A német érettségi mint a konfliktus forrása

No sikerült kezelnünk egymás vérnyomását Zsolttal.
Kellőképpen felhúztuk egymást. Érdekes hogy a távolság az a röpke 1000 km ebben sem akadály :)
De miért is? Mi volt a konfliktusunk oka? Mi más, mint Réka német érettségije.
Régebben is el szoktam azon gondolkodni hogy mekkora türelem, tolerancia kell ahhoz ha a férj és feleség nem ugyanazon országban születtek, nem egyforma rendszerben nőttek fel más a kultúrájuk. Mindig rácsodálkoztam azokra akik így kötnek házasságot.
Ők szerintem vagy nagyon keveset kommunikálnak egymással és így nincs problémájuk vagy tízszer annyit beszélgetnek mintha ugyanazon ország szülöttei lennének. (gondolom én) aztán kitudja.

Igaza volt. Igazat kell/ett adnom neki még akkor is ha rohadtul fáj az igazság. Neki viszont azt kellett megértenie hogy én egy adott ország rendszerében élek amihez nekem alkalmazkodnom kell.

Svájcban általános iskola után valaki vagy szakmát tanul vagy gimnáziumba megy. Ha szakmát tanul akkor 1 hét suli 1 hét szakmai gyakorlat. Szakmai gyakorlaton pedig nem takaríttatnak a tanulókkal hanem SZAKEMBERT képeznek belőlük.
Gimnázium pedig azoknak van akik egyetemre tanulnak tovább. Ők lesznek az értelmiségi réteg.
Gimi lezárásaként pedig érettségit tesznek.

Réka szakközépiskolában tanul. Előrehozott érettségit tett németből.
No ezt megírtam Zsoltnak hogy megírta Réka és hogy mennyire jól sikerült neki.
KKatát megkérdeztem hogy mint középiskolai tanárként hogy ítéli meg az érettségi nehézségét.
Ezt írta:
„középszintű szerintem szívatós volt: két olyan feladattípus is volt benne, amilyen eddig csak emelt szinten szerepelt, azaz ilyeneket nem gyakoroltunk. Tényleg nem tudom, mi a francért kell odafentről mindig újítaniuk, minden előzetes értesítés nélkül..
Meg hát a szokásos huncutságok benne, amiket jellemzően nem tudnak megoldani az átlagos középszintűsök.
A nyelvhelyességben volt egy névelőválogatós feladat, és a hallott szöveg értésében egy hibakorrigálós.
Önmagukban nem nehezek, csak ugye végigcsinálja az ember az összes eddigi érettségi feladatsort meg az összes létező gyakorlókönyvet a rábízott sihederekkel, azt hiszi, megtett mindent, és erre tessék... „

Így aztán én megnyugodtam hogy lányom a 117 pontos feladat sorból ha 6 pontot vesztett akkor ő úgyis korrekt volt. 5-ös lett neki.

Zsolt egyszerűen képtelen volt megérteni hogy nálunk a szakközépiskolában is van érettségi.
Az volt a kérdése hogy akkor ezzel be lehet kerülni egyetemre? Ezzel az érettségivel.
BE hát... de csak fogta a „fejét”.

No elküldtem neki az érettségi feladatsort az OM honlapjáról.
Na aztán ezen meg végképp kiakadt.
Megnézte....
Svájcban 12-13 éves korban kell ilyen nehézségű feladatsort megoldaniuk francia és olasz nyelven, nem pedig 19 !!! évesen.
Ő nem is engedné az előrehozott érettségit! Mire fel?- írja ő
Oké van a diák egy bizonyos nyelvi szinten de utána kellene tanulni az adott nyelv irodalmát.
Náluk az érettségin pl. 2órás esszét íratnak mondjuk Shakespeare-ról, műveiről stb. Ott a beadott dolgozatból úgyis látni hogy a tanulónak mekkora szókincse van és a nyelvtani dolgokkal hogyan van tisztában.

Igaza van!

