Oda-vissza vannak rá érvek. Én örülnék az állandó home office-nak, már csak az ingázáson és étkezésen rohadt sokat megspórol úgy az ember, és nem kell bejárni kretének közé alkalmazkodni, feszengeni, az ember otthon kényelmesen a saját megszokott, testre szabott eszközeit használhatja, munkaidőt rugalmasabban alakíthatja, stb..
Viszont vannak régi vágású emberek, akik nem tudnak otthonról dolgozni, mert nem tudják a munkát a magánélettől elválasztani, nem tudnak otthon a munkára figyelni, elterelődik a figyelmük, nem tudnak tartani munkaidőt, elfolynak a munkával, határidőkkel. Ez egy embertípus, amivel nem tudsz mit csinálni, ha otthon van, elkényelmesedik, elszóródik a figyelme, nem jó az önfegyelme, csak rácuppan a telefonra, netes videókra, játékra, sorozatokra, facebookra, stb., na még egy kicsit ez meg az, mert az időbe belefér, észrevétlenül is visszaszippantja őket a magánélet, senki nem szól nekik, azt veszik észre, hogy megint nem dolgoztak. Nekik kell nagyon, hogy átöltözzenek, bejárjanak valahová, egy idegen helyre, ahol muszáj a munkára figyelni, koncentrálni, ahol teljesen más érzés lenni, mint otthon, van, aki figyel rájuk, fogja a kezüket, beossza helyettük az idejüket, nyomás alatt tartja őket. Valahol megszokás, fegyelem kérdése, gyakorolható is.