Őszi kalandokA hétvégét nagyjából gép nélkül töltöttem, pontosabban a saját
dolgaimat mellőzvén kedvesem évfolyamdolgozatát gépeltük.
Sajnos viszont a hétvége nem múlt el droidok nélkül. Igen, úgy néz ki
ez a droid-történet mesélés ragályos, eddig azt hittem lakóhelyem és
környékem mentes a hasonló működésű egyénektől, de úgy néz ki nem:
Miután párom felraktam a vonatra, gondoltunk egyet édesapámmal, s
kiugrottunk a Csitári kúthoz. Szóval a kútnak az a különlegessége, hogy
a városi uszoda mellett található, s a föld mélyéről feltörő savanyú
vízről van szó, magas vastartalommal. Nagyon egészséges, s érdekessége
még, hogy ha az ember sokszor ugyanazt a palackot tölti meg, idővel
elszineződik a sok lerakodó vastól.
Kocsiból kiszálltunk, s ballagtunk lefelé, mikor megrökönyédesemre
látom, hogy egy (most nem minősítem) személy a személygépkocsijával,
mert most neki olyan kurvára kényelmesnek kell lennie, leparkolt a kút
mellé. (tudni kell, hogy egy olyan parkról van szó, amit nagyjából
próbálnak rendbe tartani, hogy ha a városban az etnikum ne vinné el a
szemeteseket; egyenesen kiássák, hogy el tudják vinni!) Azt hittem
eldurran az agyam, nyugodt délutánt akartam magamnak, de már akkor
sikerült egy embernek ezt keresztülhúznia.
Kicsivel később, mert már hetek óta megígértük magunknak, nagy nehezen
megfűztem édesanyjám, hogy jöjjön le, és segítsen a lakótelepen a házunk háta
mögötti területet kicsit rendbeszedni, mert már inkább egy szemétdombra
emlékezetett, semmint egy házat körülvevő területre. Sajnos nekem nem
adatott meg az a lehetőség, hogy egy nyugodt környéken lakhassak,
normális emberekkel, én sajnos egy lakótelepi lakásban üldögélek, s
sajnos olyan lakókkal többsége nemcsak nem törődik lakhelyével, de
teljes mértékben mindenki elhatárolódik mindenkitől is. A közös
képviselő sem tesz semmit, finoman szólva mindenki tojik mindenre,
illetve egymásra...
Valahol a gondozás felénél jártunk, éppen szemetet vittem kukánkhoz,
amikor egy nagyon unszimpatikus hölgy a szembelévő házból, a sokadik
emeltről kiordít, hogy "és a többi lakó hova teszi a szemetét...?".
Először azt hittem ez meghibbant: 1.) Ő egy teljesen másik házban
lakik, saját szemetessel. 2.) Mit ordibál kifelé a sokadikról. 3.)
Nézett már körül a saját lakhelye körül? Kész, ennyire nem lehet
hibbant egy ember sem, arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb
kényelemmel bagózott kifelé az ablakon, dobálva kifelé a csikket.
Közöltem vele, hogy törődjön a maga dolgával, vagy jöhet le segíteni.
Még egy két szemétforduló közben ki-ki ordított, aztán megunta, s
visszahúzodott a koszos kis fészkébe. Volt egy idősebb úr, ki a terület
mellett sétálván megjegyezte: "Kiváncsi leszek meddig marad ez ilyen
tiszta." Nos, én is... Egy öreg hölgy szerette volna megtudni, hogy ez
nem a közterületfenntartóék dolga e. Édesanyám közölte: de, de az ember
egy idő után már nem tudja eltűrni, elnézni a mocskot, így lejöttünk
feltakarítani.
Munka végeztével kiraktam még egy felkérést a lakók részére, hogy ne
dobáljanak ki szemetet az ablakon. Persze a papír rövid időn belül
eltűnt. Most kiteszek újat, ráírtam még, hogy megkérem azt a lakót, aki
volt olyan kedves és leszedte, a legközelebbi rendrakás során várom...
Talán eljön...