Rékának meséltem levelezésemet Zsolttal. Megkérdeztem Rékától hogy mit gondol mit írt az érettségi feladatsor nehézségeiről.
Tudta a választ Réka, ez Ausztriában Svájcban is egy általános iskolai feladatsor lenne idegen nyelven. Magyarországon pedig van aki görcsöl azon hogy legalább a kettest megírja belőle. - mondta ő.
Lányom utcahosszal írt jobbat mindenkinél a suliban.

Zsoltnak igaza volt. Nem megfelelő nálunk az oktatási rendszer.
Ezért is van az hogy a svájci NESTLÉ cég nyilatkozta hogy Magyarországon már nem is vesz fel gazdasági szakembereket mert egyszerűen nem tudnak nyelveket. Inkább idegen nyelvi tanárokat alkalmaz akiket pénzügy területére átképez mert ők legalább tudnak angolul vagy németül.

Amit meg kellett értetnem Zsolttal.
Mi itt élünk, ebben az országban. Örülök hogy ötöst írt a Réka. Ő nem tett mást mint az itt előírt követelményrendszernek megfelelt.
Jövőre gondolom nekimegy az emelt szintnek. Ennél többet most hirtelen nem tudok kitalálni.

Végül is elég sok levél ment ide – oda.
Aztán lenyugodtunk mindketten ….de csak másnapra... :))

( covek v | 2008. 05. 20., k – 23:17 )

Gratulálok! A lányom tegnap közölte, hogy az angol vizsga 4-es és 5-os lett. 2 tétel volt amit külön osztályoztak. Most nagyon örül, amikor a vizsga napján hazajött még nagyon el volt keseredve, mert Ő úgy érezte, hogy felét se mondta el annak amit kellett volna, vagy ahogy kidolgozta a tételeket, témaköröket. :) Tehát röpködünk, örömünkben. Na igen és ez még csak egy 9. osztályos előkészítő volt. Remélem neki is sikerül felkészülni az angol előrehozott érettségire.
covek@covek.hu

( Nyizsa v | 2008. 05. 20., k – 23:20 )

> ...nálunk a szakközépiskolában is van érettségi. Az volt a kérdése hogy akkor ezzel be lehet kerülni egyetemre? Ezzel az érettségivel.

Sőt, általános tapasztalat, hogy egy jó szakközépiskolából hozott ismeretekkel sokkal többre megy az ember az egyetemen / főiskolán, mint a gimnáziumi tanulmányokkal.
Svájcban (és a legtöbb nyugat-európai országban) a nyelvtanulást már kisgyerekkorban elkezdik. Itt is igy volt, és működött is, csak kb. 15 éve (amikor Réka is elkezdhette volna) hirtelen nem lett szükség oroszul beszélőkre (sőt, "ciki" lett), angol-német-francia-stb. tanárból meg érthetően hiány volt. Azért szép lassan elkezdtünk följönni, erre megreformálták (de szépen mondtam!) az oktatást. Nálunk nem ritkán a diplomatervezés mellett görcsölnek vele, hogy egyáltalán megkapják az oklevelet.
Azért kérdezd meg az illető véleményét a matekról is! Csak kiváncsiságból.

--
Debian - The "What?!" starts not!
http://nyizsa.uni.cc

Nem tudom, én ezzel a kisgyerekkorban elkezdett nyelvtanulással kapcsolatban valahogy szkeptikus vagyok. Volt már szerencsém rengeteg diákhoz-szülőhöz, akik azzal jöttek, hogy hogy-hogy nincs még a gyereknek nyelvvizsgája, holott már 6-8-10 éve tanulja az adott nyelvet. Abba persze nem szeretnek belegondolni, hogy az nem valami folyamatos, egymásra épülő tanulás volt, sem a szintjével nem szeretnek szembesülni, sem az oktatók szakmai tudásával.

Egy másik dolog, amit rendre elfelejtenek az okos emberek, hogy egy indoeurópai anyanyelvű embernek sokkal könnyebb megtanulnia egy másik indoeurópai nyelvet, mint egy totál más nyelvcsaládból származónak.

