merev(lemez) történet

A múltkor itt írtam, hogy a 80 GB-os winyóm bekrepált. Illetve halálgyanús... Még aznap sikerült vadiúj, 250 GB-os merevlemezre szert tennem (ez is Samsung). Szóval a 80-as winyóról sikerült minden adatot átmenteni az új HDD-re. Gondoltam, hát a 80-asra már úgysincs szükségem, letörlök róla minden adatot, esetleg, ha tudom, meg is formázom, hátha mégsem halt meg, csak a nagy meleg teszi...

Na, és itt kezdődtek a problémák. Az Ubuntu a hülye UUID számokkal úgy megszivatott, hogy az nem igaz... Ugyebár a /home-ot még mindig a 80-as winyóról mountolta fel, mivel az szerepelt az fstabban... Mire erre rájöttem, kapásból öregedtem minimum 10 évet... :D

Na, és 2 kérdés: ha veszek egy mobilracket, amibe betolom a 80-as winyót, mennyire viseli jól a Linux? Van egy olyan érzésem, hogy a 40 ˚C túl meleg neki üzemi hőnek...

Mi értelme van ennek az idióta UUID-nek? Miért nem elég egy root=/dev/sdXY?

( hnsz2002 v | 2008. 07. 12., szo – 09:45 )

Azt, hogy mibe teszed a HDD-t, az teljesen mindegy. Azt a rendszer nem tudja, hogy az most be van csavarozva a helyére, csak lóg a vezeték végén, vagy épp mobil rackbe van. :)
Ha racket veszel, akkor csak a 2 ventis fajtát vedd, hogy legyen hűtése a hdd-nek. Ugyanis ha a házba sem megy, akkor egy 0/1 ventis cuccal még sokkal rosszabb lesz a helyzet. (Ahogy valaki a múltkor nagyon frappánsan megfogalmazta: ezek grillsütőként működnek :D)
Az UUID-nek az értelme a partíciók rugalmasabb kezelése. Ha statikusan meg van adva, hogy pl. a root /dev/sda1, akkor hogyha átrakod máshova a hdd-t (és esetleg a helyére teszel egy másikat), pl. sdc-nek, akkor nem fog elindulni a rendszer, elhal kernel panic-kal. Viszont az UUID nem függ attól, hogy hova kapcsolódik a hdd, méretéből, típusából, szériaszámból, partícióstáblából, partíciók méretéből meghatározott "hash" az udev által. Így ez sokkal rugalmasabban kezeli a helymozgatásokat.
([szerk]: Bár még nem próbáltam, de elvileg az UUID-s azonosítás még azt is túléli, ha sdX-ből hdX-lesz a hdd. (pl. kernelfordítás után te más libata-t használsz))
Egyébként én is utálom az UUID-t, mindig első dolgom lecserélni ember számára emészthető sdX/hdX-re :).
--
Discover It - Have a lot of fun!

( trey | 2008. 07. 12., szo – 09:53 )

Tegyük fel, van 4 külső USB-s HDD-m. Jelöljük meg őket HD1, HD2, HD3, HD4 jelekkel. A HD1 a /data1, a HD2 a /data2, a HD3 a /data3, a HD4 pedig a /data4 alá van mount-olva. Most lehúzom az összeset. Visszadugom véletlen sorrendben. Honnan tudja a rendszer, hogy melyiket hova kell visszamountolni ha csak az van az fstab-ban, hogy

/dev/sdb1 /data1
/dev/sdc1 /data2

és így tovább? Az sdb az lesz, amelyiket elsőként dugod fel.

Az UUID-del egyedileg be lehet azonosítni egy eszközt. Tök mindegy milyen sorrendben dugod majd fel, a rendszer tudni fogja, hogy melyiket hova kell mount-olni, ha az fstab-ban UUID-re történik a hivatkozás.

Természetesen ennek nem csak a külső eszközöknél lehet létjogosultsága. Gondolatban tovább kell lépni, elképzelni, hogy vannak bonyolultabb setup-ok is a világban az egy bádog PC az asztal alatt 1 diszkkel és két partícióval dolognál.

--
trey @ gépház

Aham... Mostmár világos, hogy a SATA winyóm miért volt sdb, holott arról lett bootolva... Ettől függetlenül én még mindig hülyeségnek tartom. :P Mind1, most már úgysem fogom bolygatni, úgyhogy hagyom az UUID bejegyzéseket.

--
Charlos

-- http://www.uvegcsont.hu -- / -- http://ganyikaroly.net --
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán érdekes, az a szemnek láthatatlan. - by A Kisherceg

Engem is idegesitett, en inkabb azt csinaltam, hogy kivettem fstab-bol az UUID-s megoldast es attettem LABEL-re, tune2fs-sel megnevezed a particiokat, ha nincsenek megnevezve, es nev utan csatolod fel, igy bar ember altal is ertheto a dolog, es a dinamizmus se vesz el.
---
Hey! Where'd my terminal go?