Tartom is azon véleményem, hogy a diákok az iskolákban javarészt haszontalan dolgokat tanulnak. Jól látod, ez az én véleményem, én írtam le és nem is állítottam sehol, hogy ez egy bármilyen (1 főnél nagyobb) népcsoport véleménye lenne.
Azt többször leírtad mostanra, hogy van az én véleményem, ami nagyon nem általános szerinted (ezen topic alapján azért nem annyira elrugaszkodott...), és a Tiéddel nem egyezik (ezzel nincs semmi baj).
Most jó lenne, ha leírnád ellenpontnak a saját véleményed arról, hogy pontosan hogyan is lesz több bárki olyan tudás megszerzésével, amit az életben sehol nem tud és/vagy nem használ fel. Merthogy azt mondod, az egy vélemény, hogy a fel nem használt tudás haszontalan (ez az én véleményem), és Te ezzel nem értesz egyet (tehát szerinted a fel nem használt tudás is hasznos). Ezért érdekel, hogy mégis hogyan lesz hasznos a fel nem használt tudás mégis. De valami olyan megközelítés érdekel, ami nem szigetszerű egy kiragadott példával, hanem ami annyira általánosítható a társadalomra, ami indokolja, hogy közoktatásban ezeket kötelezően megtanítsák a diákokkal.
Ha elolvasol egy pár írást Bagdy Emőke, Vekerdy Tamás vagy Ranschburg Jenő tollából, akkor képet alkothatsz, hogy a gyerekekhez eléggé értő szakemberek szerint a magyar gyerekek az iskolával elképesztően és feleslegesen túl vannak terhelve, és nem tudnak gyerekek lenni, mert nincs rá idejük a tanulás (ami leginkább magolás) miatt. Nem gondolkodni tanulnak meg, hanem lexikonokká válnak a hibás oktatási rendszer és tananyag miatt. Nem olyan képességeiket fejlesztik, amiktől sikeresebbek lehetnek az életben úgy általában, hanem lexikális tudást tömnek beléjük (ami mára elérhető az utolsó betűig egy másodperc alatt egy mobiltelefonon is). Pláne, hogy nincs semmilyen felmérés, hogy ki miben jobb, és arra erősítsünk rá (mint a finn, svéd, norvég iskolákban), hanem uniformizáltan mindenkinek ugyan azt kell tudni ugyan olyan szinten, függetlenül a fizikai és szellemi képességeitől, érdeklődésétől, veleszületett tehetségétől. Így a való életben láthatóan (nem vélemény, mindenki láthatja, ha figyel) előállítunk egy rakás kedvtelen, munkáját nem szerető, jövőképpel, lendülettel nem rendelkező felnőttet, aki nem motivált semennyire, mert nagyon nagy százalékban nem azzal foglalkozik, amiben jó lenne, mert nem volt lehetősége gyerekként/fiatalként felfedezni, miben is lehetne igazán jó.
És ez mind a teljesen hasznontalan iskolai tananyag és metódus hibája (ez saját véleményem, én ezt vontam le tanulságként a fenti szerzőket olvasva).
És akkor itt jegyezném meg, hogy az iskolai rendszerben magasan képzett emberek hajlamosak az iskolai rendszerben alacsonyabban képzett emberekről azt gondolni, hogy automatikusan butábbak is ezáltal, és így nem lehet releváns véleményük dolgokról, mert nem tanultak soha annyit, hogy ilyen alkossanak, nem elég széles a látókörük az iskolai képzettség hiányában. Miközben az igazi tudást érdeklődés és ebből következő önképzés formájában szerzi meg mindenki az élet minden területén (kivétel nélkül), amit nem így szerez (pl. iskolában kötelező megtanulni), azt akaratlanul is elfelejti, nem használja, mert számára nem releváns.