Na meg oktatáspolitikai örökségek, satöbbi, blabla, majd mások elmagyarázzák jól, nekem dolgoznom kell, adieu :)

Nekem egyszer egy szigorlaton dobtak egy olyn kérdést, hogy mit tanácsolnék egy szülőnek, mikor kezdje el a gyereke az idegen nyelvek tanulását. Én azt válaszoltam, hogy iskolás kora előtt nem kell. Az indok egyszerűen az volt, engem már valamilyen német óvodába is raktak, ahhoz képest sajna még mindig nem tudok németül.

--
"Trollhammaren sveper igen..."

nekem gőzöm nincs hogy mikor kell úgymond tanítani.
én úgy érzem szerencsés helyen lakunk. múlt héten is kinn ültünk a Fő téren a szökökútnál a Ritával és egy vele egyidős osztrák kisfiú odajött. EGyütt horgásztak. :) (4 évesek)
Rita mondta a magáét magyarul, kisfiú németül én meg messzebbről néztem őket hogy mennyire dűlőre jutottak munkamegosztás területén :)
Rita szórta be a követ a kisfiú meg halászta ki. Aztán a Rita kiszedhette a hálóból a köveket. Annyira aranyosak voltak...

Tehát Ritus érteni fogja már nagyon korán, hogy nem anyucika miatt meg nem feltétlenül csak a tanárnéni miatt kell németül tanulnia hanem hogy tudjon kommunikálni más emberekkel is. Tehát látni fogja az értelmét.

Réka járt magántanárhoz. EMlékszem amikor még kicsi volt és srác magyarázni próbálta neki hogy ige meg múlt idő..névszó. .stb... Réka mondta hogy ő még ezt magyarul sem tanulta ezeket.
DE így volt jó. Tehát neki természetesek a dolgok és nem tankönyv ízűek.

( BaT | 2008. 05. 20., k – 23:47 )

Elég lett volna elmagyarázni neki, hogy ami ott szakközép, az nálunk kb. szakmunkás, csak sokkal kevesebb a leadott, és így a diákok által megszerzett tudásanyag nálunk.

Egyébként abszolút egyetértek abban, hogy a mi oktatási rendszerünk nem feltétlenül a legjobb. Bár szerintem csak azzal van baj, hogy alacsonyak a követelmények, és a tanárok némelyike is csak épp annyit tud, amennyi feltétlenül szükséges. Érdemes megfigyelni, hogy milyen sokan mennek egyetemre, meg hogy hányan érettségiznek az ország összes 4-ese közül. Divat mondogatni, hogy valakit azért nem vesznek fel, mert túlképzett. Az eredeti szakmájában nem tud már elhelyezkedni, mert vagy telített a piac, vagy nagyobb tudású emberek kellenek. És ennek épp az az oka, hogy sok értelmiségit képez az ország. És szerintem az így képzett értelmiségi egy jelentős része nem éri el azt a küszöböt, amire szüksége van a piacnak. (Bár most konkrét példát nem tudok mondani, biztosan van ilyen... :))

Szerintem ha nagyon lassan is, de a folyamat visszafordítható lehetne. A tanárokat olyan szintre kell oktatni, hogy bőven többet tudjanak nyújtani, mint ami feltétlenül szükséges. És persze ezt a többlettudást át tudják adni valahogy a diákoknak. Aki kihullik, az úgysem érne el túl jó eredményt az ennek következtében megnehezített érettségin, vagy felvételin, így ő nem tévesztene pályát a tévesen felülértékelt tudása miatt. Így a gyengébb képességűek elmehetnének szakmunkásnak, ahol a szintén megerősített tanerő megfelelően ki tudná képezni. Aki még itt is elhasal, annak további lehetőséget kell adni arra, hogy megtalálja a hozzá testhezálló szakmát. Nyilván vannak olyan szakmák, amikhez nem kell annyi ész, így valaminek mindenki jó lesz. De szerintem alapelvnek kell lennie, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük. Mert ha rossz kőművest képzünk, az rosszabb, mintha az illetőből pl. kamionsofőr lett volna.
(Nem, a kamionsofőr és a kőműves is tisztességes szakmák, meg nyilván vannak helyzetek, amikor oda is kell az ész, de azért mégis távol állnak ezek pl. egy orvosi szakmától. Szóval nehogy bárki megsértődjön.)

