Rák .... kihagyhatatlan ...

 ( FébertI | 2010. március 13., szombat - 22:15 )

Tegnap este elmentünk vacsorázni egy kínai étterembe Ausztriába. Férjemmel és Giulio-val megünnepeltük a névnapomat.
Giulio ötlete volt, mivel tudta hogy már régi vágyam rákot enni. Szereti ezt az éttermet.

Ahogy észrevetten a tulajdonosok is kedvelik őt. Sorstársak találkoztak. Hisz ők is elhagyták az országot ahol éltek.

Rögtön tudták hogy mi vagyunk a főbérlők. :) Biztos előre foglalt helyet nekünk, bejelentette hogy megyünk.

Nagyon jól éreztem magam. Jót mosolyogtam amikor a kínai tulajdonosnő a német nyelvű étlapot fordította nekem angolra. Végül megegyeztünk hogy a tradicionális német ételeket ismerem, nem kell fordítania, a kínai ételeket pedig hiába is mondja angolul azokat meg nem ismerem :) De aranyos szituáció volt.

Megegyeztünk hogy mi azért indításként egy hagyományos májgombóc levest eszünk a férjemmel. Olaszok meg nem esznek levest.

A következő fogás érdekes volt. Én azt hittem hogy az már a főfogás, de nem. Elmagyarázta a tulaj hogy hogyan is egyem. Végén megkérdeztem hogy miből is volt. A malacot még megértettem a másik fő összetevőt nem. No azt lerajzolta :) Tengeri hal … amit kéne tudnom hogy mi, de gőzöm sincs.

Közben jót beszélgettünk. Elmesélte hogy neki is van egy 16 éves lánya aki a mi városunkba jár hajat festetni. Milyen színűre? Szőkére … No ezen ismét jót nevettünk közösen hisz ő is mondta no meg lelki szemeim előtt én is láttam hogy képzeljek el egy kínai lányt szőke hajjal :)) Persze az én 18 éves lányomnak is van hóbortja amikor ő is éppen szőke. Így aztán megegyeztünk, hogy akármilyen országból származik valaki a kamaszlányok nagy része mind szőke akar lenni :)))

Rák nagyon – nagyon finom volt. Giulio segítette hogy hogyan is egyem. Ízlett nagyon. Kár hogy eddig kimaradt az életemből.
Flambírozva készítették. Olaszok állítólag simán csak megfőzik.
Finom száraz fehér bort ajánlottak hozzá. Barna zöldséges rizzsel, salátával. Most is összefut a számban a nyál.

Jó volt megtapasztalni a vendégszeretetet. Lehetett látni és érezni hogy nem alkalmazott volt aki kiszolgált hanem a tulajdonos. Fontos volt neki hogy jól érezzük magunkat. ( Meg biztos beszélgetni is akart :)) De nem az az odafutunk az asztalhoz, kihozzuk amit rendelt, leszedjük az asztalt és fizessen ...típusú vendéglátásban volt részünk.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Fúbazz, tökre azt hittem, hogy valaki megint megbetegedett...

A minestrone az nem leves egyébként?


No rainbow, no sugar

Szerencsére senki sem beteg. Sőt gyorsan végiggondoltam hogy sem a rokoni sem a baráti körömben nincsen szerencsére rákos ...

Minestrone leves, igen. ...

A hét minden napján eszünk mi levest ... Nekem (nekünk) fontos.

Sem Svájcban sem Olaszországban nem fontos ....