de mégis vitatkozunk mert Te is ugyanúgy érzed ezt a tehetetlenséget: A régiből átvenni ami jó volt és még lehet alkalmazni ötvözve az új tudásainkkal a mostani helyzetre igazítva
Nem, én nem ezt a tehetetlenséget érzem.
Attól érzek tehetetlenséget, amikor ezen a téren mindenféle ezotérikus irányba elmennek az emberek, mindenféle weboldalnak és videónak felülnek, olyanoknak hisznek, akik szintén csak olvasták valahol és nulla gyakorlati tapasztalattal tartanak karizmatikus előadásokat egy olyan életvitelről, amit amúgy nem élnek.
Attól érzek tehetetlenséget, amikor ezek az emberek vallásos szektatagként támadnak arra, aki megkérdezi vagy megkérdőjelezi, hogy jó, oké, olvastam, megnéztem, kipróbáltam, de miért nem működik?
Attól érzek tehetetlenséget, amikor ezek az emberek sorra jönnek az összeesküvéselméletekkel; jönnek a meghurcolt és meg nem értett tudósokkal; jönnek a fehér foltok színezésével; jönnek a toxikus pozitivitással; jönnek azzal, hogy a mezőgazdaság pusztító, de kicsiben is képtelenek arra, hogy stabil terményeik legyenek.
Attól érzek tehetetlenséget, amikor ezek az emberek jóval többet mutatnak a sikereikből, mint a kudarcaikból; jóval többet mutatnak a sikereikből, mint a valóság; közben szórják a szakkifejezésszerű frázisokat, hogy éppen idén miért nem sikerült a nagy áttörés.
Attól érzek tehetetlenséget, amikor ezek az emberek hinni akarnak és nem tudni.
De nincs igazán kiforrott, követendő példa.
Nincs, de, oké, lerövidítem: talajpusztító balfasz vagyok, aki nem gondolkodik előre, bezzeg a régi öregek előre gondolkodtak és azért nem fejlődtek technikailag, pedig megtehették volna, de inkább a fiókban tartották a technikai újdonságokat.
Aztán akárki is olvassa ezt a szálat, majd ítél.