Preload a gyakorlatban

Régi topic felélesztése. Ma reggel toltam fel Debian alá (preload-ot).
Teljesen véletlenül bukkantam rá, mert érdekelt, hogy mi lehet a distro-k közötti szemmel látható teljesítménybeli különbségek egyik lehetséges oka, ami nem kifejezetten kernel alapú.

Tapasztalatok késöbb várhatók.

--
robyboy

"Gondolkozni nehéz, ezért legtöbben ítélnek." - Márai Sándor

Minden telepítés után ez az első csomagok egyike, amit felteszek. Egyértelműen gyorsabban indulnak a progik, és a boot is gyorsabb, utóbbi nem tudom miért, de attól még így van. XFS-nél magyarázat lehetett, hogy *readahead-eket kikapcsoltam, ami ott úgysem működött volna.

Jatszottam vele meg jo regen, de azota hanyagolom. Tok jo es hasznos egeszen addig, amig van egy rakas nem hasznalt memoria, amit tud hasznalni.

Onnantol hogy az ember alaposan megterheli a gep memoriajat (N+1 virtualis gep pl sokat tud enni), a preload kb haszontalanna valik. Amikor pedig reggel elinditom az osszes programot, amit akarok, es estig nem indul semmi uj, akkor szinten elegge ertelmet veszti.

A bootom igy is ~5 sec korul van grubtol gnomeig, ezen sokat gyorsitani nem latom ertelmet, mert nem lenne latvanyos a kulonbseg. Fut kb ~4 program amit aktivan hasznalok napkozben, egyszer elindul reggel, azon tudna lokni a preload, de ha naponta ~10 secet sporolok vele, hat az nem tul meggyozo.

Amikor aktivan forditok, akkor meg make + gcc paros indulgat, de a kernel nem hulye, es nem nyirja ki rogton a memoriabol minden egyes futtatas utan. Szoval itt sem segit sokat a preload.

Persze mas esetekben, amikor az ember csillio programot indit naponta, akkor hasznos lehet, felteve hogy van eleg memoria hozza hogy legyen ertelme.

--
|8]