Tegnap megint itt voltak, tegnap megint megnéztük.
Még másodszor nagyot üt.
A kép, a hang és a színpad annyira egyben van, mintha rajzolták volna. Írhatnék fellengzős marhaságokat, mint "művészi értékek", meg "az ember életében biztosan meghatározó élmény", vagy hogy "magabiztos, nyugodt profizmus minden arrogancia nélkül", de inkább nem, mert az igazi lényeg nem ez, a többihez meg kicsi a szókincsem.
Inkább csak annyit írok, hogy 32 évesen (ráadásul másodszor) is 2 órán át ültem tátott szájjal néha arra riadva, hogy a közönséget és a nézőteret teljesen kizártam a környezetemből és csak a színpadot meg a két videofalat látom.
Ha még jönnek, meg kell nézni újra. Tiszta drog. A legtisztább drog.