A Seam segítségével egyszerű POJO-ból építhetünk szerviz komponenst. Nincs szükség sem különböző interfészek implementálására, sem absztrakt osztályra, ahhoz, hogy a komponenst az alkalmazáshoz kapcsoljuk (lásd Java EE keretrendszerek integrációja). A következő kérdés az, hogy hogyan lépnek kapcsolatba az egyes osztályok futás időben, valamint, hogyan lépnek kapcsolatba olyan konténer szolgáltatásokkal (container services), mint például az adatbázis perzisztencia szerviz.
A Seam egy kedvelt tervezési mintát (desgin pattern) használ a POJO komponensek összekötéséhez, melyet függőségi befecskendezésnek (dependency injection, DI) neveznek. Ezen minta szerint a Seam keretrendszer menedzseli az összes komponens életciklusát. Ha egy komponens használni szeretné a másikat, akkor Seam annotációkkal kell leírni a köztük lévő függést (tervezési időben). Futási időben a Seam az alkalmazás aktuális állapota alapján meghatározza, hogy hol található az a komponens, melyet be kell fecskendezni az adott változóba.