Rák .... kihagyhatatlan ...

Megegyeztünk hogy mi azért indításként egy hagyományos májgombóc levest eszünk a férjemmel. Olaszok meg nem esznek levest.

A következő fogás érdekes volt. Én azt hittem hogy az már a főfogás, de nem. Elmagyarázta a tulaj hogy hogyan is egyem. Végén megkérdeztem hogy miből is volt. A malacot még megértettem a másik fő összetevőt nem. No azt lerajzolta :) Tengeri hal … amit kéne tudnom hogy mi, de gőzöm sincs.

Közben jót beszélgettünk. Elmesélte hogy neki is van egy 16 éves lánya aki a mi városunkba jár hajat festetni. Milyen színűre? Szőkére … No ezen ismét jót nevettünk közösen hisz ő is mondta no meg lelki szemeim előtt én is láttam hogy képzeljek el egy kínai lányt szőke hajjal :)) Persze az én 18 éves lányomnak is van hóbortja amikor ő is éppen szőke. Így aztán megegyeztünk, hogy akármilyen országból származik valaki a kamaszlányok nagy része mind szőke akar lenni :)))

Rák nagyon – nagyon finom volt. Giulio segítette hogy hogyan is egyem. Ízlett nagyon. Kár hogy eddig kimaradt az életemből.
Flambírozva készítették. Olaszok állítólag simán csak megfőzik.
Finom száraz fehér bort ajánlottak hozzá. Barna zöldséges rizzsel, salátával. Most is összefut a számban a nyál.

Jó volt megtapasztalni a vendégszeretetet. Lehetett látni és érezni hogy nem alkalmazott volt aki kiszolgált hanem a tulajdonos. Fontos volt neki hogy jól érezzük magunkat. ( Meg biztos beszélgetni is akart :)) De nem az az odafutunk az asztalhoz, kihozzuk amit rendelt, leszedjük az asztalt és fizessen ...típusú vendéglátásban volt részünk.