Virtuózok V4+ 2021

Új évad, új tehetségek

Elindult idén is a komolyzenei tehetségkutató verseny. Az első válogató pénteken volt. 

Visszanézhető: https://mediaklikk.hu/virtuozok-v4/ és https://www.youtube.com/watch?v=350j8TvvCgw

Virtuózok V4+ második válogató adás – november 26-án 20.35-től lesz a Duna Televízió műsorán!

A szombati, második hazai válogató adásban újabb tehetségeket ismerhetnek meg a Duna Televízió nézői, és kiderül az is, melyik lesz az a négy ifjú virtuóz, akik Magyarországot képviselhetik a nemzetközi mezőnyben és persze megismerhetik a többi ország továbbjutóit is. Hogy ki lesz Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Horvátország jövőbeli fiatal reménysége, a Virtuózok V4+ döntőjében derül ki december 17-én.

Kedvencek az első válogatóból: 

Kádár Viktória - https://youtu.be/350j8TvvCgw?t=2615 - hát igazán magával ragadó a játéka! Balázs János is szépeket mond - őt, túl azon h nyilvánvalóan nagyszerű zenész, kimagasló intellektusnak is tartom.  Pontos érzékenységgel és nagyon jó meglátással mindig arra reagál amire kell, vesz észre dolgokat és helyezi a megfelelő megvilágításba. Ezért van súlya annak amit mond.  

Kollár Villő - https://youtu.be/350j8TvvCgw?t=4547 - a darab választás miatt is (tömény, édes romantika: https://www.youtube.com/watch?v=wXcYlZ_a0kU ) Nem lehet könnyű a rövid húrokat megpendíteni a hárfán! 

Szabó Bence - https://youtu.be/350j8TvvCgw?t=5274 - hát ezt hangot nem lesz könnyű felülmúlni! 

Bogányi zongora is szépen szól nagyon. Jó ez a "termékelhelyezés" a műsorban! ;-D

Hozzászólások

Én inkább örülük neki, hogy van Magyar Bogányi zongora és nem kell más Ország hangszerét használni.

Szerkesztve: 2021. 11. 22., h – 11:03

Liu Yinuo Szofi nekem nagyon tetszett, ahhoz képest, hogy 9 éves, nagyon jó a kontrollja a hangszer felett. Yang Yuxuan Rain ügyes nagyon, egyértelműen a pályára készül, ha ez eddig kérdéses lett volna :) Szerintem egy kicsit főlélőttek a darabbal, sokszor nem hallani a dallamvezetést csak a hangokat. A Horowitz-féle verzióban hallható, mire gondolok. Nyilván nem fair vele összevetni, de talán így jobban érthető, mire gondolok. Kádár Viktória is ügyes, bár a darab nem nevezhető kimondottan nehéznek, örülök, hogy nem a tempóra mentek rá, azonban a fő dallamvezetés nekem nagyon hiányzik belőle, ennek a darabnak épp az adja a szépségét, hogy hogyan fogalmazzák meg. Erre jó példa Sokolov előadásában a hangnemváltás utáni rész. Persze a dinamikai részek lehet élőben másképp jönnek ki, és bár jó hangszer a Bogányi zongora, nekem mégis a "felütése" amolyan Yamahás, ami abszolút nem az én világom. Drukkolok mindegyiküknek és örülök, hogy újból van Virtuózok, Boros Misi után szabadon ;)

Igen nagyon ügyesek voltak a többiek is! Érdekes jelenség amúgy, gondolom a nevezettek valójában kínai gyökerekkel rendelkeznek - megfigyeltem egyfajta trendet abban, h a külföldön élő kínaiak hangsúlyt fektetnek arra, hogy zeneileg képezzék a gyereket. pl egy időben a Yt-on állandóan Kanadában élő kínaik zongorista gyerekeibe buborékolt a rendszer.  De az idei Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt is egy kanadás kínai nyerte:  http://zeneiversenyek.hu/wp-content/uploads/2021/09/2021_Liszt_Ferenc_Z…

>  Kádár Viktória is ügyes, bár a darab nem nevezhető kimondottan nehéznek, örülök, hogy nem a tempóra mentek rá, azonban a fő dallamvezetés nekem nagyon hiányzik belőle,

Igen nekem is ez volt az érzésem kicsit, bár a darabot nem ismertem előtte. De a "flow" megakadt picit nagyon elvétve. Balázs János nyilván udvariasan nem tért ki erre. 

