Bruckner Szigfrid meg Vacskamati nagyon sunyított.
Kiderült a csalás.
Mikkamakka már azt is jól látta különben, amikor Vacskamati az Aromo hozta zöld gallyat a blúza alá rejtette. Azt is jól látta, amikor Vacskamati verseny közben, tisztes távolra tőlük egyszer csak lefeküdt a fűbe, kicsit várt, előkotorta a zöld gallyat, és elindult visszafelé. Arra persze nem gondolt, hogy Ló Szerafint így sem tudja legyőzni. Mert elfelejtette, hogy Ló Szerafin csodaló. Azaz lócsoda. Vagy mi a szösz!
– Nincs más hátra – mondta ekkor Mikkamakka –, vagy elismeritek; hogy Ló Szerafin nem nagyképűsködött a mese elején, csak az igazat mondta…
– Vagy? – kérdezte Bruckner Szigfrid.
– Vagy te versenyt futsz vele, és legyőzöd.
– Én? Én fussak versenyt egy közönséges kék csodalóval? Aki ráadásul szemüveges is. Vagyis rokkant. Azt már nem, annyira nem alacsonyítom le magam.
– Akkor pedig neki van igaza – próbálta lezárni a vitát Mikkamakka.
– Már pedig nincs – toppantott Bruckner Szigfrid.
– Akkor fuss vele versenyt – mordult rá Aromo.
– Igaz is – mondta Vacskamati –, mutasd meg neki, Szigfrid! Fuss!
Bruckner Szigfrid a lábához kapott.
– Jaj – mondta –, éppen most fussak vele versenyt, amikor a lábamban a csúz megtámadta a köszvényemet? Azaz hogy fordítva: a köszvény a csúzomat. Jaj! – Sántikált. – Különben majd ha tíz évvel fiatalabb leszek, akkor majd megmutatom neked, te szélvészló.
– Azt még megvárjuk – nevetett Mikkamakka, és elindultak vissza a tisztás felé.
Félúton járhattak, amikor Bruckner Szigfridnek felcsillant a szeme. Még a csúzos köszvényéről is megfeledkezett.
– Az ám! – rikoltotta – Ló Szerafinnak nem egy nyúllal meg Vacskamatival kell versenyt futnia. Nem is egy öreg oroszlánnal. Körülállták.
– Hanem?
– Lóval – emelte fel az ujját Bruckner Szigfrid. – Úgy igazságos lenne.
– De amikor itt nincs más ló csak ő – akadékoskodott Aromo.
Bruckner Szigfrid ezen elgondolkodott.
– Megvan – mondta kis szünet után. – Akkor fusson versenyt önmagával.
– Önmagammal? – ámuldozott Ló Szerafin.
– Igen – ragyogott Bruckner Szigfrid –, akkor elhiszem, hogy te vagy a leggyorsabb. Győzd le önmagad! Ámulva nézték, csak Mikkamakka mosolygott.
– Na menjünk csak, menjünk – terelgette őket hazafelé: – Amit kérsz, azt már rég megtette Ló Szerafin. Legyőzte önmagát.
– Mikor? – tiltakozott Bruckner Szigfrid.
– Amikor nem adott neked egy nyaklevest – nevetett Mikkamakka.