valahogy úgy csinálmám, hogy felizgatnék egy timer-t és egy DMA kontrollert. A timer 44100 Hz-cel triggerelné a DMA kontrollert, a DMA forrása egy buffer, célja az I2S periféria. A buffert két félbufferre bontanám, s amikor elértük a felső felét, megszakítás keletkezne, s feltöltenénk FIFO-ból az alját, amikor a felső felének végéhez értünk, s az alsó felének lejátszása következik, akkor pedig FIFO-ból feltöltjük a felső felét. A FIFO-t a 440 Hz-es mintákkal lehet tölteni alapszintről addig, amíg megtelik a buffer. Ha legközelebb lesz benne üres hely, tesszük bele az újabb mintákat, persze folytatólagosan, nem elfelejtve, hogy az Omega * t fázishelyzet hol tartott.

Mert ennek most nem is tudom, mi végzi az időzítését. Ha az i2s_write_lr() blokkol, akkor utána marha gyorsan kell adni neki a következő mintát, amiről, ha lemaradunk, meg fog nyúlni az egész, recsegni, kopogni fog a hang. Semmi rugalmasság nem lesz a rendszerben, még egy elég gyors MCU is kevés lesz hozzá, ráadásul semmi mást nem tud majd csinálni, kommunikálni, LED-et villogtatni, más taskokat futtatni. Ellenben, ha úgy csinálod, ahogy írtam, csak átlagos sebességben kell tudni kellő sebességgel etetni a FIFO-t.

Én azzal kezdeném, hogy ennél az I2S-nél a végső órajel (ami alapján a DAC működik) miből áll elő, és hogy az I2S lib mit csinál? Az I2S jelforma elég egyszerű, a Wiki találat alapján is implementálható lenne talán. Eleve kérdés, hogy szoftveresen, vagy hardveresen állítja-e elő a csipped? És a másik kérdés, hogy milyen időzítési pontosságot igényet, tehát hogy van-e bufferelve a másik végén, és hogy miből áll végül elő a kimeneti órajel? Úgy érzékelem a leírása alapján, hogy a WS vonal egyben a kimenet órajele is lehetne.

(Régi megfigyelésem, hogy az Arduino libek nem jól hordozhatóak platformok között - tehát csak néhány csipen működik jól, vagy csak bizonyos körülmények között működnek, vagy nem stabilak, stb. Nem lehet megúszni, hogy belenézz, hogy mit csinál és adaptáld a saját igényeidhez.)

Ha nincs hardveres I2S támogatás a csipben, akkor én úgy valósítanám meg, hogy egy PWM-re felprogramozható timer adná a WS jelet pontosan az elvárt frekvenciára hangolva, és ezzel párhuzamosan egy interruptot is adna, amivel triggerelnék egy SPI átvitelt. Mert úgy tűnik, hogy egy okosan beállított SPI (ami minden csipen van), plusz a vele szinkronban járó WS jel adja ki az I2S protokoll.

Az SPI részét meg lehet csinálni teljesen szoftveresen is persze.