Érdekes eset történt velem a napokban.
Nem igazán akartam közzétenni, de egy mai HUP cikket olvasván, mégis leírom nektek az alábbi esetet.
Van egy magyar cég, akiknek néhány esetben végeztem feladatot (megjegyzendő: más hupperekkel együttműködésben!). Vagyis a cég nyilvántartott engem, minket.
Egyik nap csörög a telefonom, az egyik igazgató keresett, hogy fontos kérése lenne felém, keressem meg. Jó - gondoltam -, egy kérés mindig profitál. Kocsiba vágtam magam és elmentem a céghez. (Még meg is borotválkoztam.)
- Nos, nálunk nagy a káosz az informatika terén. Amit ti csináltatok, az működik normálisan. - (Na, hupperek, ilyet halljatok sokat!) - Szükségünk lenne egy olyan informatikai vezetőre, aki megkönnyíti a cég munkáját minden területen.
- Nyugalom, nyugalom - önuraltam magam.
- Arra kérlek, hogy juttass el egy önéletrajzot magyarul és angolul nekem, én majd továbbítom a többi, a döntésben illetékes személynek.
Nagyon nem akartam főállású munkahelyet változtatni, ám az előrelépés lehetősége sarkallt...
Két nap múlva a vállalat gazdasági igazgatója felhívott, hogy szeretne velem találkozni.
Felkészültem; a cégről összeszedett részletes információim, úgy mint az infrastruktúra és a szellemi tőke alapján kidolgoztam egy költségcsökkentésre, hatékonyságra kiterjedő tervet. Egyértelműen a nyílt forráskódot és a szabad termékeket preferáltan.
Az interjú alatt képes voltam tényszerűen számadatokkal szolgálni. Jól ment, gördülékeny volt a beszélgetés, minden kérdésre azonnal reagáltam, vázoltam elképzeléseimet...
Somolyogva bandukoltam az autómhoz.
Eltelt egy hét. - Ezek után? Hmm...
Eltelt két hét. - Khmmm...
A harmadik héten csörgött a telefonom, a gazdasági igazgató közölte, hogy más jelöltet választottak. - Köszönöm, hogy hívott.
