Meg tudja valaki mondani, hogy az alábbi CIDR előtti korból származó route table gateway oszlopa pontosan mit határozott meg minden esetben?
<network, gateway, flags>
Az első helyes választ adónak küldök egy karton sört!
Mivel a kérdés megválaszolásra került, ezért szemléltetésként itt egy ábra, és azt követi egy kis magyarázat az IP működésével kapcsolatban; hátha valaki nem teljesen van tisztában ezekkel a dolgokkal:
+---+ +---+ 192.168.1.1 +---+ 192.168.2.1 +---+ 192.168.2.254 +---+ 14.1.1.1
| A | | B | +----| R |----+ | C | +-------| R2|----+
+---+ +---+ | +---+ | +---+ | +---+ |
| 192.168.1.11 | 192.168.1.12 | | 192.168.2.21 | | |
-------------------------------------- ------------------------------- ---------
A-hoszt útvonaltáblája:
<network , gateway , flags>
<192.168.1.0, 192.168.1.11, d >
<192.168.2.0, 192.168.1.1 , i >
<14.0.0.0 , 192.168.1.1 , i >
A flags oszlopban szereplő d direkt kapcsolt hálózatot jelöl, és ez esetben a gateway oszlop a direkt kapcsolt hálozat interfészének IP-címét tartalmazza. Minden közvetlenül kapcsolt hálózathoz tartozik egy ilyen bejegyzés.
A flags oszlopban szereplő i indirekt kapcsolt hálózatot jelöl, és ez esetben a gateway oszlop a csomag célhoz vezető útján lévő következő rúternek az IP-címét tartalmazza. A "következő" rúter mindig a hoszt valamelyik közvetlenül csatlakozó hálózatához csatlakozik.
Azt gondolom, hogy a fentiek alapján mindenki számára nyilvánvaló, hogy a CIDR előtt nem lehetett megoldani azt a fajta rútolást, amelyet a másik topikban, a A mérnök nagyon korrekt a D-Linknél próbáltam elmagyarázni.
A CIDR előtti korban tisztában lenni azzal, hogy az összes hoszt, amelyek azonos datalinken vannak, azonos hálózatcímmel rendelkeznek azt jelentette, hogy az IP-nek elég volt ismernie csak az IP-hálózatba vezető útvonalakat ahhoz, hogy bármelyik hosztot elérje azokban a hálózatokban.
A hálózatokba történő rútolás csökkentette tehát az útvonaltáblák méretét, azonban nem tette lehetővé útvonalakat definiálni közvetlenül más hálózatokban lévő node-okhoz. Erre nem is volt kezetben különösebben szükség.
Ha egy másik hálózatban lévő node-ot kellett elérni, akkor ott volt a gateway-re rtörtőnő rútolás, de természetesen, ahogyan az a fenti ábrán is látszik, a gatewaynek azonos hálózatban kelett lennie a küldő hoszttal.
Aztán jött a CIDR bevezetése, és egy új korszak, amivel megszűntek a korábbi korlátok.
Azt, hogy miért vezették be a CIDR-t nem gondolom, hogy el kellene magyarázniom, de egy nagyon rövid emlékeztető, mivel a D-Linkes topik megértéséhez szükség van ennek ismeretére.
Természetesen azzal függ össze, hogy az 32 bites címtér szűkös lett, ezt nyilván mindenki érti. Azonban a netmask alias genmask bevezetésének szükségszerűségét nem feltétlenül érti mindenki. Ez megállapítható a D-Linkes topikból.
Ha van két, egymástól független hálózat, és az egyikből kihasítunk egy részhálózatot, és betesszük a másik mögé, akkor is képesnek kell lennie az IP-nek elérnie azt a kihasított részhálózatot; ami most már a másik hálózat mögött van, miközbeneléri azt a hálózatot is, amiből kihasítva lett.
Ezt képtelenség megcsinálni az IP-vel a CIDR előtti korban. Hogy miért, az a fenti ábra alatti, 3 oszlopos útvonaltáblából jól kikövetkeztethető.
A CIDR tehát behozta, az akkor már az OSPF-ben alkalmazott mask oszlopot, és eltörölte az osztályokat.
(Az OSPF rúting protokoll, tehát nem része az IP-nek.)
Az IP innentől képessé vált arra, hogy direkben akár egyetlen hoszt felé tudjon rútolni gateway nélkül.
Ha ezt megérti valaki, azaz megérti a netmask alias genmask jelentőségét és működését, akkor onnantól a D-Linkes topikban vázol működésre nem fogja azt mondani, hogy szabványtalan, mert érteni fogja, hogy mitől szabványos és legfőként szabályos!