A vicces az, hogy most jól magam ellen beszélek. Jövőre érettségizek (nem, nem akartam előrehozottat :)), meg persze felvételizek is. Remélem nem lesz gond, bár az angol próbaérettségin mindenféle rákészülés nélkül 79% lett.

Rékának meg gratulálok!

Az orvosra az emberek az életüket bízzák, mert azt állítja tud valamit. Szomorú. De hamarosan elmúlik. Csak szedni kell a gyógyszert és akkor nem leszek depis. Nem fogok sírni többet. Mosolyogva gyilkolok. Örömöm nincs már, de még élek. "Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek. Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek." Köszönöm! Egy gyönyörű nap reggelén téglákkal megrakott kamion elé vetem magam. Végre megint boldog vagyok. A kamion megy tovább, hisz' nagy szükség van a téglára. Felébredek. Ez egy kórház. Hű de szép az ápolónő! Megszólítom. Kiderül, hogy kedves is. Elmondom neki, milyen szép, aztán altatót kérek tőle. Azt mondja, mindjárt jön a doktor úr. Megköszönöm, és kérem az altatóm. Elalszom. És várom a kamiont... a boldogság doktorát.

:)

( bolond | 2008. 05. 21., sze – 00:22 )

Mindenkinek igaza van... Magyarországot Svájchoz hasonlítani érdekes... Jelenleg Svájc a "kizsákmányoló", Magyarország a "kizsákmányolt", ezért a különbségek maguktól következnek, vagy épp ki vannak kényszerítve vagy el vannak várva, ki tudja már... A lehetőségek ennek ellenére mindenki számára korlátlanok. Szar a szarban fuldokolni egy paradicsomi szigeten lévő szennyvíztisztító sötét aknájának mélyén. Ráadásul még a nap is ragyog, nem elég, hogy sötét van. Ja, és az megbocsáthatatlan, amit a Boci csokival tettek! :P Szerintem nem kell, hogy fájjon neked, mert Zsolt másként látja a világot. És nem kell úgy alkalmazkodnod sem, hogy fájjon. Svájc és Magyarország is csak egy ország, benne emberekkel, az emberekben benne egy országgal, az országban benne emberekkel, és ezekben az emberekben benne egy ország, emberekkel és szeretettel.

:)

( KKata | 2008. 05. 21., sze – 00:27 )

Azért egy kicsit bonyolultabb a helyzet ennél. Bár semmiképp nem tudnám hitelesen megvédeni a jelenlegi érettségi rendszert, azért szerintem mindenképen sokkal jobb, színvonalasabb, mint a régi volt (ahol csak nyelvtani feladatok voltak, meg fordítás idegen nyelvről magyarra, plusz a szóbelin valami viccesen egyszerű tétel - ezek nem kompetenciákat mértek, hanem a hagyományos latinos grammatizáló oktatás maradványai voltak, kb. a 19. századi igényeknek megfelelően).
Most csak az idegen nyelvekről beszélek, a többiről ne flémeljünk. :)

Tehát több dolgot is figyelembe kellene venni:

- ez egy középszintű érettségi volt, amit Réka letett. Ennek a szintje az Európai Referenciakeret szerint az A2-B1 szintet fedi nagyjából, ami valóban egy nagyon-nagyon alapszintű nyelvhasználatot jelent. Nyelvvizsgaszintnek sehol, semmilyen rendszerben nem felel meg. Az emelt szintű azért ennél lényegesen igényesebb, B2-C1 szint.

-igen, lehet egyetemen továbbtanulni vele, de kérdés, hogy hol és mit. Ha németet szeretne egyetemen tanulni, akkor nyilván nem elég belőle a középszint. Most persze jókora összevisszaság van ez ügyben, az első évben mindenkit biztattunk az emelt szintű érettségikre, erre jól megszívták szerencsétlen gyerekek, utána már mindenki óvatosabb lett, és ha egyszer az egyetemek nem követelik meg a felvételi tárgyakból az emelt szintűt, akkor nem is fog erőlködni vele senki, ha nem muszáj.

