Ha - emberek részére is - élhető Földet szeretnénk a jövőben, az csak úgy megy, ha a gazdasági élet szereplői érdekeltek a változásban. A milliárdosok nagy részét - tisztelet a kevés kivételnek - csak azért érdeklik bármennyire is a haszon nélküli (vagy éppen ráfizetéses) zöld dolgok, hogy a megítélésük ne essen egy bizonyos szint alá és eladhassák a termékeiket vagy szolgáltatásaikat.
A tényleg gazdagok megoldják a saját maguk és közvetlen környezetük fényűző életvitelét akkor is, ha körülöttük már Mad Max világ vagy valami még rosszabb tombol. Éppen a sötét jövőkép miatt kell a vagyoni biztosíték nekik (vagy az unokáiknak megőrizve és átmentve).
Szóval a realitás talaján maradva csak olyan megoldások működhetnek, amik nekik is jók. Tetszik vagy nem tetszik, másként nem fog működni. A forradalmak nagy része láttuk hova vezetett a történelemben (jórészt nem voltak működőkepes tervek a forradalom utánra és/vagy elkötelezett, a néptömegek által elfogadott vezetők, így nagyjából egy időre minden rosszabb lett, mint előtte, aztán vagy visszatértek az előző rendszerhez, vagy írtak egy vargabetűt valamilyen formájú diktatúrával).
Magyar példával élve: ha a békés reformkor folytatódik, 1867-re minimum annyit elérhettünk volna, mint '48-49-cel és a megtorlással meg passziv ellenállással, csak nem taroljuk le közben a fél országot (nem von el erőforrást az újraépítés) és nem hal/nyomorodik meg százezer ember pár forrófejű forradalmár miatt. Talán még a nemzetiségek jelentős részével sem veszünk össze, előrevetítve Trianont, hanem létrejöhetett volna akár valamilyen helyi "EU" is (Duna-menti országok szövetsége vagy valami ilyesmi), bár a folyószabalyozásokat valószínűleg akkor is megcsinálják, amiknek ma már ugyancsak nyögjük a hatásait a klímaváltozással. Már látjuk, hogy együtt (EU) könnyebb, még ha vannak is nézeteltérések, amiket kezelni kell és nem mindent élből elutasítani.
Sosem tudjuk meg, hogy forradalom és szabadságharc nélkül működött volna-e vagy sem, de ez az út látjuk hova vezetett. A sok halottat és féllábú/félkarú rokkantat is mennyire vigasztalhatja a tudat, hogy később nemzeti ünnep lett belőlük és többnyire rohadtul unalmas kötelező iskolai tucat-megemlékezés egy valóban élhető jövő helyett.
Amíg élünk, van remény a változásra, de ez - tetszik, vagy sem - csak a gazdagokkal és a poltikusokkal együtt megy. Mikor minden év számít, nincs idő anarchiára és újrafelosztásra.