Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád Rekviem Indiáért

Fiúk!

Visszajöttem Indiából, de még nem találkoztunk. Felhasználom ezt az intervallumot arra, hogy nyílt levélben átadjam nektek, amit a világban való kódorgásaim közben számotokra gyűjtöttem, s amit személyes találkozáskor röstellnék megtenni. Nem sok az egész.

Az első tanács tőlem való:
képzeletben alakítsuk meg az Észrevétlen Változó Dolgokra Figyelők Körét. Mert az igazán fontos dolgok mindig észrevétlenül változnak meg az ember jellemében és életében.

A második tanács egy operafilmből, a Carmenből származik.
Arról van benne szó, hogy egy zseniális táncos filmet akar csinálni Bizet híres operájából, és keresi szereplőket. Végül egy harmadrangú lokálban talál egy fantasztikus tehetséges táncosnőt. Őt választja ki a főszerepre. Rengeteget próbálnak, de a szerep mégsem megy. Már közeledik a bemutató ideje. Nem érti, hogy mi a baj a lánnyal. Egy éjszakán nem bír aludni, felkelti a lányt is, és a próbateremben táncolnak. Zene nincs, fütyüli a dallamot, és kezével veri a ritmust egy asztalon. S közben merően figyeli a lányt, a lelkét is beleadva.
És egyszer csak leesik neki a tantus. És akkor üvölt, hogy beleremegnek a falak:
A fene egye meg, miért spórolsz magaddal? Így nem lehet táncolni! Miért spórolsz magaddal?
És akkor áttöri a lány gátlásait.

A harmadik tanács Buddhától ered. Azt mondja:
- Semmit sem szabad túlságosan közelről, vagy túlságosan messziről szemügyre venni! Mert a helyes látáshoz távolság kell. És csak te tudhatod, hogy honnan látsz valamit a legjobban.

Vagyis: soha ne takarékoskodjatok magatokkal, sem a munkában, sem a szerelemben. Ne bámuljatok meg semmit nagyon közelről és nagyon messziről. Sem embert, sem valami mozgalmat, sem tanítást. És soha ne a nagy csinn-bummokra figyeljetek, hanem a mögöttük meghúzódó észrevétlen változásokra.

Atyátok:
Popper Péter