Szuper ez a műsor! Én nagyon örülök neki, h megszervezik/-rendezik! És én is mindenkinek drukkolok igazából, és nagyon nem lennék zsűritag, akiknek választani kell a sok tehetség közül! 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Meghallgattam Kevin Chen-t, direkt a Cziffra-féle Magyar táncokat, hihetetlen a játéka.
A trend valóban ott van, kár lenne tagadni, mivel státuszszimbólumként kezelik a hegedű vagy zongora tudást. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a polgárosodás idején a hangszeres tanulás hasonló szereppel bírt a felsőoktatás mellett. Erre természetesen ráépül egy olyan kulturális háttér, ahol már nagyon fiatalon elkezdődik az oktatásra helyezett hangsúly, és ahol már nagyon korán elkezdenek nem csak zenélni tanulni, de egy olyan környzetebe csöppenek, ami rendkívül versengő, akár már óvodában, általános iskola elején. Ebből is adódik, hogy korukhoz képest hihetetlen a játékuk. Namost hogy ez mennyire jó, az kérdéses, de ezek a minták az európai történelemben is megtalálhatóak, elég csak például Beethovenre gondolni :)
Úgyhogy kiváncsian várom a továbbiakat, sok fog azon is múlni, hogy a következőkben ki milyen darabbal és játékkal rukkol elő.

Kinai aligha ért bármit a nyugati kultúrából! Ez nem kritika akar lenni részemről abban az értelemben, h nem várom egyáltalán tőlük h értsenek ebből bármit. Mi se nagyon értjük a kínai kultúrát! a baj akkor kezdődik amikor érteni vágynak hozzá! És az nem megy. Nem lesz autentikus - hiába minden bravúr,trilla, szólam - csak póz marad és _üres_ virtuozitás - bármit tesz. Lásd Lang Lang pl, (akinek hatására egyébként 50 millió gyerek kezdett Kínában zongorázni tanulni. ) Vagy Yuja Wang, aki eljön Budapestre Bartókot játszani - hát merész!  Ebbéli értelemben a kultúra az, ami nem egyetemleges.  És akkor itt jön képbe a jelenség azon része, hogy a külföldön [értsd nyugati kultúrkörben] élő kínaiakról van szó. Ráadásul 2. v. többedik generációról. A testgyakorlássá és idomítottsággá züllesztet zongoráztatás úgy kezd el tartalommal megtöltődni, ahogy általuk a kínai tradíció fajul bele naivan az agonizáló nyugati kultúrába. És ez a naivság a vérfrissítés számára - ezért játszhat egy kínai Bartókot vagy Cziffra-átiratot Budapesten. Nem tudom ki az a híres nyugati zongorista, aki kínai darabokat zongorázna Pekingben!  De én szeretem ezt a belefajulást részükről! Lásd pl Tiffany Poon aki első osztályú zongorista (kínai (hong kongi) természetesen) mazurkát - ami ugye eredetileg lengyel néptánc ill. annak zenéje - tanul: https://www.youtube.com/watch?v=F6qtsmGxJFA

Kevin Chen egészen fantasztikus. Kimagaslott a mezőnyből, megérdemelten nyerte szerintem is. Amúgy talán pont Bartók mondott valami olyasmit, h versengeni a lovaknak kell, nem a zongoristáknak - hevenyészett idézett.

Valahogy eltolódik az egész virtuóz irányba [hisz már a tv műsor címe is az] - pedig talán érvényesebb szempont lehetne h mennyire autentikus, önazonos amit előad, mint hogy mennyire nehéz azt eljátszani! 

