Tragikomedia 2 reszbenSzereplok:
Pénztáros
Anyuka Kisfiúval
Fullajtár
Én
Az elsõ rész
Anyuka kipakolja a kocsijának tartalmát a Pénztáros pultjára. Pénztáros szépen leolvasgassa õket, majd számol a gép. Anyuka nézegeti a végösszeget, majd kifogásolja, hogy a blokkon szereplõ 2 tétel, nevezetesen 2 játék ára nem egyezik azzal, amit az újságban meg a polcokon látni.
Pénztáros telefonál. Fõhõsünk türelmesen várakozik, sodor egy cigit, néz ki a fejebõl, tízig számol lassan. Pénztáros telefonál, legalábbis a nézõ azt hiszi, hogy telefonal. Hõsünk vár, immár kevésbbé türelmesen. Pénztáros telefonal. Anyuka a Kisfiút próbálja rávenni, hogy viselkedjen kisfiúhoz illõ módon, és ne hordja oda a meg nem vásárolt termékek pult végén sorakozó hordáit. Pénztáros telefonál. Hõsünk vár, kezd elfogyni a türelme.
Az idõ telik.
Hõsünknek elfogy a híres türelme. Láthatólag zaklatott idegállapotban felkapkodja a pultrol a félig kipakolt cuccok egy részét, mely sört, pelenkát, joghurtot es pár kisebb vacakot foglal magában, majd dühösen es tüntetõleg a kosaras pénztárhoz áll sorba (Queued, Call Center zsargonban). Pénztáros telefonál, közben a szitkokat szóró tekintet elkerülésén fáradozik, szemlátomást rettenetes rutinnal.
Hõsünk sorra kerül (gyorsan), bepakolja a cuccot egy szatyorba (a sört meg a pelenkát nem, mert terjedelmesek). Fizet (nem túl sokat, a szintén aznap vásárolt proci hûtõ többe került), majd távozik (Dequeued). Magában átkozza a kiszolgáló személyzet fel es lemenõ rokonságát, mert ostoba dolgok miatt elraboltak az életébõl cirka 15-20 percet, amit éppen a családjával is tölthetett volna, például hazaér fürdetésre, játszik kicsit az emberkével, vagy akármi. Szomorú, mert ostoba emberek ostobasága miatt 15-20 percet egy haszontalan, kilátástalan szituációban kellett töltenie, amit, ha nagy duzzogva nem próbal legalább félig megoldani azzal, hogy másik pénztárat keres, az áruház kiismerhetetlen rendszerében összevissza odahányt, de szívének vagy szükségleteinek kedves lévén mégis kiválasztott termékek egy részét hátrahagyván is. Szomorú, mert a félig megszerzett javak veszendõbe mentek, vagy ha a javak nem is, de a megszerzésükre fordított idõ biztosan.
Második rész
Anyuka még mindig viszi vállán a keresztjét, vagyis csendesebb hadakozást folytat a Pénztárossal. Valahol mélyen azért mar Õ is sejti, hogy ebbõl a szituból egyvalaki jöhet ki jól: az Áruház. Anyukát csalódás éri: az Áruház mindenható vezetõi megkönyörültek rajta, és a meghirdetett áron juthat hozzá portékájához, melynek kapcsán biztosan komoly erkölcsi gyõzelmet könyvelhet el magában, és feltehetõleg semleges reakciókat az otthon a televízió elõtt ülõ férjétõl. Anyuka végül megvásárolja a szóban forgó termékeket, lassan elkezd örülni, és távozni készül.
Ekkor hõsünk visszaballag a bent hagyott, amúgy száz forintot tartalmazó bevásárlókocsiért, azt szépen kitolja, és menet közben tájékoztatja a Pénztárost arról, hogy most azonnal szeretne beszélni a fõnükével, ha nem elérhetõ, vagy nem méltóztatik a tetves bevásárlókhoz leereszkedni, akkor annak a fõnökével, de mindenesetre egy olyan élõ személlyel, aki a parancsnoki feladatokat látja el e hatalmas, mégis visszataszító szégyenteljes csatatéren.
A Pénztáros telefonhívásának engedelmeskedve hamarosan megérkezik a Fullajtár, egy cirka 22 éves, szõke hajú, mosolygos ifjú hölgy, aki megkérdezi, mi a probléma, vélhetõen ami miatt el kellett hagyni biztonságos kis kuckójat az emelti irodák egyikében, félbehagyni az aktualis szappanoperák és egylemezes gagyizenekarok körüli események megtárgyalását azzal a szimpatikus fiatalemberrel, aki átjött hozzá saját, két ajtóval odébb lévõ irodájából azzal az ürüggyel, hogy igyanak egy kávét, és azzal a céllal, hogy lehetõleg ezt a számára szemrevaló, aranyos teremtést rávegye valami olyasmire, ami bár ellenére nincsen, de kifejezetten szükségere sem, s amit a leányzó meglett korára tekintettel immár a törvény sem tilt kifejezetten, majd túltevén magát a felsorolt tevékenységek félbehagyása miatti hangulatingadozáson, hõsünket végighallgatván a történtekrõl, mosolyogva és minden bizonnyal ennek megfelelõ lelkiállapotban annyit mond csak:
Ez nem a mi gondunk.
A Kisfiú Anyuka társaságában távoznak, Pénztáros egy kézi spriccelõ és egy tisztának nem nevezhetõ rongy segítségével megpróbálja a pénztárgép futószalagjáról eltakarítani a nap nyomait, mint egy jó gépész, vagy esztergályos, aki a nap végén szépen fényesre glancolja a masinát, amivel a napi betevõ falatjára valót megkeresi.
Mindenki boldog.
Hõsünk az áruházból kilépve azonnal cigarettára gyújt, kicsit még morog magában, beszórja a cájgot a kocsi csomagtartójába, majd hazafelé veszi az irányt.
Ráadás
Hazaérvén felesége nem ugrik a nyakába, de nem is kérdezi, mi tartott eddig, csak csókot ad, majd megjegyzi, hogy biztosan kellõen fáradt.
-Mi történt veled ma?
-Semmi. Semmi sem változott tegnaphoz képest.
(Cora, Budakalász, 2004. december 16. 19 óra 39 perc)
Tegnaphoz képest semmi sem változott.
