Kicsi voltam, volt két kakasom (valójában nagyszülőké). Az egyik erősebb volt, a másik gyengébb, hitacsi és lótacsi volt a nevük (érdeklődtem már akkor is a műszaki dolgok és az angol iránt :).
A szemem előtt vágta el a nyakukat nagyanyám. Finomak voltak. Lett új kakas is.
Egyetlen mély nyomot hagyott bennem a "kivégzésük" (már azon túl, hogy a leves nagyon jó volt, de a heréjüket nem akartam megenni, viszont a bontásuknál is ott voltam, így lett fogalmam az anatómiáról is :): amikor az első kakast kihoztam, jöttek hozzám a csirkék, mert mindig kaját adtam nekik, meg sokat játszottam velük.
Miután látták, hogy mi történt a haverjukkal, és mentem a következőért, már szaladni kellett utánuk, mert nem jöttek hozzám.
Szóval én úgy nőttem fel, hogy amikor valaki azt mondta, hogy buta, mint a tyúk, rávágtam, hogy a tyúk nagyonis okos állat, képes megjósolni a saját sorsát. :)
--
zsebHUP-ot használok!