Ami szem elől van tévesztve az az ,hogy függetlenül a hangszer kezelésének bravúrjaitól - mitőbb annak ellenére -, még előadó művészként is kell rendelkezni olyan magas fokú bölcselettel és ennek visszatarthatatlan közlési vágyával, ami a közönséget annak közönséges létéből ki- és felemelni képes. És ez a megnyilvánulási formától független objektív szükséglet a művész vonatkozásában. Az ilyen esetben a gyerekség csak mint méretbeli kérdés értelmezhető, a világhoz való viszonyulásának minősége konstansan kimagasló egész életében, már gyerekkorban is - én így hiszem.( Eckhardt Gábor, aki a Zeneakadémián tanítja az ifjú tehetségeket, mondta egy évekkel korábbi videóban (közben megtaláltam: picit fura h én vagyok itt a legkisebb 11:40 -től ) Rozsonits Ildikóról  - aki az utóbbi idők egyik legnagyobb tehetsége - h érdekes, de neki (mán E.G-nak) sosem jut eszébe Ildikóról, h ő gyerek lenne. Ugyan méretileg még pici - majd megnő - de a zenéhez való hozzáállása, és az elvégzett munkája az egy felnőtt emberé és nem egy gyereké.)  Nyilván ez egy idealizált kép. De szükség van az ideákra, és a polgári státuszimbólumként értékelt hangszeres zenélés a helyes felfogásban az út az ideák világába való emelkedéshez. Tehát a státusznak nem a hangszer megszólaltatásának képességéből, hanem az ideák felé orientálódás igényéből kéne megképződnie! De hangsúlyozom, itt ezzel csak a polgári viszonylatra gondolok. A művész aspektusa teljesen más - ő létezése és nem tanultsága v. gyakorlottsága okán művész, számára az ideák eleve adottak, és a zenélés vagy a képző- v. táncművészet stb mint megnyilvánulás, pusztán formai és nem elsődleges kérdés. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Érdekes felvetések ezek és nem is lehet rájuk egyértelmű választ adni, mert rendkívül szerteágazó.
Igazán autentikus játék szerintem nincs. Nem fogjuk tudni egyrészt az adott kor szelleméhez mérve hallgatni az adott darabot, másrészt a hangszer is rengeteget változott az idők során, tehát arra törekedni, hogy "eredetileg" hogy szólt a darab, nem jó irány. Egyértelmű, hogy vannak tanított technikák, hogy adott korszak zenéjét hogy "kell" játszani, de valljuk be, ez csak utánzás, hiába mondják meg, hogy például Bach-ot tenutoval kell játszani vagy hogyan kell az átkötéseket formálni, miközben csembalóra, orogonára és "pianoforte"-re hangszerelte, a mai, modern korai zongora nem létezett akkor még. Jacques Loussier Bach átiratai akkor megfelelő értelmezést kaptak? Hisz ellentétben a mai felfogással, mind a barokk, mind a klasszicista zeneszerzők improvizáltak, sőt a darabjaikban többször van erre megjelölés, csak valahogy ezt az utókor szereti elfelejteni. Vagy Cziffra átiratai ettől kevésbé működnének? Nem hinném.
A versengésben teljesen egyetértünk, Glenn Gould volt az, aki nagyon fiatalon abbahagyta a turnézást, mivel lovas versenyhez hasonlította a koncertezést és inkább a stúdióban arra törekedett, hogy a "tökéletes" darabot játssza fel, mivel a technológia lehetővé teszi, hogy összevágják a legjobban feljátszott részeket. Az ilyen versenyeknél azért mennek rá a virtuozitásra, mint ahogy a neve is már ez, mert a technikai tudást mérhetővé teszi és aki átlagon felülien képes játszani, az jobban is kontrollálja a hangszert. Nem elvárható egy 10-12 éves gyerektől, hogy értse az adott databot és saját megfogalmazást adjon neki. Nem véletlen, hogy rendszerint átlagos klasszicista darabokat játszanak vagy tanítanak ebben a korban, mivel rengeteg olyan született ebben az érában, ami könnyebben játszható és értelmezhető, vagy legalábbis könnyebb úgy tenni, mint akár az előtte lévő vagy az utána lévő korszak zennéit. Amúgy szerintem azzal lehet a legjobban megölni a gyerek motivációját, ha olyan darabokat járszatunk vele, amit az adott korban nem tud élvezni, és többéségben ez a helyzet. De ez egy másik téma.