- a svájci érettségi rendszert konkrétan nem ismerem alaposan, de a németet, franciát igen: többféle érettségitípusból lehet választani, attól függően, hogy milyen irányban szeretne továbbtanulni a jelölt (humán, reál, stb.), ahol a tantárgyak blokkokban, modulszerűen épülnek össze érettségivé.

Hm, most nem folytatom, holnap az összeomlott suliszerverre kellene visszadumpolnom egy-két adatbázist, és ezt korán kéne csinálni, úgyhogy illenék már aludnom. Jóéjt :)

Miért? Hát milyen a világ, amiben felnőnek, ami körülveszi őket? Miről szól minden? Hogy szerezd meg, ami kell, egyszerűen és gyorsan, és élvezd, aztán dobd el. Részben sajnálom őket, mert sok mindenről nem ők tehetnek, részben meg dühítenek, mert rossz látni, hogy a langymeleg semmiben milyen jól elvan a többség, mennyire felszínesek és üresek.

Nyilván van rengeteg kivétel, felfelé is és lefelé is, de a massza, az általános kép sajnos egyre romlik. És ami a legrosszabb, hogy az őket tanítókra is visszahat ez a hozzáállás, óhatatlanul, észrevétlenül. Minek erőlködjek érdekes dolgokkal, kihívásokkal, ha úgyis csak röhögnek rajta, nem érdekli őket, nem köti le, szerintük értelmetlen. Jó, akkor nem csinálom én sem, akkor fordítom másra az energiáimat. De közben meg feszít belülről az egész, mert nem ezt szeretném - én még mindig nagyon idealista vagyok...

Tudod min gondolkodtam Kata nemrégen?
azon hogy vajon a tanárok miből merítik az energiáikat.

Mert ugye én könnyen vagyok. Nálom áramlik az energia, jön-megy az információ... aki pesszimista az úgysem lesz vállalkozó.
Tehát én alapjában véve önmagukban hinni tudó emberekkel vagyok körbevéve nap mint nap.
De a tanárok?
Jó persze biztos van egy-két diák aki lelkesedik, de egyetértek azzal hogy a többség punnyad (ahogy a Réka mondaná) bár gimiben nem tudom mi a szitu.
Annyira rossz lehet ez, hogy a tanárok egy része is megváltaná a világot (gondolom én) de kivel?

Van, aki jellegzetes, ízig-vérig tanáregyéniség, talán hozza magával a családjából, vagy erre születik, vagy csak elhatározza, hogy ezt jól fogja csinálni, ezt fogja csinálni csakazértis, és megy neki, és szereti. Megszállottak, lelkesek.

Itt is van energia dögivel, csak tudni kell jó irányba terelni :))

Én nem vagyok már sem megszállott, sem különösebben lelkes, és meríteni sem tudok sehonnan. Amikor a rutin kezd eluralkodni rajtad, itt az ideje, hogy valami újba kezdj. :)

Miért hat negatívan a tanárokra a diákok milyensége? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy a tanár miért hagyja befolyásolni magát a diákok által? Szerintem egy jó tanár megérti a diákokat, ugyanakkor örömmel, lelkesen tanítja is őket. Észrevetted, hogy negatívan befolyásolnak téged, és erre úgy reagáltál, hogy visszaadtad, amit kaptál. Ezzel megfeleltél nekik, az elvárásaiknak, míg a saját örömödet eldobtad és őrölni kezdted magad. Ez a helyzet valószínűleg senkinek nem jó. Tökéletesen átlátod a helyzetet, látod a kiutat, mégis a fájdalmat választod? Miért? Lényeges, hogy a tanulók szerint mi értelmes és mi értelmetlen? Ha felhagysz miattuk a tanítás mibenlétéről szőtt elképzeléseiddel, álmaiddal, akkor mit tudsz átadni nekik? Valamiért tanár lettél, és ha elveszíted ezt a valamit, mi lesz veled? Amikor szívesen tanítasz, az örömöd mindenkié, betölti a tantermet, megérinti a diákokat. Nem mondják, talán nem is gondolják, de biztosan érzik. :) Bármit adsz, többszörösen visszakapod.

