Back to the real life...

Hál' Istennek minden rendben zajlott, persze nem tökéletesen, voltak apróbb malőrök (pl. elkésett a tanú, de találtunk másikat, a vacsora előtt szétszéledt a násznép, mire kettőt pislogtunk mindenki kocsmákban, kávézókban csücsült.
Csináltunk egy két őrültséget is, bementünk polgári szertartás után egyik híres gyorsétterem lánc közeli egységébe sajtburgerezni. Először azt hitték hogy kandi kamera, és el kellet nekik magyarázni hogy tényleg kérünk sajtburgert!
Aztán a vacsora utána mulatság hajnalig tartó kocsmázásba torkollott (a végén már csak feküdtünk legjobb cimborámmal a sörcsap alatt és úgy ittuk a sört). Reggel meg csodálkoztam, hogy a taxis miért nem indul el, úgy hogy egy korsó VBK van a kezemben. Hozzáteszem: a feleségem esküvői ruhában járta végig velünk Pécs belvárosát a hajnalig tartó kocsmázás során.
Épp csak annyi időre mentünk haza szüleimhez amíg kicsit összevakartak, hogy útra kész legyek, aztán irány a vonat. Emma bátyja vitt ki minket az állomásra, egy konzervdobozokkal megfelelően preparált autóval (a szomszédok nagyon örülhettek neki úgy fél 7 magasságában).
Aztán irány Tokaj.
Hogy is mondjam... a tokaji bort is meg lehet unni és ezt sikerült tapasztalnunk is (azért hozunk haza 12 palackkal a jobb fajtákból, plusz egy üveg érlelt aszú törköly pálinkát). A negyedik borozással töltött nap után (tovább utaztunk Sárospatakra) már nem vágytunk több tokaji borra, inkább némi ebéd utáni sörözésere.
Apropó Sárospatak. Aki szereti a magyar történelmet, várakat annak kötelező megnézni a Rákóczi várat. Magyarország legjobb állapotban fent maradt vára, nagyon szép várkerttel, körbejárható várfalakkal, középkori megerősített lakótoronnyal, kiállítással plusz (meglehetősen drága) középkori étteremmel a belső várban.
Szóval ezek után (immár [újra] férjként) back to the real life. A munkahely és a hétköznapok minden gondjával. Persze azért jó is akadt. Tegnap este egy üveg villányi rose-t bontottunk. Kis változatosság nem árt.