Cziffra100

Balázs János köszöntője és zongorajátéka a stuttgarti Magyar Intézet Március 15-i ünnepi megemlékezésére készített koncertvideóban,
melyet a Cziffra György-emlékév keretében rögzítettünk.

A felvétel egyik különlegessége, hogy a Magyar Tudományos Akadémia új Steinway D modellje
először csendült fel nyilvánosan a csodálatos Díszteremben.

A 30 perces  műsoron Liszt, Brahms, Bartók, Kodály műveinek Cziffra György és Balázs János általi átiratai és népdal témájú improvizációja szerepelnek. Élvezetes műsor és előadás, érdemes meghallgatni! 

https://www.youtube.com/watch?v=1PgVEvSqGCc

Hozzászólások

Igazán örülök, h hallgatjátok! (attól féltem h esetleg senkit nem is fog érdekelni!)

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Köszi.
Cziffra a valaha született egyik legnagyobb zongorista, a sors fintora, hogy itthon kevésbé ismert, mint Fischer Annie vagy akár Schiff András.
Improvizációs készsége és virtuozitása valami elképesztő volt. https://www.youtube.com/watch?v=7shGLjV0xJc

Ez itt a kérdés - Cziffra György-emlékév (2021. április 23.)

https://www.youtube.com/watch?v=Qz9u_yYIxEI

Balázs János (zongoraművész), Kis Eszter Veronika (zenetörténész), Káel Csaba (MÜPA igazgató) , Ferenczy Miklós (Cziffra egykori tanárának a fia) és Gulyás István (műsorvezető) beszélgetnek az emlékév kapcsán felelevenítve az életutat érintve sok-sok mindent. Élvezetes beszélgetésnek találtam. 

pl.
G.I.: János milyen érzés volt Cziffra bőrébe bújni a dokumentum filmben?
B.J.: Először nem akartam - természetesen...csak..felmerült az a kérdés, h ki az a színész aki tud zongorázni?  :-DDDDDDD

Nem is tudtam róla, h van egy ilyen dokumentum film! 

A virtuóz
https://www.youtube.com/watch?v=4ug0ngDo6E8

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Ő is zseniális volt, csak a droggal nem bírt, így viszonylag hamar elment.

Carlos Santana is tőle "lopott":

https://www.youtube.com/watch?v=v7KgUqF-XaE

Később tisztázták (nyilván kellett hozzá némi pénzösszeg is), és Santana mindig csupa jót mondott később is Szabó Gáborról:

https://www.youtube.com/watch?v=LofvAfjfJqQ

Santana számot is írt később a tiszteletére:

https://www.youtube.com/watch?v=7NU-eDrFApE

Santana korábbi zenésztársai összehozták a régi zenekart (Santana ebben nem vett részt, pedig erősen hívták), kiadtak egy lemezt, aminek - nem véletlenül - Abraxas Pool lett a címe, azon szerepel egy szám, aminek a címe csak annyi, hogy Szabo:

https://www.youtube.com/watch?v=rEGcwTNDDOU

(Ebben Neal Schon gitározik, aki a Journey-ből is ismert, meg szólólemezeiről is.)

 

Snétberger Ferenc is zseniális gitáros, ő szintén ismertebb külföldön:

https://www.youtube.com/watch?v=BX-NmxQlv1g

https://www.youtube.com/watch?v=YlJQEx-rkD0

Tájékozatlanságom okán: Ezt pl. nehéz eljátszani? Annyira zöld fülű vagyok gitár témában, h azt sem értem, hogy mi az amit értékelni kell: az előadó-művészetet/virtuozitást vagy az alkotó-művészetet/slágerszerzést? Őszintén szólva nem tűnik virtuóznak, így talán az utóbbit.  De nem értek hozzá! Viszonylag kellemes hallgatni, de nem tudnám megmondani miről szól! Hogy van-e témája, mélyebb értelme? 

Mondjuk itt ez: https://www.youtube.com/watch?v=G3nVA8LQE7k

Ami egy eredetileg zongorára írt darab gitárra történő átirata John Williams előadásában. Azért ebben van tempó és dinamika, elég virtuóznak tűnik! Tehát itt önmagában az előadás mind technikai, mind művészi szempontból értékelhető. És természetesen maga a darab is a zeneművészet egyik kiemelkedő alkotása. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_G%C3%A1bor_(zen%C3%A9sz)

 

Meglepő dolgokat fogok írni: a gitár egy hangszer, éppen úgy, mint a zongora. Mindkettőre szabad zenét írni, azt szabad eljátszani, és szabad meghallgatni is. Ha az a zene közvetített számodra valamilyen érzéseket, akkor azokat értékeld.

Irgalmatlanul sokféle zenei műfaj létezik, még műfajokon belül is vannak ágak-bogak bőven, kinek ez, kinek az jön be inkább. A klasszikus zene kissé túlmisztifikált, gyerekkorban rengetegen szenvednek miatta, kevesek élvezik pl. Bartók zenéjét 10 évesen.

Ma Magyarországon még mindig nincs hivatalosan olyan gitároktatás, ahol ne kizárólag klasszikus zenét oktatnának, pedig nem feltétlenül csak arra lenne igény, sőt...

Tábortűznél ritkán zongoráztak, tubát sem szoktak fújni körülötte, viszont a gitár gyakran előkerült.

Szép fokozatosan lehetne a gyerekekkel megszerettetni a klasszikus zenét, de bárkivel lehetne eredményt elérni, ha nem mindjárt Wagnert, Sztravinszkijt meg Schönberget tolnának az arcába, mi is bután néztünk, amikor gimisként el kellett mennünk Bartók operáját megnézni és meghallgatni (A kékszakállú herceg vára nincs tele fülbemászó dallamokkal), de hallgattunk "mai modern zenét" is, amikor pl. két zongoraművész sakkozott, a lépéseiket meg eljátszották zongorán.

:) 

Magam is belekezdtem egy hosszadalmas és egyre nagyobb komplikáltságba forduló elemzésbe a Jazz és a modern zene (ide értve a modern zene klasszikus  [bizarr] formáit is) kapcsán, de aztán feladtam a próbálkozást, mert nem sikerült vállalhatót kihozni belőle. 

Visszatérve az eredeti problémához: én szeretném megszeretni Szabó zenéjét!  Mi módon kell ehhez közelíteni?  Abban merül ki a nagyszerűsége, hogy kellemesnek értékelhetjük a hangzást?  Illetve ennek hiányában vagy épp ezen túlmenően az előadás technikáját, virtuozitását kell megcsodálni? Esetleg ezen zenét gondolatébresztőként, mély és ennek okán némileg rejtett "mondandó" hordozójaként kell magunkba szívni?  Vagy egyszerűn a wikipedia által vele kapcsolatba hozott hozott neveket kell olyan tekintélynek felfognunk, ami a kimondásuk előtt érvénytelenít minden kérdést Szabó zenéjére vonatkozóan? Őt mint előadót, vagy mint szerzőt kell inkább tisztelnünk? Tehát amikor a "Szabó zenéje" kifejezést használjuk, akkor mire kell gondolnunk: a módra, egyedi stílusra ahogy játszott; vagy a zenére amit szerzett ?   Ezek releváns kérdések, nemde? 

Cziffra zongorajátékáról egészen bizonyosan ki lehet jelenteni, hogy virtuozitás tekintetében az egész világon a legjobbak közé tartozott, ha épp nem az volta legjobb. De az improvizációs készségét is, ami a puszta virtuozitásnál komplexebb skill-t követel szintén szokás dicsérni! És azt is el tudom mondani, hogy pl. Cziffra Liszt interpretáció komoly művészi érettségről, mélységről tesznek bizonyságot.   

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

én szeretném megszeretni Szabó zenéjét!

Miért? Mert mások azt mondták/írták, hogy az jó? A Wikipédián róla olvashatók nem azért íródtak, hogy azokat elolvasva késztetést érezzenek az emberek, hogy nekik meg kell szeretniük Szabó Gábor lemezeit, hanem azért, mert Szabó Gábor valóban nagy hatással volt korának gitárosaira, elismert és sikeres szerző és előadóművész volt, elérte azt a szintet, hogy szülessenek róla írások. Hallgasd a lemezeit, ha tetszik, ne hallgasd, ha nem tetszik. Szabadon választhatsz, a zenehallgatásban nincs kényszer (legalábbis nem sok értelme van).

 

Ezek releváns kérdések, nemde?

Ezek inkább erőltetett kérdések, sokszor szerepel bennünk a "kell". Ha nem vagy zenekritikus, akkor neked nem kell olyan zenét hallgatnod, amivel nem szerzel magadnak örömet. Mi vehetne rá engem arra, hogy otthon, egy kényelmes fotelben ülve, a saját szabadidőmben olyan zenét hallgassak, ami irritál, felbosszant, esetleg untat? Ha ráérek zenét hallgatni, akkor azt azért teszem, hogy szórakoztasson, ha olyanba futok bele, ami nem tetszik, vagy a te szavaiddal kifejezve "nem értek", akkor váltok másra.

 

Cziffra zongorajátékáról egészen bizonyosan ki lehet jelenteni, hogy virtuozitás tekintetében az egész világon a legjobbak közé tartozott, ha épp nem az volta legjobb.

Értem. Ismerem régóta én is, most nemrég rá is csodálkoztam, hogy milyen öreg vagyok, hogy az a Cziffra György, akiről fiatalon hallottam először, már 100 éves lenne. Ugyanakkor rengeteg zongoraművész és más hangszereken játszó művészek is vannak még a világon, akik szintén kiválóan játszanak a hangszerükön, és mivel a zene nem arról szól, hogy versenyeznek egymással a zenészek - még akkor sem, ha született olyan fogalom, hogy zongoraverseny :) - így nem kizárólag csak azokat szabad hallgatni, akik a legvirtuózabbak, mert a zenének nem ez a szerepe, a zenét nem ezért élvezzük és szeretjük. Liszt Ferenc híres volt arról, hogy igyekezett olyan műveket írni, amiket az ő korában szinte csak ő volt képes eljátszani az elképesztő virtuozitásával, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek a legkedveltebb művei a hallgatók számára.

Snétberger Ferenc mondta egyszer egy interjúban, hogy sokszor elcsodálkozik azon, hogy huszonéves korában miket játszott, milyen gyors, milyen virtuóz volt a gitárjátéka, viszont a mai fejével ez már nem igazán tetszik neki, nem talál benne olyan zenei értékeket, amiket manapság próbál közvetíteni már sokkal érettebb szerzőként és előadóként.

Csak azért mert megpróbálok nyitottan állni a dologhoz! Nem mondhatnám h nyilvánvaló lenne számomra a zsenialitása. És gondoltam h lehet ez azért van, mert nem ismerem a gitározás rejtelmeit. És lehet h itt valami olyasmiről van szó, ami előismereteket igényel a megértéshez. Azt sem tudom eldönteni, hogy a linkelt darabokat nehéz vagy könnyű lehet eljátszani egy gitárosnak! 
Pl. vannak jazz sztenderdek, amiket ismerek. Mondjuk a Dear Old Stockholmról tudom, h az Ack Värmeland, Du Sköna továbbgondolásaAmi meg eredendően a Mantovanaból jön. Nem csak a dalt magát hallom, hanem ismerem a sztorit mögötte, a kultúrkört.  Más megközelítés. 
Gondoltam biztos ilyesmiről lehet szó Szabó esetében is, h vannak dolgok amiket tudni illik/érdemes előzetesen. És amiknek tükrében kell hallgatni. Ezért érdeklődtem! 

Nem kell h virtuóz legyen - nem írtam ilyet. Csak azt írtam, hogy nem tudom, h ez virtuóznak számít-e? Nekem, nem tűnik annak.  

Liszt pályája elején előadóművész volt. Ami a mások által írt darabok előadását jelenti. De mindig vágyott arra, h  zeneszerző legyen. Sok olyan darabja van, amik zenekari művek, vagy egyéb zenedarabok, akár dalok zongorára történő átiratai. Ugye itt is az van jelen, hogy szerző eredendően más volt. Schubert romantikus darabjainak átiratai  populárisak.  Később Liszt szerzetes lett. A zseniális és világhódító zongorista sztárból, a korabeli Michael Jaksonból  elmélyült bölccsé vált. És olyan darabokat -nem csak zongorára, hanem zenekarra- írt, immár önállóan, amik a létezés alapvető kérdéseire keresnek válaszokat. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Eljátszani nem igényel virtuozitást. Megírni viszont igen. ;) A jazz a technikai tudásról és az improvizációs képességről szól, ezek nélkül senki sem tud jazzt játszani. Miles Davis sem a virtuozitása miatt nagy név pl., hanem az eredetisége, egyedisége miatt. Gary Moore kb. olyan virtuóz volt gitáron, mint Cziffra zongorán, de ő nem a gyorsaságot tartotta fontosnak, hanem azt, hogy minden egyes hangnak személyes jelentése legyen, mert ahogy ő mondta, "egymás után hangokat lejátszani bárki képes". Jimi Hendrix nem a technikai tudása vagy virtuozitása miatt a legnagyobb rock-gitáros, hanem az eredetisége, kreativitása, zeneszerzői képessége, improvizációs tudása és technikai újításai révén. Louis Armstrongról azt mondták, az különleges benne, hogy viszonylag kevés hanggal képes nagyon sokat kifejezni.

Szabó Gábor a 20. század legjelentősebb jazz-gitárosai közé tartozik. Szerintem ezek a számai pl. nagyon nagyok:

https://www.youtube.com/watch?v=oBklErzOdPY

https://www.youtube.com/watch?v=KTJPV_Hrk3A

https://www.youtube.com/watch?v=cfVBjW0mdso

https://www.youtube.com/watch?v=w5Ivo13lQaA

Ha egyik sem jön be, akkor az ő zenéje tényleg nem neked való.

„Kb. egy hónapja elkezdtem írni egy Coelho-emulátort, ami kattintásra generál random Coelho-kompatibilis tartalmat.”
"Az Antikrisztus ledarálja Mészáros Lőrincet."

Híg, lapos, ócska. Sorry!

Ugye, ezek - talán az utsó kivételével - alapjában létező zenék, amiknek más a szerzőjük és ő csak tovább gondolta, jazzasített őket! Szerintem nemigen tett hozzájuk, sőt az eredetiek jobbak. Az ő zenéje először kellemesnek tűnik, de hamar idegesítővé válik. Képújság zenei aláfestésnek tökéletes: ezzel meg is találta a helyét!

De nincs ezzel baj! Feldolgozhatja más zenéjét, csak nem mindegy mi az a "lópor" amit ő bele tud tenni!  Mert mondjuk Liszt ezt teszi bele a Dies ireaba : 

 https://www.youtube.com/watch?v=zGBXA1tBiLw  (Gondolom megvan a wow-élmény, hogy ilyen "jazzesen" fejezzem ki magam! )

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Sztem túlreagálod! 
Persze a konfliktus valójában mélyebb, mint ízlésbeli, meg udvariassági kérdés. Tehát nem arról van szó, h az egyik szereti a spenótot, a másik meg nem.  Azért bántó rámondani valaki kedvencére, hogy ócska, mert ezzel az illető identifikációja kérdőjeleződik meg - még ha ez nem is állt a közlő szándékában, hanem ellenkezőleg, akkor is.  De nem vagyunk már gyerekek megsértődjünk ilyenen, nem? 
Számomra annyiban tekinthető bármi érvényesnek amennyiben az visszautal a metafizikai tradícióra. Így a művészetekben is ez a zsinórmérték. Hogy ez a visszautalás miként történik az logikailag nem értelmezhető, nem is tudom egzaktul leírni. Érezni h benne van v.sem. A jazz általában véve kívül esik ezen, mert nem h nem visszautal rá, hanem egyenesen ellenében működik, létezik. Hangsúlyozom: általában véve! Épp ezért kell nyitottnak maradni mert bele lehet futni, h mégiscsak benne van ez a bűvös dolog. 
Ha nekem nem tetszik, de látom, h a másik szereti, akkor megpróbálom rávenni, h próbálja meg elmondani/megfogalmazni h mi az ami miatt szereti. Ezt a mozzanatot kulcsfontosságúnak érzem! Legyen meg arra az igény, h próbálja megérteni miért tetszik v. sem valami neki!  Ha elindul ezzel kapcsolatban egy párbeszéd, akkor az identifikáció már nem pusztán a mű jelképként való felmutatásával fog megképződni, hanem inkább az ahhoz kapcsolt és vitára bocsátott gondolatok által - ami üdvösebb, termékenyítőbb és intellektuálisan vonzóbb jelenség.   
Tehát sosem lesz véglegesen, kristálytisztán érthető a dolog, de maga a törekvés, h érthetővé próbáljuk tenni lenne a kívánatos!

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

"De gustibus non est dispotandum."

Ha már a metafizikai tradíció, akkor itt van példának Hamvas Béla, aki nagyon kedvelte Rejtő Jenő könyveit. Az alábbi írás szerzője nem ismerte ezt az életrajzi adatot, csak következtetett:

Karneváli humor és világszemlélet Hamvas Béla és Rejtő Jenő regényeiben

Hasonlóan, őt hallgatva ki lehet következtetni, hogy Szabó Gábor szerette az indiai zenét. (:

„Kb. egy hónapja elkezdtem írni egy Coelho-emulátort, ami kattintásra generál random Coelho-kompatibilis tartalmat.”
"Az Antikrisztus ledarálja Mészáros Lőrincet."

Őszintén szólva, ezen életrajzi adat számomra is új és némileg meglepő! 

Reagálva a link tartalmára: Eredendően a rendezettségbe és a hierarchiába energia akkumulálódik.  A gúny, a groteszk, az irónia, alapvetőn a humor és hasonló eszközök által a megkérdőjelezéssel, nevetségessé tétellel az előbbiek felbontása történik, melynek során a bennük eltárolódott energia felszabadul. Emiatt a felszabadult energia miatt érezzük kellemes dolognak a röhögést, ami egyébkét egy totálisan torz viselkedés. De amin röhögünk az nem más, mint a világ pusztulása: mintha valaki az anyja haldoklásán röhögne!  

(Most az kérdéses lett számomra, h pontosan ki is a link szerzője - azonos lehet-e Mihály Istvánnal néhai kabarészerző, íróval? Mit kiderült tévedtem, és nem, mert a Karnevált a II. Világháború után írta Hamvas, és akkor Mihály már nem élt. Ráadásul a regény csak '85-ben jelent meg először nyomtatásban)

Miden pesti kabarészerző zsidó, Rejtő is -  nekik indíttatásuk, küldetésük van a felbontásra és az ellen-világ megképzésére. 

Hamvast - tudtommal -  munkássága első felében foglalkoztatta inkább a tradicionalizmus, de később ez háttérbe szorult nála.  

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Hát gondolom azért a jazz annyira heterogen műfaj, h nem nagyon lehet általánosítani! Ime egy konkrét példa ahol virtuozitás megkerülhetetlen:

https://www.youtube.com/watch?v=p5kPnmJUD4U

Michel Camilo Trio: Caribe (live in Munich, 1990)

Zongora, dob, nagybőgő

Elképesztő tempó 20percen keresztül. Izotóniás italt, pelenkát mindenképp készítsetek be! 

De minden hiába: felületes marad. Nincs mélység. Csak öncélú kapkodás. Egyszerűen a jazz-zel kapcsolatban mindig van valami ellenérzésem. Olyan mintha jó lenne, de aztán mégsem az. 

#szerk

https://www.youtube.com/watch?v=g9MmmVDFJzY

Másik előadás, itt jobban látszik h mozog a keze. A darab elején, a lasabb résznél kicsit elveszettnek találom ott a szimfonikus zenekar elött, a hatalmas szinpadon. De amikor begyorsul akkor betölti a teret. A karmester reakciói viccesek!  

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Sajnálom, de nem! :( :D
Megnéztem pár videót. Úgy tűnik amit csinál az pusztán szórakoztatás - értsd: nem művészet, súlytalan mert: nem utal vissza a tradicióra. 
Ez ilyen Andre Rieu, Havasi féle idétlenkedés: a zene lerontása arra a szintre, ahol az aluljáró söpredéke v. a zsinagóga közönsége is képes befogadni. Teljesen érvénytelen. Belehallgattam az egyik interjúba is, ahol azt állítja magáról, hogy ő olyan zenész, akinek közlési vágya van, amit a zenén keresztül él ki. Háát nekem nem sikerült megértenem, mi az amit közölni akar! 

példa:  
ilyen lesz amikor a darabot megerőszakolják:
https://www.youtube.com/watch?v=DilBh3Ce2q0

és ilyen amikor a darab megtermékenyítő: 
https://youtu.be/ObJHZOmP3pk?t=274

A különbség nüansznyi? Az utóbbinál, hogy úgy mondjam egészséges erotikus fantáziák tolulnak az ember agyába, az elöbbinél hááááát, amolyan bepisilős, kikötözős, korbácsolós. 

És hát mondjuk a Libertango - bár lehet kellemes, akár felkavaró hallgatni, de -azért nem éppen komoly műfaj! 

A gitárhoz hasonlóan a hegedűt sem ismerem, de a helyeztet még súlyosbítja, hogy eleve előítélettel vagyok iránta a kisebbségi alkalmazása folytán. 

Valahogy pont a lényeg veszik el a szem elöl! Cziffra kényszerűségből játszott éttermekben vagy az éjszakában. Az ő [művészi] életében ez mélypont és nem a csúcs volt. A mélyponttal összevethető produkciók beidézése arról tanúskodik, h nem akarod látni ennek a tragikumát.  

És h mi és miként utal vissza a tradícióra? Ez nehéz ügy! A valóság mozdulatlan. Minden ami mozgás az illúzió része és szorosan kötődve az anyagisághoz elfedi a valóság szellemi meghatározottságát. Azonban a mozgás által mégis megjelenhet a mozdulatlanság. Pontosabban a mozdulatlanság, mint hiány. Ez a művészet, a mozdulattal kifejezni a mozdulatlanság hiányát. Valahogy így történik a visszautalás:
https://www.youtube.com/watch?v=iQfT3luAOKc 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

És akkor bejön Ella és megállítja Az Időt. Mert ez történik!  Aki picit is figyel megtapasztalja.

https://www.youtube.com/watch?v=OnGrhJil4vk 

Balázs János kiváló intellektus, külön élmény a reakciója - ahogy és amire reflektál. Nyilvánvaló, h egészen különleges dolog történt az imént, és nincs olyan értékelés ami arra kontrázhat, annak van helye és érvénye amit ő mond.   

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Cziffra György világhírű magyar zongoraművész születésének 100. évfordulóját Magyarország hivatalos emlékév keretei között ünnepelte tavaly, valamint az UNESCO nemzetközi szervezete is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.

Petrovics Eszter Tele van a két kezem boldogsággal címmel készülő dokumentumfilmjében Cziffra sorsának és művészetének bemutatására vállalkozik Balázs János zongoraművész kalauzolásával.A Cziffra pályájának legfőbb földrajzi és szellemi állomásain végigvezető film gyártását 68,4 millió forinttal támogatja az NFI.

https://www.origo.hu/filmklub/20220203-cziffra-gyorgyrol-keszul-film.ht…

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"