:)

Kedves bolond, nem azonnal adja fel az ember. Minden csoportnak megvan a maga dinamikája, lelki élete, története, a kezdeti felíveléstől a csúcsokon át a lankadásig, kimerülésig, vagy éppen a csaknem töretlen, egészséges módon hullámhegyes-völgyes lelkesedésig.
Van, ahol azonnal lendületben vagyunk, azonnal ráérzünk egymásra, és kitartunk mindvégig (holtomiglan-holtodiglan :), olyan ez néha, mint valami házasság :) ), és van, ahol az első órától kezdve elutasításban van részed, és tökmindegy, mivel próbálkozol, olyan a csoport szellemisége, a résztvevők "véletlen" összetétele folytán, hogy reménytelen a dolog, ennek ellenére csinálod, csak nem akkora erőbedobással. Esetleg átveszed a pökhendi, nyegle stílust.

Nem tudom, te mivel-kikkel foglalkozol, irigylésre méltó dolgokat írsz, de tudod, nem mindenkinek végtelen a hátországa, vagy nem mindenki érzi folyamatosan az elhivatottságot.

Én most úgy érzem, hogy nekem ezen a pályán befellegzett, nincs előrehaladási lehetőség, és ezt nem a szamárlétrán való feljebbjutásra értem, hanem a szellemi-lelki-módszertani részre. Mellesleg igen, elismerésre is vágyik az ember, a tudása és a tapasztalata elismerésére, és amikor azt látja, hogy hiába tud többet, hiába csinálja jobban, mint néhány kollégája, mégsem kap még egy hátbaveregetést sem, viszont a főnökség futtatja azokat a tanárokat, akikről gyerekek-szülők tudják, hogy nem készül az óráira, elfelejt bemenni dolgozatot íratni, szadizza a gyerekeket, stb., nem részletezem, akkor belátja, hogy nincs itt keresnivalója.

Nekem itt a kör bezárult, és bízom benne, hogy hamarosan máshol, mással fogom keresni a kenyeremet. Sehol nincs előírva, hogy egész életedben ugyanabból a munkából kell megélned. :)

Hát nem lehet könnyű az tutti.

Szerinted van olyan ember aki nem vágyik elismerésre?
Ellenben nem értem hogy mi motiválja az úgymond a főnökséget hogy az általad leírt embertípust futtassa.

Remélem összejön neked is az amit szeretnél. Ahol igazságosabb az igazságosztó :)

"Ellenben nem értem hogy mi motiválja az úgymond a főnökséget hogy az általad leírt embertípust futtassa."

Hát nyilván az, ami másutt is: itt is az a lényeg, hogy menj be minél gyakrabban a főnökhöz és beszélgess vele valami felszínes témáról, lehetőleg nagyokat jópofizva, ne mondj neki ellent, járj a kedvében, dicsérd a tehetségét, rátermettségét, érdeklődj a dolgai iránt, ilyesmik. Legyél "tűzközelben". A főnökség meg legyen abban érdekelt, hogy ne változzon semmi. Mondjuk ha a főnököd egyben alpolgármester is, akkor pláne nehéz bármiféle kritikát eljuttatni a dolgok esetleges nem-jól-menetelével kapcsolatban bárhová is...

Köszönöm a jókívánságot, remélem, teljesülni fog :)

Hát nyilván az, ami másutt is: itt is az a lényeg, hogy menj be minél gyakrabban a főnökhöz és beszélgess vele valami felszínes témáról, lehetőleg nagyokat jópofizva, ne mondj neki ellent, járj a kedvében, dicsérd a tehetségét, rátermettségét, érdeklődj a dolgai iránt, ilyesmik. Legyél "tűzközelben".

