Fájlrendszer, NAS, storage

Az év elején jelentette be Jim Zemlin, a Linux Foundation igazgatója, hogy az Intel Moblin és a Nokia Maemo projektje egyesül és MeeGo néven folytatja pályafutását a Linux Foundation felügyelete alatt annak érdekében, hogy létrejöhessen egy, a "következő generációs mobil eszközök számára tervezett következő generációs mobil operációs rendszer". Azóta a fejlesztés folyt a színfalak mögött és árpilis elsején elérkezett a "Day 1", amikor is megnyíltak a MeeGo repók.

A meego-dev levelezési listán nemrég felmerült a kérdés, hogy a fejlesztők miért a btrfs-t választották a MeeGo alapértelmezett fájlrendszerévé. Az Intel alkalmazásában álló Arjan van de Ven válaszolt a kérdésre.

Linus a 2.6.34-es kernel második kiadásra jelölt verziója körül a mainline kernel részévé tette a Ceph névre hallgató, LGPL-es, petabyte léptékű adattárolásra alkalmas, elosztott fájlrendszer kliensét. A Ceph célja a POSIX kompatibilitás megőrzése mellett a Single Point of Failure eliminálásával a magas rendelkezésre-állás, a nagyfokú megbízhatóság biztosítása. Ugyan a Ceph még nincs kész az éles felhasználására, mindenképpen érdemes lehet a kipróbálásra. Az IBM developerWorks egyik cikke közelebbről szemügyre veszi a Ceph-et. További információk a Ceph-ről a kernelforrás dokumentációi közt, a fájlrendszer weboldalán és itt.

A múlt év során a gyártók elkezdtek a szokásos 512 byte-os szektorokat használó merevlemezek helyett 4096 byte-os szektormérettel rendelkező HDD-ket gyártani. Noha ezt a változást elfedték firmware-ből, amely a 4096 byte-os fizikai szektorokat 512 byte-os logikai szektorokra fordítja, a változtatásnak kihatása van a lemez fizikai elrendezésére és a rendszer teljesítményére is. Az IBM developerWorks oldalain Roderick W. Smith, a GPT fdisk program szerzője azt vizsgálta, hogy milyen kihatással lehet ez a teljesítményre az egyes linuxos fájlrendszerek esetében.

A részletek itt.

A ZFS-ről sokan tudják, hogy erőforrásigényesebb, mint más (általában egyszerűbb) fájlrendszerek, azonban a nagyobb igény mögött általában a memóriát szokás elsősorban érteni. De mi a helyzet a CPU-val?

A Google-ös Michael Rubin egyik levlistán elejtett néhány mondatot arról, hogy a keresőóriás megkezdte a migrációt az eddig használt ext2 fájlrendszerről a körülbelül egy évvel ezelőtt kvázi élesben is használhatóvá nyilvánított ext4 fájlrendszerre.

Ahogy arra korábban már utaltam, az IT szakma a "virtualizáció" mellé újabb gyakran ismételgetett kifejezést talált magának a "deduplikáció" személyében. A storage gyártók után a fájlrendszer fejlesztők is egyre többet foglalkoznak a témával. A ZFS fejlesztők sem mentek el szó nélkül a téma mellett. Jeff Bonwick, a Sun storage guruja blogjában arról ír, hogy már a ZFS-nek is van (blokk-szintű, szinkron) deduplikáció szolgáltatása.

Először még nagy reményeket fűztek egyes Mac OS X felhasználók ahhoz, hogy egyszer rendes ZFS támogatáshoz jut rendszerük. Aztán előbb az derült ki, hogy az előzetes ígéretek ellenére az Apple nem szállítja a ZFS-t a Snow Leopard-ban, most pedig azt veheti észre a látogató, hogy a Mac OS forge-on eddig vegetáló ZFS for Mac OS X projekt is lehúzta a rolót. A projekt helyén mindössze egy szűkszavú üzenet áll a befejezésről, a repository és a levlista törléséről.

Biztos, hogy vannak olyanok (velem együtt), akik felteszik a kérdést: hol van a régóta ígérgetett, működő ZFS támogatás a Snow Leopard-ból? A ZDNet egyik blogja szerint sehol sincs, azaz nincs benne. Annyira ez nem meglepő, valamennyire várható volt. Hogy miért nincs? Hiszen még februárban is úgy volt, hogy lehet benne. Azt csak találgatni lehet. Többen is találgatnak. Itt, itt, itt.