Guberálók

reztem, hogy ez egyre büdösebb. Végül feltúrtam a kamrát, vajon minek lehet ilyen iszonyatos pöcegödörszaga, egyben akkor megnéztem, vajon mi lehet még az ehetőség határán túli dolog bent. Volt is (hol ne lenne) kis zacskó lisztek beszorulva a befőttek mögé, polclap alá csúszott rágó és egyebek. Megvolt a bűzbomba is, egy zacskó só alá szorult múltkorában egy tojás, na, az meg is érett. Nem baj, legalább ki van tisztítva a spájz, még hely is van. Az élelmiszerből lett hulladékot levittem a kukába, meg egy nagy szatyor használt pelenkát is. Asszony pajtás szerint ha már elkezdtem, akkor amíg tart a lendület, szedjem össze a többi szemetet is, vigyem azt is le. Ahogy megyek le, már látom, két csajszi matat a szemétben, büszkén mutogatják szerzeményeiket, amiket az előző körben dobtam ki. Egyszer csak bősz undorral arcán mászott egyikük a konténerből. Párbeszéd:
-Miva, mitanátá he?
-Szao peenhát!
-Fúj, de undoító!
Nem sok híja volt, hogy fel nem röhögtem...
Érdekes dolog, fordítottam egy kernelt az eee-re az asztalin, erre elszállt az nvidia driver. Szóval egy gépen két különböző kernelt nem érdemes fordítani?
A múltkoriban kiakasztottam három osztályt egyhúzomban. Pedig csak az egészséges táplálkozás keretében az ehető állati és növényi részekről meg az ételkészítési eljárásokról meséltem. Már a tatárbifszteknél kezdtek kissé kiakadni, de amikor elkezdtem, ecsetelni a vér, agy, belek és egyéb részek táplálkozásbani felhasználását, na, ott többeknek kiakadt a gépszíj. És ezek lesznek pincérek meg szakácsok...
Gergő fiam egész hatékonyan segít az LFS-re való felkészülésben: leveri a billentyűzetet, egeret, spontán reseteli a gépet, stb. Egyébként nagyon aranyos, délelőtt eldugta a cumiját. Amíg aludt kerestük, hol lehet, de nem találtuk. Kénytelen voltunk a pótcumit a szájába dugni. Ébredés után letettük a szőnyegre, egyből a szekrényhez galoppozott, kinyitotta, kivette a cumit, és a szájába dugta...