Na, ha ezt művelném, minden reggel lehánynám magam, vagy ilyesmi.
"no video codec le a win32vel", de "Gentoohoz lehet meg tul fiatal vagy"

Gondolom hogy érnek frusztrációk.
Tegnap voltam én is a suliban szivemcsücske apukájánál kis lelki felüdülést adni neki. :)
Totál lemerült ő is ezen a héten. Érettségik, vizsgák.. kész kikattant ő is.
De őt legalább rászedtem hogy ma menjen a feleségével thermálozni. Ma a szaunából irt is sms-t hogy végre jól érzi magát :)
Neked is az kéne azt hiszem.
Kis jazzuci, masszázs, szauna... kész delete gomb :) aztán szebb lenne kicsit utána minden.
Gondolom van a környéketeken nektek is ilyen hely. MEgérdemelsz ennyit meg gondolom többet is :)

( gd | 2008. 05. 21., sze – 00:39 )

"ez Ausztriában Svájcban is egy általános iskolai feladatsor lenne idegen nyelven"

Nekem úgy tűnik, a középszintű érettségi a legtöbb tárgyból (nyelvekből is) Magyarországon is általános iskolai szintű.

( Mico v | 2008. 05. 21., sze – 01:48 )

Örülök, hogy vannak itt, akik így látják, én még mindig csupa olyan emberrel találkozom, akik kurva büszkék a magyar oktatásra, az általános műveltségre, a német meg bunkó, de főleg az amerikai, mert hallott egyszer valakiről, akinek a lánya Amerikában tanult és azt mondták neki, hogy amit tud 15 évesen, az náluk az egyetemi szint. ROTFL.

A nyelvtudásunk meg különösen szégyenletes, de azért a Nestlé nyugodtan találna megfelelő embert, a megfelelő fizetésért. Igen, idegen nyelvi tanárokat alkalmaz, mert nekik alternatívát jelent a pénz. De én jó pár embert ismerek, akik előbb mennének kondásnak, mint hogy 150K -ért robotoljanak a köcsög multinak (vannak nem köcsög multik is, fyi).

( saxus | 2008. 05. 21., sze – 05:01 )

"No elküldtem neki az érettségi feladatsort az OM honlapjáról."

Kérlek, mond, hogy a matekot nem mutattad. Az szánalmas volt. Az emelt szintűt kellett volna berakni minimum középszintre.

A "Ha fél kilogramm narancs 75 Ft-ba kerül, akkor hány kilogramm narancsot kapunk 300 Ft-ért?" és hasonló kérdések egy érettségi feladatsorban szerintem szánalmas.

Értem én, hogy egy mai 12 éves nem tud normálisan olvasni és írni (és így még 4-5-s tanuló), de szerintem itt nem az a megoldás, hogy lejjebb visszük az oktatás színvonalát, hanem az, hogy megtanítják normálisan.

Ezzel az a probléma, hogy rántja magával a középiskolai oktatás színvonalát is (nem is kicsit), ami méginkább húzza magával a főiskolákat/egyetemeket. Nemrég panaszkodott az analízis-tanárunk, hogy lassan már olyat kell tanítani főiskolán, ami 10-20 évvel ezelőtt természetes volt, hogy tudnak a friss hallgatók.

Eddig azt hittem, hogy egy viszonylag jó középsuliba jártam, de két év főiskola után azt mondom, hogy lehetett volna itt-ott több.

( _ventura_ v | 2008. 05. 21., sze – 07:36 )

Az a gond hogy tudatosan verik szét a jó régi oktatási rendszert, kb a 90 es évek közepétől folyamatosan.
Ide csak szavazógépek kellenek akik 4 évente arra szavaz aki a legtöbbet mondd, ennyi matekot kell tudni. Többet nem. Legalábbis én így látom.

Emlékszem annó csomó tanulmányi versenyen szerepeltek jól a magyar diákok, sorra hozták el a díjakat. Most meg a fasorban se vagyunk, jó ha egy gimis diák tud írni olvasni.

Core2Duo T7100, 2.5G, Ubuntu 8.04, 2.6.24