Én és a Karate

Van ez a régi Hobbim amire eléggé büszke vagyok. Az imént jutott az eszembe hogy írhatnék róla ide pár gondolatot, egy kis kedvcsináló gyanánt.

Mozgás koordináció

Informatikus vagyok és voltam világ életemben, sajnos ebből adódóan nagyon sokat ültem a gép előtt fiatal koromban. Ennek pedig a legnagyobb hátránya a mozgás kordinációm, ha szabad így fogalmazni "alulfejlettsége" volt. Ebben (is) sokat segített és segít a mai napig a karate. Az embernek fejlődik az egyensúly érzéke, mert ha megütsz valamit vagy valakit akkor a Fizika törvényei miatt, az az erő visszahat rád. (Pláne ha az illető tapasztalt és még el is akar gáncsolni közben.) Azt vettem észre az idő múlásával, hogy sokkal tovább tudok fél lábon állni és sokat javultak a motorikus képességeim is. Gondolom ebből adódóan kezdtem megszeretni más egyéb sportágakat is!

 

A karate alakformáló hatása :)

Sosem hittem az egy hónap alatt lefogyunk és minden szupi szuer lesz diétákban. Viszont abban hiszek és látom magamon is, ha valamilyen komolyabb fizikai terhelést igénylő mozgásformát hosszabb ideig csinál az ember, akkor a teste alkalmazkodik hozzá. Így van ez itt is. Enyhén el voltam hízva és pár év alatt szépen lefogytam... (Úgy, hogy más nem nagyon tettem, csupán eljártam edzeni.) Jó érzés így élni, jobban bírom a fáradtságot, frissebb és rugalmasabb vagyok. És jobban tetszem a nőknek is. (Ami szingli lévén nem egy elhanyagolható szempont. :) )

 

"Mi van, beszóltál???" - Ismeretlen szerző

És igen, van még egy előnye ha sokat verekszik az edzésen az ember, történetesen az hogy az életben nem akar verekedni. Hogy értem ezt? Megtanultam kezelni a fenti idézetben lévő helyzeteket. A bajt jobb elkerülni, nyilván ha nincs más út akkor az a jó ha én ütök elsőnek, de ez azért ritka. Tekintve hogy a fenti idézet "szerzői" általában csak a rajoskodáshoz értenek, nem profi harcosok. Szerény fiú/férfi voltam világ életemben, de megtanultam hogy van amikor az ilyen helyzetekben a nagyobb a füst mint a láng. Vagyis ha nyugodtan tovább sétálok és nem félek(!!) ritka hogy utánam jönnek... Meg eleve sokszor ki sem alakul konfliktus, mert figyelek rá hogy ne legyen.

 

A szintek

A karatén belül hierarchia rendszer van, vagyis nem demokratikus dolog. Aki feletted van azt tisztelni kell és ez így van jól. Egyébként közösség szempontjából is jó tud lenni ez a mozgásforma. Én nagyon sokat kaptam itt. Sok tanácsot és segítséget.

Van aki szerint a "mesterezés" haszontalan dolog, de szerintem ez nagyban függ a mester és a karatéka viszonyától is! Az a jó, ha jól érzed magad ott ahol vagy, és szívesen jársz oda. (És persze ha jól meggyötörnek az edzésen :) )

 

Összegzés

Ennyit szerettem volna írni kedvcsináló gyanánt azoknak akiknek van némi feszkó az életükben , amit szeretnének levezetni, vagy egyszerűen csak szeretnének magabiztosabbak lenni.

Hozzászólások

Grat hozzá! Életem legszebb szakasza volt mikor lejártam edzésre. Sok körülmény miatt már nem lehet, de ez nem is fontos. Viszont, szándékosan nem írtad meg, hogy melyik ágazat? Tapasztalatom szerint nagyon nem mindegy, hogy mire megy el az ember. Itt most ne a hatékonyságot vegyük alapul, az a rivalizálás értelmetlen (aki benne van tudja), inább az edzések felépítését, menetét amit a stílus határoz meg. Persze egy ágazaton belül még az se mindegy, hogy melyik iskolába járunk le, kik az edzőtársak, stb. De ne legyünk szőrszálhasogatóak. Leírásod alapján én az erőkaratéra tippelnék. Igazam van?

Köszi! A mi iskolánknál nem az erő van a fókuszban. Mi az Goju-Ryu stílust képviseljük, ahol inkább a technika a fontos nem az erő.

Természetesen van erősítés is, viszont jobban rámegyünk pl az ízületi csavarásokra. Ebből adódóan hölgyek is jöhetnek, sőt, jó látni hogy egy kis vékony nő úgy fejbe tud rúgni hogy csak pislog az ember. :)

Szerkesztve: 2022. 07. 06., sze – 12:19

<sarcasm>Ó, már megint ragequit várható! Nem szakmai kontent!</sarcasm>

Grat!

trey @ gépház

Hány éves korodban kezted el és sportoltál előtte mást? 

Szerkesztve: 2022. 07. 07., cs – 12:27

Jómagam kiskamasz koromban kb 12-15 éves koromig shotokan-oztam, aztán az egyesület megszünte után, nem kerestem másik klubot./már nagyon bánom/
Aztán 37 évesen újrakezdtem, részben azért mert éreztem, hogy kell valamit tennem, egyre kötöttebbek az izmaim, meg igényem volt mozgásra az iroasztal melletti munka miatt.
Nagyon szeretem, valóban testi-szellemi tréning az egész.

Az alakformálás résszel teljesen egyetértek, kb. 10 éve eléggé megpocakosodtam. Aztán elkezdtem futni, illetve most már nem nevezném annak, amit eleinte csináltam. :))

De szépen lassan lefogytam, és valóban sokkal jobb érzés. Teljesen igaz, hogy egy hónap alatt nem megy, viszont ha rendszeresen mozog az ember, egyszer csak azt veszi észre, hogy az életmódja része lett, és meg is marad a sudár testalkat.

Szóval két tanács annak, aki ezt olvassa, és elgondolkodott a dolgon: holnap kezdd el, és ne add föl!

Debian - The "What?!" starts not!
http://nyizsa.blogspot.com