Nem tartanám sokra azt a céget, ahol mindez csak azután derül ki, hogy az ember szabadságot ígényelt, azt jóváhagyták, és elment szabira.
Nem mondom, hogy én nem mennék be a céghez, ha valami nagy gond van, és én épp csak otthon nézem a TV-t egyedül. De azért arra hagyatkozni, hogy biztos nem lesz a munkavállalóm valami olyan helyen, ahonnan sokáig tart beérni, biztos olyan helyen lesz, ahol fel tudom hívni, biztos épp nincs semmi más fontos dolga, az eléggé kockázatos.
Voltam már olyan helyen, ahonnan kb. 5 nap hajóút elérni a legközelebbi nagyvárost, ahol repülőre lehet szállni, hogy az ember valamivel több, mint 24 óra múlva már Európában legyen.
Előfordult az, hogy a projekt manager elment szabadságra, aztán amikor lejárt a szabi, nem volt sehol. Senki nem tudta, merre van, nem lehetett felhívni sem. A cég konkrétan bejelentette eltűnt személyként a rendőrségen és kerestette magánnyomozóval is. Kb. egy héttel később került elő. Kiderült, hogy a Vörös Tengeren hajózott, és elromlott a hajó. Nem működött a rádió és nem működött a motor, nem volt mobil lefedettség. Sodródtak, amíg valaki véletlenül rájuk nem talált és meg nem mentette őket.