Az mellett, hogy nagymértékben egyetértek "locsemege" által korábban leírtakkal, - azzal, hogy aki itt tervezi leélni az életét, mert felelőséggel tartozik a környezetében élőknek, - nem mehet el, mert azzal magára hagyna idős szülőt, házat, földet, stb., - annak nincs más választása mint a haza és a magyarság védelme. (Aki nem kötődik senkihez és semmihez, annak a hazája "ahol a telefontöltője", az sok minden másként lát. Az inkább "globális-párti", mert konkrét érdeke fűződik a világban való "csatangolás" szabadságához. Az elfogadja, hogy hozzá hasonlóan "csatangolhat" akár errefelé is, Afrikából, Afganisztánból, Pakisztánból bárki, stb.
Ami érdekes, hogy viszont az orvosok vagy más fontos szakemberek elmenetelét már kifogásolja. El tudja képzelni, - naiv módon, - hogy egy fejlődő országban ugyanolyan fizetéseket adjon az állami egészségügy mint a nyugati, 200 éves gazdag demokráciákban. MERT, ő az életet, egészséget védő humanizmus szellemét nem képes összevetni a rászorulók értékteremtő képességével. Mivel fizetést adni államnak abból lehet, ami értéket egy ország előállít. Ja, hogy az eltávozó, magasabb képzetségű, tapasztalatú és magasabb értéket előállítani tudók adójára ebből a szempontból nem számíthat ez a társadalom? - Kettős mérce. Mert ha az eltávozók, eltávozni tervezők pl. a katasztrófális egészségügyet említik leggyakrabban, akkor az miattuk is gazdálkodik a lehetségesnél kevesebb forrásból. Aki meg a stadionokat emlegeti, az olvasson közgazdaságtant, mert az ilyen jellegű állami, a gazdasában történő beavatkozás szükségességét már a huszadik század elején kidolgozták Amerikában. A gazdaság élénkítését ilyen "feleslegesnek tűnő", ám de munkahely-teremtő beruházásokkal lehet elérni.
(John Maynard Keynes - „ember maga teremti meg a saját ellátását”. https://hu.wikipedia.org/wiki/Keynesianizmus, - a modell alkalmazása sok gazdasági problémát képes megoldani, nem egy perc alatt. - MINDEN gazdaság fejlődését csak évtizedek alatt lehet lemérni. A társadalmak felemelkedése, gazdagodása jó esetben is generációk egymást követő, kitartó munkája nyomán lehetséges. - Azaz, bármilyen fájdalmas is, nem lehet sem egészségügyet, sem oktatást, infrastrukturális állapotokat ezek figyelembe vétele nélkül értékelni. Mert most a magyar gazdasági fejlődési irány jónak tűnik, de az eredményekhez kell a sok dolgos kéz és idő is.)