Milyen egy jó desktop rendszer?

Sokan sokféleképp értelmezik azt, hogy milyen egy jó desktop rendszer. Viszont a felhasználóbarát fogalom mindig előkerül. Sokan sokféleképp értelmezik ezt.

Vannak, akik azt mondják, hogy el kell rejteni minden felesleges részletet a fehasználók elől és nem kell tudniuk, hogy mit cisnál a háttérben. Ha úgy nézzük igaz. Egy egyszerű rendszerrel mindig könnyebben elboldogulnak a felhasználók, mint egy bolyonultabbal. Hozhatnék nagyon sok példát, de vegyünk mondjuk egy egyszerűt: IE6 felhasználói felülete alapból tele van pakolva rengeteg gombbal. Az átlag felhasználó használ belőle vagy 4-5-t. Erre a Mozillások rájöttek, emiatt szerintem bőven rámondható a Firefox felületére, hogy felhasználóbarátabb.

De mi a hátránya ennek? A hozzáértőbb felhasználók mondhatják, hogy mégis mit képzel egy program magáról, hogy eldönti, hogy mit akarjon használni és mit nem. Ők azt nem érzik felhasználóbarátnak. Ők azt a rendszert érzik annak, amit a végletekig szét lehet túrni, konfigolni és azt csinálják mindig, amit csak a felhasználójuk akar. Igen, ez is felhasználóbarát --- egy hozzáértőnek, akit nem zavar a bőség, mert nem vonja el a figyelmét.

Apáméknak is időnként nagyon nehéz magyaráznom valamit, mert egyszerűen azt se tudják hova figyeljenek. Szemükben az UHU2 alap felülete egy Firefoxszal kismillió gomb, lehetőség, akármi, amiből jó ha kell nekik egy: amit éppen használni akarnak. Egy hozzáértő tudja mit akar, tudja hol kell keresni. De egy kezdő nem.

Milyen lenne az igazi felhasználóbarát rendszer? Alapból egyszerű. Nagyon egyszerű. Mindig segítse a kezdő felhasználót, de mindig legyen egy tovább gomb, amivel a hozzáértő elérheti a rendszer mélyebb, átlagfelhasználó számára érdektelen részeket.

( 0rs | 2007. 04. 06., p – 13:25 )

A mindennapi használatban / az esetek többségében / szvsz:
A "haladó" felhasználó sem kíván sokkal többet tenni mondjuk egy böngészővel, mint amire az való. Ha a beállításokon akar módosítani könnyedén megtalálja ahogy a "haladó" beállításokat is.
A mezei júzer meg nagy általánosságban beéri azzal amire a böngésző való, a menükben nincs mit túrkásszon, ha csak pl. nem karakterkódolási vagy plug-in problémái vannak (ami viszont megelőzhető: integrálással, előtelepítéssel stb.).
Mindez árnyaltan elmondható egy desktop oprendszerre is!
Ezek alapján egyféleképpen értelmeztem a "felhasználóbarát"-ságot (nem érvényes minden oprendszerre).

( turul16 v | 2007. 04. 06., p – 17:15 )

Dinamikus helpet a bashhoz !! :D
És popupos kiegészítést, a vim be is :)

( bird v | 2007. 04. 08., v – 00:10 )

A GUI-t nézve userfüggő a dolog, hogy a tényleg csicsás, mindenhol a végletekig interactive rendszer kell-e, vagy elég egy „Segítség, ha elakadtam és nem tudom, hogy most mit kell csinálni!!” gomb is.

Ha tudjuk a célfelhasználó szokásait és beállítottságát, akkor könnyű dolgunk van annyiban, hogy tökéletesebben tudjuk személyre szabni a használni kívánt felületet.

Ha egy csoportnak, vagy sok embernek tervezzük az UI-t, akkor általánosítani kell, és ez a hatékonyabb felhasználás rovására is mehet.

Igaz, hogy csak még olvastam róla, de még nem láttam működni a GEOS „bonyolultsági fokon alapuló” felületét, de valami olyasmire gondoltam én is, mint amilyen az. A könnyebb megértés érdekében itt egy egyszerű példa:

Van egy szövegszerkesztő, amit elindítva felbukkan egy ablak, hogy válasszak egyet a négy futási szint (!=runlevel) közül:

–Egyszerű
–Megszokott
–Kiterjesztett
–Bonyolult

Az egyszerűben csak arra lehet használni a szövegszerkesztőt, hogy éppenséggel szöveget ír benne az ember és dőlt, fékövér és aláhúzott formázási stílusok közül választhat. Mindaz rendelkezésre áll, ami csak egy hirtelen, az ember eszébe jutó gondolat gyors legépeléséhez szükséges.

A megszokottban (mint, ahogyan azt a neve is sugallja) a mindennapi szövegszerkesztési tevékenységek elvégzéséhez szükséges beállítások is elérhetőek, legyen az akár bonyolultabb formázási mód, betűméret-állítás, sorközök beállítása és minden más egyéb opció.

A kiterjesztett módban minden, a megszokott futási szinten nem elérhető lehetőség szerepet kap. A kiterjesztett mód használata csak különleges esetekben szükséges. Nem közelíti meg a „bonyolult” mód összetettségét.

A bonyolult pedig a lehetőségek egész sorát tárja a superuser elé, az mindent megtalálhat, amire a program képes.

A hatásos mód az, hogy fel kell térképezni a felhasználók igényeit (vagy tudását) és ahhoz mérten kell alakítani a GUI-t.

A böngésző legyen böngésző és ne pedig egy agyonpluginezett Firefox, a zenelejátszó legyen olyan, hogy akár egy zeneszámot is lejátsszon, vagy albumokat is, ne pedig egy Winamp 5 legyen, ami agyon van zsúfolva mindennel.

Fel kell térképezni a terepet és utána kell kigondolni a felhasználói felületet.

A funkcionalitásnál is fontosabb dolog az, hogy a user kényelmesen érezze magát, amikor használja az interface-t. Ne narancssárga háttéren tűzpiros betűk legyen minden olvasható szöveg és csinálja a rendszer úgy a dolgát, ahogyan azt egy számítógéptől elvárják (villámgyorsan!).

Két operációs rendszer van a gépemen:

Egy Gentoo Linux, amit úgy alakítok, ahogyan szeretnék, és egy M$ Windows Xp, ami már készen nyújtja mindazt, amit a Gentoo csak finomhangolás útján képest.

Ha készen leszek a saját, igényeimhez szabott Gentoommal, akkor az jobb lesz, mint a gyorsfagyaszott Windows, de először a Gentooban is majd egyszer ottlévő dolgokat is először el kell gondolni és meg kell tervezni.

Remélem tudtam segíteni, sok sikert az ideálist azért már megközelítő rendszer megalkotásához!
---
Powered by Áram