[POL] Állami nyugdíj: Hogy szabaduljunk meg tőle?

fuu, nagy butasagokat hordtal itt ossze.

Könnyű belátni, hogy az állami nyugdíj intézménye egy rákos daganat

Nekem nem konnyu, es mondjuk ugy, hogy az irasod sem gyozott meg errol.

Nem hiszem, hogy a fenti egy racionális alapon támadható kijelentés lenne

Azert kiserletet teszek ra.

• Igazságosság: Az állami nyugdíj tényszerűen lopás. Fizetsz valamiért, de semmi garancia, hogy bármit is kapsz valaha cserébe

(meglepetes) Pont, mint egy biztositas. Fizeted a hazbiztositast evtizedekig, es lehet, hogy egyszer sem hasznalod ki. Egyebkent ezert is hivjak TarsadalomBiztositasnak a TB jarulekot is, meg a nyugdijkasszaba befizetett penzedet is. Ha sokaig elsz, es mar nem tudsz dolgozni, akkor az allam majd ellat. Ezt igeri a tarsadalom-biztosito.

• Egyéni szuverenitás: Mennyire lehet szabad egy társadalom, amelyben az emberek ilyen nagy része függ egzisztenciálisan az államtól?

Nem muszaj rafuggeni. Magadrol is gondoskodhatsz. Ha elegen gondoskodnak magukrol, es csak tehernek erzik az allami nyugdijrendszert (nyilvan a befizetes resznel), akkor a politikai kinalat is meglesz a valtashoz.

A kormány reakciója erre, hogy lenyúl a magánnyugdíjból, illetve mindenhol máshol spórol, csak a nyugdíjakon nem, mert politikailag nagyon kellemetlen lenne.

Erre a problemara a megoldas termeszetesen NEM a nyugdijrendszerben keresendo; a kedves nyugdijas kozonseg szavazati sulyat csokkenteni kellene, mondjuk az aktiv koruak szavazata 10-et er, a nyugdijase meg 1-et.

Erre tudok meg mas variaciokat is, mondjuk vagyoni, muveltsegi cenzus, meg nem szavazokoru gyerekek utan jarhatna plusz szavazati jog. alapbol mindenkinek 1 van, de lehetne meg "gyujteni" hozza. Megfelelo sulyozasok mellett ez azt is magaval hozna, hogy a politikai kozbeszed nem feltetlenul a legalacsonyabb ertelmi szinvonaluakhoz igazodna.

Nem zsákutca, tehát nem kell visszaút. Ami inkább kéne: a tisztán felosztó-kirovó rendszer helyett/mellett várományfedezeti nyugdíj, és az arányokat eltolni a várományfedezeti megoldás irányába. Erre volt (már csak lett volna) egyfajta megoldás a magánnyugdíjpénztári rendszer, sajnos kinyírták. Ennek oka volt, de ha lehetne találni egy olyan megoldást, ami nem termel évtizedekig folyamatosan költségvetési hiányt, akkor azt meg kéne lépni.

Na akkor nézzük sorra... Az új alaptörvény óta nincs állami kötelezettségvállalás sem az időskori ellátásra, sem az ingyenes egészségügyi ellátásra - bónuszként az ilyen jellegű, korábban járulékként beszedett, azaz "pántlikázott" közterheket adó formájában szedi be az állam. A különbség? A járulékért valamilyen kötelezettséget vállal az állam, az ilyen formában beszedett közteher csak arra használható fel, amilyen célra azt beszedték. Az adót meg a parlament nevű szavazógép által jóváhagyott bármire is költheti az állam.

Ennek ellenére fennmaradt egy kirovó-felosztó rendszer, ami arról szól, hogy az aktuálisan ellátandók a jelenleg aktívaktól beszedett _adóból_ kapnak valamilyen ellátást, öregségi vagy más nyugdíjat, illetve nyugdíjszerű ellátást. Erre bizony szükség van, mert nem mindenki végzett/végez annyi munkát, hogy az időskori ellátását saját maga a megtakarításaiból finanszírozni tudná (v.ö.: főállású anya, aki felnevelt egy szekérderékra való gyereket, ellenben TB-jogviszonya, azaz a kirovó-felosztó rendszerben befizetői státusza sohasem volt).

"Nem csak arról van szó, hogy ha idő előtt meghalsz, akkor a rendszer simán lenyeli az erőforrásaid" - Nem magadnak raksz félre, nem erről szól a kirovó-felosztó rendszer, hanem arról, hogy a jelenleg ellátásra jogosultakat tartjuk el, mi, aktív korúak. Azaz a szüleinket, az "előttünk járó" korosztályokat.

"Mennyire lehet szabad egy társadalom, amelyben az emberek ilyen nagy része függ egzisztenciálisan az államtól" - Minden szempontból van függésed a regnáló hatalomtól, hiszen azt, hogy végezhetsz munkát, kereshetsz pénzt, vannak jogaid, az mind-mind függőség - ahogy maga pénz, mint a munkád értékét mérő valami is függés - volt már olyan, hogy emberek adott csoportja nem dolgozhatott bizonyos munkakörökben, olyan is volt, hogy a reggel megkapott fizetés délutánra kevesebbet ért, mint a papír, amire nyomtatták...
Megteheted, hogy felhalmozol aktív dolgozóként, és bízol benne, hogy az a vagyon, az az érték, amit elraktál idősebb korodra, az akkor is érték lesz, és el fogod tudni cserélni a megélhetésedhez szükséges javakra.

" Példa Szlovákiából: a társadalombiztosítás finanszírozását már a költségvetésből kell kiegészíteni, tehát a nyugdíjak már most tényszerűen túl magasak."

Hazai példa: az állam nem vállal semmilyen, az alaptörvényben rögzített, vagy az alaptörvényből levezethető kötelezettséget az időskori ellátásokra. Bónuszként 3000 milliárdos manyup vagyont einstandolt úgy, hogy tisztán és egyértelműen látszott, hogy soha nem is akartak egyéni számlákat csinálni belőle... 
Ja, és mivel az ilyen jellegű közterheket idehaza már elég régóta adó formájában szedik be, így nálunk nem kiegészítik az adókból a nyugdíjakat, illetve a nyugdíjszerű ellátásokat, hanem az egészet az adókból fizetik. Jut amennyi jut... Igen, az nagyon gáz, hogy ezzel egy elég nagy létszámú választói réteget lehet lekenyerezni - de ne felejtsük el, hogy nekik döntően nincs saját megtakarításuk, amivel helyettesíteni tudnák az állami apanázst.

Az állami nyugdíj, illetve nyugdíjszerű ellátások rendszere nem tartható fenn csak és kizárólag a kirovó-felosztó módon, ezt már sokan, sokszor leírták, bebizonyították, nem kezdem el citálni ezeket.
A három pilléren nyugvó rendszer (állami, magán és önkéntes) jó lett _volna_, mert az öngondoskodásra ösztönözte az embereket, közben csökkentette az állami ellátástól való függést - és igen, a költségvetésben időlegesen hiányzott a manyup felé eltérített összeg - amit viszont jelentős részben állampapírban tartottak a pénztárak, ergo az állam finanszírozása ugyanúgy megvolt, csak épp azt nem az egyes embereknek kellett nyugdíjak formájában közvetlenül visszafizetni, hanem a pénztáraknak...

Szerintem a probléma úgy fogja megoldani magát, hogy összeomlik a "nyugati" civilizáció, és előlről kell kezdeni mindent. Lesz egy pár évnyi "interregnum"-szerű időszak. Vagy egyből muszlim uralom alá kerülünk teljesen új szabályokkal, az is lehetséges. Hasonló lesz a Római birodalom bukásához. Nagyon sok dolog van, ami ugyanolyan mint akkor és nagyon sok olyan jelenség van, ami nem látszik megfordíthatónak és összeegyeztethetetlen a stabilitással. A nyugdíj a legkisebb problémánk, és a feminizmus a legnagyobb. A feminizmus nem tud fenntarthatóan működni, mert nincs 2.0 gyerek se, és aki a hatása alá kerül az le lesz cserélve úgy értve, hogy evolúciós léptékben, nyilván nem azonnal.

A Római Birodalom bukásáról nagyon kevés dokumentum maradt fenn, mert egyrészt a túlélőknek valószínűleg nem nagyon volt idejük irogálni, másrészt pedig az egyház aktívan dolgozott ezer évig azon, hogy a múlt emlékeit eltörölje. Ezért csak sejteni lehet, hogy mi volt, és ezáltal hogy mi lesz. Szerintem: ha megtörténik egy összeomlás, akkor sorban az összes jóléti konstrukció meg fog szűnni, mert az állam nem tudja működtetni majd. Először persze az adók vég nélküli emelése lesz (erről vannak források a Római Birodalomból is AFAIK), ami már van is, aztán amikor eléri a fenntarthatatlanság szintjét, akkor utána erőszakkal próbálják beszedni (az erőszaknak persze a fenyegetése most is megvan, ha nem fizetsz adót lecsuknak...), aztán utána az adószedőket meglincseli a nép és akkor feladják, de addigra már nem lehet fizetni a rendőröket se, és így tovább, anarchia alakul ki. Sokan éhenhalnak (mert a termelő munkát előtte tönkretették az adókkal, bujkálnia kell annak aki élelmiszert termel, hogy maradjon önmagának belőle), de "szerencsére" először az öregek, és ezért az általad felhozott nyugdíj probléma azonnal megoldja magát. Aki még tud dolgozni, az persze maradhat, jó az öreg a háznál, de csak ha dolgozik. Ekkor az anarchiából kinőnek helyi igazgatású rendszerek "kiskirályok". Ezek háborúzgatnak egymással, de ebben a korban már azért egész biztosan lehet éldegélni annak aki ügyes: jóban kell lenni a kiskirállyal (ez sokkal biztonságosabb mint kiskirálynak lenni), és akkor minden oké. A durva az, hogy ezen a szinten nem lesz nemzetközi jog, úgyhogy simán lehetnek etnikai tisztogatások is, ezért érdemes úgy helyezkedni, hogy az ember a sajátjai között legyen amikor ez bekövetkezik.

Nagyjából így képzelem a nyugdíjrendszer problémájának a megoldását :-) Ameddig van nyugdíj, addig szavazással nem lesz felszámolva. Én amúgy megszavaznám hogy töröljük el (akár pont a nyugdíjbamenésem előtt is), ha ezzel elkerülhető lenne az összeomlás, de nyilván nem elkerülhető, erről álmodozni is kár. Szerintem stabil úton nagyon lassan lehetne kivezetni valami olyan rendszerrel, hogy a fiataloknak megmondanánk, hogy ti nem fogtok nyugdíjat kapni, de járulékot viszont fizetnetek kell, mert különben nem tudjuk fizetni az öregeket.

(Mellékszál: A magyar társadalom nagy részének egyébként még van saját ingatlanja, nem vagyunk teljesen elszegényedve, ezt a bőrt még le lehetne húzni rólunk. Talán pont ki tudna finanszírozni egy generációnyi nyugdíjat az a sok magántulajdonú lakás... Valakinek biztosan fáj rá a foga, a Blackrock lehet, hogy szívesen felvásárolná őket életjáradékért :-)

Tehát: a feminizmus biológiai értelemben nem életképes. Plusz az összes állandő növekedésre építő rendszer sem: nyugdíj, hitelrendszer (központi bankok magánkézben, a kamatos kamat exponenciális jellege), kifosztásra épülő gazdaság. Ezek mind nem fenntarthatóak, és a feminizmus a legsúlyosabb probléma, mert ha nincsenek utódok, akkor nincs jövő, és ha egyszer kihaltunk, azt nem lehet visszacsinálni. A többi mind orvosolható probléma lehet és nyilván valakik meg is fogják oldani a jövőben, de az újjáépülő világban, nem ebben.

• Igazságosság: Az állami nyugdíj tényszerűen lopás. Fizetsz valamiért, de semmi garancia, hogy bármit is kapsz valaha cserébe.

En peldaul azt kapom cserebe, hogy a nagyszuleim addig sem halnak ehen, amig fizetem a nyugdijjarulekot. Jarulekos elony, hogy azok a nagyszulok is eletben maradhatnak, akiknek az unokaja nem tesz be a kozosbe. Szerintem ez egy jo dolog, en szivesen fizetem tovabb.

Mifelénk úgy van, hogy az állami nyugdíj-levonások a fizetésemből a mostani nyugdíjak kifizetésére mennek, tehát én ebből nem sokat (semmit) látok majd. Csökkenő demográfiával egy ilyen rendszer bedől. Elfogadom, hogy jelen rendszer így működik.
Van magánnyugdíj biztosításom, részvények stb és próbálok nem túlkölteni - így minél többet befektetni, mert másra nem számíthatok.

Valami 30 éves koromban, vagy elötte rájöttem, h mire eljutok oda, nekem már nem fog jutni kb semmi (járni persze járna). Az állami rendszer egy mindkét végén nyitott cső, amit beleöntök az egyik oldalon, a másikon kifolyik. Cserébe "tartozom-neked-cédulákat", és "becsszó, majd én eltartalak" igéreteket kapok. A politikusoktól, akinek akkor sem hiszek (pártállástól független), ha kérdez. Ezért azóta is olyan munkahelyen dolgozom, ahol minimálbéren vagyok, és magamnak teszek félre, és fektetek be. Remélhetően 55-60 éves koromban éppen az előrelátásomnak köszönhetően ezért nyugdíjazni is fogom majam. Ha valami fog csurranni-cseppenni az állami rendszerből, az csak bónusz, de én nulla forintra számítok.

A társadalombiztosítás, azaz a kötelező és minden munkavállalóra kiterjedő öregségi- és egészségügyi ellátás, mint állami intézmény, a XIX. sz. óta a baloldali, szociáldemokrata irányzatok egyik alapvető célja volt. A XX. sz. elején az ilyesmit követelő Magyar Szociáldemokrata Pártnak több mint egymillió tagja volt Magyarországon -  soha pártnak ennyi tagja nem volt ebben az országban. Az intézmény aztán a 20-as évektől kezdve valósult meg (eredetileg a sokatmondó Országos Munkásbiztosító Intézet néven) és csak 1948 után államosították. Az, hogy ahogy eredetileg, önkormányzati formában, vagy ahogy ma, állami irányítás alatt működik-e jobban, persze lehet mérlegelésre alkalmas kérdés. Mindenesetre az állami nyugdíj (és a tömegek számára egyszerűen elérhető egészségügyi szolgáltatás) akármennyire is baloldali eredetű, ma is alapvetés a művelt nyugaton. Amerika szerepe ebben a dologban kulturálisan is és a tőke szempontjából is marginális maradt. Az az ideológiai alapozás, amelyik az USA-ban az öngondoskodásra, a személyes megtakarításra és a magántőke befektetéseire alapozza az emberek életmódját, kétségtelenül hatékony üzleti megoldás, de az a benyomásom, hogy az erre Európából vágyakozók nagy része visítva menekülne abból a rendszerből, bélyegekért állna sorba vagy nyomorogna, büszkén.

Egyébként Amerikában is van állami nyugdíj (csak egyharmada az átlagos keresetnek, nálunk meg kb. a fele) és a munkavállalók csak egyharmadának van 401 planje. Az a sikeres egyharmad nálunk sem a nyugdíjára alapozza a visszavonulása utáni boldogulását, hanem igyekszik gondoskodni magáról a nyugdjas éveire.

Nagyjabol kovettem csak a threadet, szoval ha nem vettem eszre valamit, elnezest.

Nem igazan latom erkezni a megoldasi javaslatokat. Egy halvany probalkozas van csak, hogy "ongondoskodas". Nekem kb. oke lenne, igyekszem ugy keszulni, hogy minel kevesbe legyek rautalva az allamra, a nyugdijaskori tuleleshez. De akkor kerdezek egyet azoktol, akik az ongondoskodast hangoztatjak. Csak egy egyszeru igen/nem, indokolni sem kell.

Aki nem tud* annyit felretenni, hogy nyugdijaskent megeljen, azt hagyjuk ehendogleni? 

szerk: * Moralizalok kedveert: legyen az, hogy emberunk nem egy utolso ingyenelo, aki elkotyavetyelte a penzet, hanem pl. 4 elemi utan ki lett baszva az iskolabol, mert kulak szulok gyereke volt, es mehetett a varrodaba, ahol napra pontosan 40 even keresztul a mindenkori minimalbert kereste.