Virtuózok V4+ 2021

Érdekes felvetések ezek és nem is lehet rájuk egyértelmű választ adni, mert rendkívül szerteágazó.
Igazán autentikus játék szerintem nincs. Nem fogjuk tudni egyrészt az adott kor szelleméhez mérve hallgatni az adott darabot, másrészt a hangszer is rengeteget változott az idők során, tehát arra törekedni, hogy "eredetileg" hogy szólt a darab, nem jó irány. Egyértelmű, hogy vannak tanított technikák, hogy adott korszak zenéjét hogy "kell" játszani, de valljuk be, ez csak utánzás, hiába mondják meg, hogy például Bach-ot tenutoval kell játszani vagy hogyan kell az átkötéseket formálni, miközben csembalóra, orogonára és "pianoforte"-re hangszerelte, a mai, modern korai zongora nem létezett akkor még. Jacques Loussier Bach átiratai akkor megfelelő értelmezést kaptak? Hisz ellentétben a mai felfogással, mind a barokk, mind a klasszicista zeneszerzők improvizáltak, sőt a darabjaikban többször van erre megjelölés, csak valahogy ezt az utókor szereti elfelejteni. Vagy Cziffra átiratai ettől kevésbé működnének? Nem hinném.
A versengésben teljesen egyetértünk, Glenn Gould volt az, aki nagyon fiatalon abbahagyta a turnézást, mivel lovas versenyhez hasonlította a koncertezést és inkább a stúdióban arra törekedett, hogy a "tökéletes" darabot játssza fel, mivel a technológia lehetővé teszi, hogy összevágják a legjobban feljátszott részeket. Az ilyen versenyeknél azért mennek rá a virtuozitásra, mint ahogy a neve is már ez, mert a technikai tudást mérhetővé teszi és aki átlagon felülien képes játszani, az jobban is kontrollálja a hangszert. Nem elvárható egy 10-12 éves gyerektől, hogy értse az adott databot és saját megfogalmazást adjon neki. Nem véletlen, hogy rendszerint átlagos klasszicista darabokat játszanak vagy tanítanak ebben a korban, mivel rengeteg olyan született ebben az érában, ami könnyebben játszható és értelmezhető, vagy legalábbis könnyebb úgy tenni, mint akár az előtte lévő vagy az utána lévő korszak zennéit. Amúgy szerintem azzal lehet a legjobban megölni a gyerek motivációját, ha olyan darabokat járszatunk vele, amit az adott korban nem tud élvezni, és többéségben ez a helyzet. De ez egy másik téma.
Rozsonits Ildikó nagyon profi, egyértelmű hogy a következő generáció egyik nagy zongoristája lesz, ő pedig azt támasztja alá, amit fentebb is írtam, hogy nagyon sokszor valaki azért lesz kimagasló tehetség, mert jóval a korosztálya előtt kezd el zenélni, a zenével ismerkedni. Tekintve, hogy Ildikónak abszolút hallása van, nekem ez ezt támasztja alá. Félreértés ne legyen, kell hozzá egy nagyon jó adottság, megfelelő személyiség, rengeteg munka és miegymás, de az is tény, hogy amit már felvetettünk az ázsiai zongoristáknál, hogy ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon ennyire jól tudjon zongorázni, kell a megfelelő környezet is és nem feltétlen lesz abból rosszabb zenész, aki később kezdi el, bár abszolút hallása akkor már nem lesz :) Ezért is vagyok nagyon a korai iskola szelekció ellen, ahol már 10-12 évesen eldöntik, hogy valaki alkalmas-e a pályára vagy sem, miközben rengeteg ellenpélda támasztja alá, hogy ez mekkora baromság.
Hogy a zene mennyire ível át a kultúrákon, nos ez egy érdekes kérdés. Biztos, hogy kell egyfajta kulturális rálátás ahhoz vagy valamilyen közös pont, hogy az adott régió zenéjét valaki jól játssza, nem beszélve arról, hogy népenkként eltérő lehet a nyelvből adódó "hallás", mégis szerintem ennél azért árnyaltabb a kép. Egy blues-t nem csak az amerikai feketék fogják tudni autentikusan visszadni, hanem bármely nép, akiben rezonál ez a fajta felfogás, legyen az Deák Bill vagy akár a "desert rock"-nak nevezett irány, hogy csak kettőt említsek. Ugyanígy értelmezhető máshol is Tigran Hamasyan zenéje, hiába használ örmény motívumokat jazz-ben. Vagy vegyük Bartókot. Ha szigurúan népzenei alapon vizsgáljuk, akkor akár Kína bizonyos, leginkább északi részein élők, vagy a Kaukázus bizonyos részein élők jelenzősen jobban értelmeznék, mint akár Európán belül élő más népek, de tudjuk, hogy a helyzet nem ez. Szóval ez amolyan igen is, meg nem is. Kár lenne tagadni, hogy kell egyfajta "közös alap" hozzá, de nem hinném, hogy ne tudná más kultúrából származó ember ugyanolyan jól értelmezni ezeket a darabokat főleg egy olyan globalizált világban, ahol ez a "közös alap" egyre közelebb kerül.
Lang Lang pedig pontosan arra jó példa, amit eggyel fentebb írtam, hogy sokszor az, hogy státuszszimbólumként kezelik például a hangszeres tudást, megmutatkozik a zenei értelmezésben is adott esetben, nála például a teátrális játékában. Persze ez abszolút nem azt jelenti, hogy ne lenne egy kimagaslóan jó zongorista.