Mese a farmról

Úgy hívták a gazdát, hogy Ferenc Viktor Péter. Nagyon rafinált volt és mivel úgy gondolta, hogy a demokrácia jobb kordában tartó dolog, mint egy kerítés, bevezeti a farmon is. Ezt amikor elmondta az állatoknak, persze a kordában tartás részt kihagyva, nagy volt ám az öröm, majdnem mindenki csak úgy ujjongott a boldogságtól. Nem úgy ám a pásztorkutyák, a falka Duhaj nevű vezetője, a legerősebb kan, az alfa, azt mondta.

– Ennek nem lesz jó vége, ha mindent szavazni kell, akkor ha jön a farkas, mire megszavazzuk mi legyen, azok már el is vittek valakit. Ott gyorsan kell dönteni, nincs idő erre, meg különben is, egy birkának mi köze a harchoz, hogy mer belebégetni.
– Nincs is farkas, már réges-rég nem látott senki errefelé belőlük, sőt rókát meg nyestet sem láttunk már rég – hurrogták le a birkák.
– Hát persze, hogy nincs, mert mi itt vagyunk – mondta Duhaj.
Erre a birkák kiröhögték és gúnyolták, hogy mekkora az arca.

A disznók meg azt mondták, őket nem érdekeli a szavazás amíg van moslék és dagonyázhatnak, nekik tök mindegy ki mit csinál. Disznóból kevés volt, meg amúgy is szartak mindre ezért senkit sem érdekelt mit mondanak.

Amikor eljött a szavazás napja, a birkák boldogan vitattak meg, melyik jelöltre szavazzanak, élvezték a demokráciát. Három választási lehetőség volt, Ferenc, Viktor és Péter.
Amikor a pásztorkutyák szóltak a birkáknak, hogy valójában mindhárom választás ugyan az, akkor a birkák a kutyákat laposistállóhívőnek, meg összeesküvésbégetőnek nevezték és kiröhögték őket.

Megválasztották Pétert vezetőnek. A gazda persze jót röhögött a markába, de a választás után a birkák sokkal boldogabbak és kezelhetőbbek lettek, mert beszólhattak a saját életükbe. Legalábbis ezt hitték. Viszont levágni őket sokkal könnyebb lett, mert önként mentek a vágóhídra ezután.

A birkák bizottságokat alakítottak és hetekig vitatkoztak, hogy a reggeli 6:00-kor, vagy 6:01-kor legyen, meg, hogy a kutyák mikor ugathatnak és mikor nem. A disznókkal ők sem foglalkoztak, mert bármit kértek tőlük, azokat nem érdekelte és nem is csinálták meg.

A kutyák kezdték felhúzni maguk a végtelen bégetésen, amikor aztán voltak birkák akik kitalálták, hogy ők valójában kutyák és beállnak közéjük elszakadt a húr. Ez volt az a pont amikor a Duhaj eldöntötte, hogy a kutyáknak lépniük kell.

A következő este amikor már messziről látta a farkasok felderítőjét, aki azt vizsgálta érdemes-e megpróbálni rabolni, éberek-e a kutyák, odahívta magához. Az eleinte csodálkozott, mert ez nem volt szokás, de mégiscsak odament tárgyalni. Megegyeztek, hogy másnap a kutyák nem tesznek semmit, a farkasok vihetnek annyi birkát amennyit elbírnak, ha utána elkerülik a farmot. Mivel eddig nem tudtak a farkasok rabolni, mert nagyon éberek és erősek voltak a kutyák, mert igen jó falka volt, belementek az alkuba, nekik ez nem volt nagy veszteség.

Eljött aztán a másnap este. A kutyák kinyitották a karám ajtókat és félrehúzódtak. Jöttek is a farkasok a megbeszéltek szerint. Amikor a birkák meglátták őket, menten hatalmas sivalkodásba kezdtek. A magukat kutyának képzelő birkák bogyózták össze magukat először.

A birkaparlament vezetője rohant ám Duhajhoz és hangosan bégetve követelte.
– Azonnal tegyetek valamit, hiszen ti vagytok a kutyák.
Duhaj erre rezignáltan csak annyit mondott.
– Ha akarsz valamit, a következő napi bizottsági ülésen terjesszed elő, most éppen nem vagyunk szolgálatban, mert kellet a pénz a birkaszőrpuhító kurzusra és csak fél napig tudjátok finanszírozni a kutyák őrszolgálatát, az meg már lejárt mára.

Másnap reggel aztán mindenhol széttépett birkák maradványai hevertek, az életben maradtak, elhűlve fehér arccal remegtek a karám egyik sarkában.
– Erről nem volt szó a tanyakonferencián – bégették – itt a világvége.
Összeültek és kérlelték a kutyákat.
– Azt szeretnénk, hogy legyen úgy mint rég.
Erre Duhaj azt mondta.
– Ezt beszéljék meg a gazdával. Ti szavazgattok itt mindent, ti szavaztátok meg, hogy legyen ő a vezető. Kérjétek tőle.

Jött is a gazda nemsokára és ő is látta a pusztítást. Gyorsan félrehívta Duhajt és alkudozni kezdett vele, hogy a kutyák titokban extra ellátást kapnak, csak tegyék a dolguk. Ezt véletlenül meghallotta a juhok vezetője és felháborodva kérdőre vonta a gazdát.
– Mégis hogy képzeli Péter, hogy itt alkudozik a kutyákkal, a bizottsági előterjesztés és a megszavazás nélkül? Mi sokat vesztettünk, maga meg itt sunnyog a kárunkra.
Az csendre intette.
– Mivel ti szavaztatok meg vezetőnek, ezért ne bégess bele, meg most amúgy is vészhelyzeti kormányzás van, azt teszek amit akarok és különben is ez a demokrácia ára, úgyhogy kushadj.

Ezen a pökhendi hangnemen nagy kos annyira felhergelte magát, mert ő is elvesztette az egyik jerkéjét aznap, hogy dühében felöklelte a gazdát. Az elesett és beverte a fejét a beton itató vályú sarkába és menten kilehelte a lelkét.

Na erre kerekedett aztán az igazán nagy tanakodás. Hosszú bégetés után a birkák odamentek Duhajhoz és ezt kérték tőle.
– Vezess minket, mert még egy ilyen éjszakát bizony nem élünk túl. Nem érdekel minket a demokrácia többet, csak védj meg minket.
– Eszem ágában sincs vezetni titeket – felelte Duhaj – mi közöm nekem a birkasághoz, hogy beleugassak, oldjátok meg megadtok a gondjaitok és ha ti sem képzelitek magatok kutyának és bégettek a dolgunkba, akkor mindenki teszi majd amit tennie kell.

És végül így is lett, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak.