Esküvő. Hát én is beállok a sorba. Ideje is van már. Menyasszonyommal igen jól megértjük egymást, közösek a céljaink, közös a jövőnk is. Természetes, hogy feleségül veszem. Ezzel nem is volt gond. Mindketten ugyanazt az értékrendszert követjük.
Hozzáláttunk a tervezéshez is. Legszűkebb családi kör és néhány barát lesz csak jelen. 20 fő mindösszesen. Ettől kevesebb is lehetett volna, de úgy gondoltuk ennyi belefér. Amit csak lehet magunk csinálunk, például úgy állapodtunk meg a hellyel is, ahol enni fogunk, hogy a sütit mi visszük és a röviditalt is. Nem lesz nagy zabálás sem csak egy kis állófogadás. Hidegtálakkal.
A meghívókat együtt terveztük. A kivitelezés már az én reszortom volt. Mivel igen időben kezdtünk készülődni, így belefért egy új program nevezetesen a Scribus megismerése is. Kiadványszerkesztető kellett ugyanis a meghívóhoz. Ez tűnt a legalkalmasabbnak. Könnyű volt megismerni, magyar nyelvű cross-platform, és tényleg mindent tud, amire szükségünk volt a meghívó elkészítéséhez. Kerestem template-eket, ám nem nagyon találtam számunkra megfelelőt. Egy A4-es lapra két meghívót szerkesztettem, és persze kétoldalas nyomtatásra van kitalálva. Talán, ha időm és kedvem engedi csinálok belőle sablont és feltöltöm a Scribus honlapján lévő sablonokhoz. Vagy megosztom a hup-on... És hogy mennyire keresztplatformos jól mutatja, hogy Debian alatt kezdtem el az alapokat tanulni és csinálni, de már a kedvesem win7-es laptopján lett befejezve... Egyébként megérte a belefektetett időt, sokat gazdagodtam és tanultam.
A virágot sem menyasszonyi csokorként rendeljük, hanem néhány szál ízlésesen összeállított virág lesz a csokor. Mindkettőnket a hideg rázza ki a malomkerék méretű csokroktól.
A ruhához megvettük már az anyagot. Ismerős varrónő ki is szabja és meg is varrja potom áron. Még a kölcsönzés is aranyárban van, ráadásul így tényleg olyan lesz a ruha, amilyet mi szeretnénk. Ami engem illet nem igazán érdekel. Öltöny fehér ing, oszt jó napot... Majd kötök nyakkendőt, ha lesz kedvem. :) Minek ezt eltúlozni? :)
Szóval kis költségvetésű, saját kis esküvőt tervezünk.
Ja igen az anyakönyvvezető hölgy. Nagyon aranyos volt, kedves meg minden. Kérdezte milyen szolgáltatásokat kérünk az esküvőre?
Cd-ről zene? - Nem.
Élőzene? - Nem.
Szülők köszöntése? - Nem.
Pezsgős koccintás? - Nem.
Még néhány kérdés, amire nem emlékszem. De a válasz: - Nem.
De azért gyűrű csak lesz, ugye???
Szegény, nem volt hozzászokva az ilyen puritán dolgokhoz. Pedig, ha tudta volna, hogy mi igazából csak a szülők miatt tettük szombatra az esküvőt... Eredetileg úgy terveztük, hogy elmegyünk hétköznap munkaidőben a két tanúval és szép csendben aláírjuk a papírokat. De a szüleink ragaszkodtak hozzá, hogy ha már ilyen kis esküvő lesz, legalább szombaton legyen, mert úgy szokás. Ennyi engedményt mi is hajlandóak voltunk tenni. Bár hétköznap ingyen van az esküvő, szombaton pedig fizetni kell érte... :)
Még nem csináltuk meg a pontos költségvetést, és persze lehetnek egyéb költségek is, de azt hiszem tényleg nem sok pénzbe fog fájni a dolog.
Az egyházi esküvőnek is vannak természetesen költségei, ám a kántort én hozom. Tudniillik kiváló orgonaművész az egyik legjobb barátom. Persze kikéri magának, hisz ő "csak" egy vidéki kántor. Ja, olyan vidéki kántor, akinek egyetemi diplomája van és az egyik legjobb orgonaművész/tanárnál végzett. Mindenesetre örülök, hogy ő fog játszani. Minden nyáron közös koncertet adunk, így ismertem meg a menyasszonyomat is. Ő is velünk volt, regisztrált, lapozott... Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy megismerkedtünk.
Ha esetleg jó esküvői ötletetek van, osszátok meg bátran!