Rozsonits Ildikó nagyon profi, egyértelmű hogy a következő generáció egyik nagy zongoristája lesz, ő pedig azt támasztja alá, amit fentebb is írtam, hogy nagyon sokszor valaki azért lesz kimagasló tehetség, mert jóval a korosztálya előtt kezd el zenélni, a zenével ismerkedni. Tekintve, hogy Ildikónak abszolút hallása van, nekem ez ezt támasztja alá. Félreértés ne legyen, kell hozzá egy nagyon jó adottság, megfelelő személyiség, rengeteg munka és miegymás, de az is tény, hogy amit már felvetettünk az ázsiai zongoristáknál, hogy ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon ennyire jól tudjon zongorázni, kell a megfelelő környezet is és nem feltétlen lesz abból rosszabb zenész, aki később kezdi el, bár abszolút hallása akkor már nem lesz :) Ezért is vagyok nagyon a korai iskola szelekció ellen, ahol már 10-12 évesen eldöntik, hogy valaki alkalmas-e a pályára vagy sem, miközben rengeteg ellenpélda támasztja alá, hogy ez mekkora baromság.
Hogy a zene mennyire ível át a kultúrákon, nos ez egy érdekes kérdés. Biztos, hogy kell egyfajta kulturális rálátás ahhoz vagy valamilyen közös pont, hogy az adott régió zenéjét valaki jól játssza, nem beszélve arról, hogy népenkként eltérő lehet a nyelvből adódó "hallás", mégis szerintem ennél azért árnyaltabb a kép. Egy blues-t nem csak az amerikai feketék fogják tudni autentikusan visszadni, hanem bármely nép, akiben rezonál ez a fajta felfogás, legyen az Deák Bill vagy akár a "desert rock"-nak nevezett irány, hogy csak kettőt említsek. Ugyanígy értelmezhető máshol is Tigran Hamasyan zenéje, hiába használ örmény motívumokat jazz-ben. Vagy vegyük Bartókot. Ha szigurúan népzenei alapon vizsgáljuk, akkor akár Kína bizonyos, leginkább északi részein élők, vagy a Kaukázus bizonyos részein élők jelenzősen jobban értelmeznék, mint akár Európán belül élő más népek, de tudjuk, hogy a helyzet nem ez. Szóval ez amolyan igen is, meg nem is. Kár lenne tagadni, hogy kell egyfajta "közös alap" hozzá, de nem hinném, hogy ne tudná más kultúrából származó ember ugyanolyan jól értelmezni ezeket a darabokat főleg egy olyan globalizált világban, ahol ez a "közös alap" egyre közelebb kerül.
Lang Lang pedig pontosan arra jó példa, amit eggyel fentebb írtam, hogy sokszor az, hogy státuszszimbólumként kezelik például a hangszeres tudást, megmutatkozik a zenei értelmezésben is adott esetben, nála például a teátrális játékában. Persze ez abszolút nem azt jelenti, hogy ne lenne egy kimagaslóan jó zongorista.

Bogányi zongora is szépen szól nagyon.

Izlések és pofonok, valamint nem tudom, hogy tévén hogy jön át (én még csak élőben hallottam), de élőben ritka kellemetlen, fémes hangja van.

Élőben még nem hallottam sosem - kicsit röstellem is! Csak így elektronikán keresztül. Elég sokat foglalkozok mostanában zongora hangmintákkal. Mindegyiket meg lehet szeretni valamiért. Az emberek füle tudatlanul rá van állva Steinway hangjára, mert minden lemezen meg felvételen az szól, így azt gondoljak az _a_ zongora hang. És ami attól eltér az "rosszul" szól - nyilván érthető a reakció. Nekem is a Steinway a favorit zongora hangom, az énekel valójában.  

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"