"szeretetnyelv" helyett.

Akaratom ellenére megbántottam egy HUP-os srácot a blogom kommentjeivel.
Elnézést.
Úgy gondoltam, hogy korrektebb ha törlöm a blogot.
Már csak abban reménykedem hogy akinek szólt az olvasta ;) No majd rákérdezek nála.

Addig is szervezem a hétvégi halászléfőző versenyt. Gyöki ha lesz kedved gyere, CSörötneken lesz a Rába parton.
www.csorotnek.hu

( bolond | 2008. 06. 10., k – 14:42 )

Állítólag megbántás nem létezik, csak önsajnálat. Ha "megbántasz" valakit, sajnálod magad, mert milyen rosszat tettél... Ha valakit "megbántanak", sajnálja magát, mert milyen rosszat tettek vele... :)

:)

Tapasztalom magamon. Létezik egy olyan gondolatmenet, hogy mindenki a tőle telhető legjobbat teszi emberként itt, a Földön. A gondolatmenet arra következtet, hogy minden történésből tanulhatunk, tehát nincs miért bánkódni, sőt, egyesek szerint köszönetet kell mondani azért, hogy megtörtént. Ez nem jelenti azt, hogy tilos szomorkodni, csak felhívja rá a figyelmet, hogy az ember ne lépjen mindig vissza abba a kerékvágásba, hogy engem bántottak, rossz nekem, illetve bántottam, rossz nekem.

:)

Példa: olyasmit teszel valakivel, amit ha ő tenne veled, fájna neked. Azt gondolod, rosszat tettem és búslakodsz, ideges leszel, stb. Ha erre a másik ember mosolyogva úgy reagál, hogy semmi gond, és látszik rajta, hogy komolyan így gondolja, akkor neked is könnyebb bocsánatot kérni tőle, és könnyebb megbocsátani magadnak. Ha a másik ember magára veszi, hogy megbántottad és elszomorodik vagy haragra gerjed, akkor neked is rosszabb lesz, mert egyfajta elzáródást kapsz, amikor nyíltságra lenne szükséged. A szükség alatt olyan állapotot értek, ami mindkettőtöknek jó, vagyis azt, hogy ne legyen köztetek olyasfajta ellentét, ami negatív érzéseket kelt bennetek.

:)

Példa: Olyasmit tesz valaki velem, amit ha én tennék vele, fájna neki. Viszont én a fentiekből tanulva mosolyogva reagálok, hogy semmi gond, és látszik rajtam, hogy komolyan így gondolom, mire ő újra megteszi, hiszen úgyis mindegy. Valahogy így születnek a balekok. Ha ez a cél, jó a módszer.
--
the tide is turning

Ha újra megteszi, mert úgyis mindegy, jobb nem pazarolni rá az idődet. Hm? Nem kell hagyni, hogy kihasználjanak. A balekok úgy születnek, hogy versengő, elégedetlen, anyagias emberekkel van valaki körülvéve, és az ő elvárásaiknak szeretne megfelelni. Ha valamit nem úgy csinál, ahogy az a csoportban divat, elhitetik vele, hogy nevetséges, szánalmas senki. Ez azért "jó", mert így elnyomják az egyéni gondolatait és érzéseit. Azt kell éreznie, gondolnia és tennie, ami a közösség által elfogadott, mert ha nem, akkor azt mondják, valamiképp a közösség ellen van, zülleszti azt. Kirekesztik, de számítanak rá, hogy a szeretet és a közösség utáni vágyódás megpuhítja és visszatér a régi, jól bevált szokásokhoz.

:)

Mert "valakinek" irtad, es nem mondtal embert. Nem szegyen az, ha valaki szamara irsz blogot, de gondolom neki is van neve (akar nickneve), amit nyugodtan bele lehet irni, akkor senki nem erti felre. Most gondold el, a Hup-ot tobbszaz ember olvassa minimum. Honnan tudod, hogy ki veszi magara? Ha azt mondod, hogy Kobuki-nek irom a blogot, akkor rogton nincs felreertes.

A gond az, hogy a topicindito a temaban jelezte, hogy ezt 'valakinek' szanja, de nem mondta meg, hogy kinek. Ez igy... hmm... fura dolog. Ha en egy blogbejegyzest konkretan szanok valakinek, akkor azt irom, hogy "remelem, kedves Kobuki, hogy olvasod", es nem rejtelyeskedek. Ebbol vannak a legkonnyebben felreertesek. Senki nem gondolatolvaso, hogy tudja, a blog iroja epp kire gondol. A kristalygombot sajnos meg nem forgalmazzak garantaltan mukodo verzioban.

( evone | 2008. 06. 10., k – 18:20 )

rendezzunk tomeges ongyilkossagot ennek tiszteletere