HOBO koncert (számomra érdekességekkel)

Valóban nem csalódtam a Hobo koncertben / koncerten. :)) Miért is csalódtam volna. Élveztem.

Nem voltunk olyan sokan, hogy ne lehetett volna levegőt kapni. :) Éppen elegendően voltunk.
Azt hittem hogy a legújabb Cd-jük hanganyagát adják le. DE NEM!! Ennek külön örültem.

Mosolyognom kellett amikor hallgathattam azt a számot amit 20 évvel ezelőtt is élveztem amikor annyi idős voltam mint most a lányom :)
Mesél az erdő. http://www.youtube.com/watch?v=70q2VxsaUAE

Szép emlékeket idézet a Hajtók dala is. Férjem enyhe alkoholos befolyásoltsága alatt :) ezt szokta énekelni nekem. :) Érdekessége hogy botfüle van szegényemnek. Illetve nem hallja meg hogy hamisan énekel, de a szándék értékelendő.
De jó is volt most ezt EREDETIBEN :)) Mira víz kíséretében hallanom Földestől, HOBOtól.
Olyan szép szám. Nekem „bejön” :)
http://www.youtube.com/watch?v=3b2gYpDkJcs&feature=related

( Oldman (nem ellenőrzött) | 2008. 08. 09., szo – 09:15 )

Szia!

Örülök hogy tetszett... fiatalkorom egyik kedvenc együttese volt, máig is szívesen hallgatom őket.

( kovi | 2008. 08. 09., szo – 09:46 )

Nem sokára leszek, én _60_ éves, születésnapomra újra tortát kérek... :D

a 3 legjobb HOBO szám:
-Mesél az erő
-Nem hallod, üvöltök
-Farock

bár ha meg az időszakokat nézem, a legjobb nekem az az időszak, amikor az öreg Bill mesterrel nyomták. merhogy' az öreg nagyon tud. nagyon-nagyon. ez a két ember együtt meg igazi jelenség.

--
senki földjén, senki fia

Hobo Blues Band: Szélcsend idején

A csúcson álltam, hol férfiszó a törvény,
Büszke voltam és elkapott az örvény,
Értem éltél, én nem éltem érted,
Nem figyeltem rád, hiába kérted.

Nem bírtad tovább, elmentél egy reggel,
Egyedül maradtam pár üveggel,
Bömböltem, vinnyogtam, nyögtem, sírtam,
Szidtalak, hívtalak, amíg csak bírtam.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Aztán földre terített engem a bánat,
Verseket írtam és imákat,
Társam a bűntudat és az alázat
És minden éjjel a parton várlak

Kristályhegyek között ezüst folyók,
Mint a jó idő, jönnek a hajók,
Jönnek rokonok, jönnek barátok,
De sosem tér vissza, akire várok.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Nem hiszek csillagban, sem a sorsban,
De addig énekelek kinn a hóban,
Míg meg nem látom a fehér vitorlát,
A bárka orrán, amivel őt hozzák.

Aztán süllyedjen el az a hajó,
Ami majd egyszer visszahozza őt,
Haját többé csak a parti szél fújja,
Hogy el ne, hogy el ne menjen újra.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém.
De nem az enyém