Az a nagy helyzet, hogy a gépnek nem az a funkciója, hogy kenyeret kapj érte a boltban.
Meg az is a nagy helyzet, hogy a pénzt nem tudod megenni.
Például a te családi fotógyűjteményed mások számára semmit nem ér, neked meg szinte végtelen sokat.
Mégsem tudsz vele végtelen sok kenyeret venni.
Ebből azért kisül, hogy nem vagy reménytelen eset a pénz iránti csőlátásoddal. A lényeg pont az lenne, hogy a felhasználónak legyen legalább tized annyi "kötődése" a gépéhez, mint a fotóalbumhoz. De nem kell itt ilyen hülye hasonlatokat hozni, ott vannak a retro klubok tagjai, akik képesek arra, hogy akár egy "szar alaplapú, értéktelen" Pentium III-ast is újra üzembe állítsanak. Mert számukra van eszmei értéke. Az eszmei érték szubjektív természetesen és soha nem állítottam, hogy kapnál érte kenyeret. Ha viszont többeknél képviselne nagyobb eszmei értéket egy használati eszköz, akkor kevésbé akarnának megválni tőle, és inkább hatékonyabb megoldásokat várnának szoftverfejlesztőéktől.