( tamaas | 2014. 07. 09., sze – 09:09 )

A minősége nem feltétlen, de a mennyisége egyértelműen igen.

Egy idősebb ember nem képes annyi munkát elvégezni, mint egy fiatalabb, ezt elvárni tőle embertelen. Ettől függetlenül nem szabad hátrányosan megkülömböztetni, mert más dolgokban (élet és munkatapasztalat) olyan dolgokat adhat a cégnek amit a fiatal nem tud.

Ugyanez van a hetero nőkkel. A fiatal nők nagy valséggel előbb-utóbb elmennek szülni. Utána pedig a munkaidő jó részében a gyerekük jár az eszükben. Ez teljesen normális, sőt ez a jó, óriási társadalmi hasznossággal bír, de csökkenti a teljesítményüket. Ezt be is árazza a piac.

Ezzel szemben amikor a fiatal hetero férfinek előbb-utóbb gyereke lesz, akkor őrá hárul a család eltartásának felelőssége, mivel a felesége kevesebbet keres vagy otthon van a gyerekkel, ő motiváltabb lesz arra, hogy növelje a teljesítményét, hogy ezáltal meg tudja indokolni a magasabb bérigényét. Nem mellékesen kisebb eséllyel hagyja ott a céget, mert fontos neki a stabil, kiszámítható jövedelem.

A szexuális irányultság számíthat. pl. a fentiekből következően egy leszbikus (vagy csak szimplán karrierista és emiatt gyermektelen) nő nagy eséllyel nagyobb teljesítményre képes, mint heteroszexuális, kisgyermekes kolleginája. A meleg férfi viszont pont a család és a gyerekek hiánya miatt kisebb teljesítményre motivált, mint hetero társa, emellett rugalmasabb a munkaerőpiacon, könyebben vált állást...

A bőrszín szerintem sem számít, de a szociokultúrális háttér igen. Ez pedig ugyebár gyakran mutat erős korrellációt a bőrszínnel.

A sokszínűség elfogadása nem azt jelenti, hogy mindenkit egyformán kell kezelni, hanme azt, hogy mindenkit úgy kell kezelni, hogy kihozzuk belőle a maximális teljesítményt. (Ez nem csak munkahelyre, hanem társadalmi értékre is vonatkozik.) Itt hibádzik az egyenlősítő gondolkodás. Itt hibádzik az egész meleg és feminista mozgalom gondolkodása.