A rencergazda

Évekig álmodozik arról, hogyan verné szét az egészet egy
tűzoltószekercével. A rendszergizdának számos ellensége van, de
legjobban a felhasználókat utálja. A velük folytatott sziszifuszi
küzdelem lassanként kiöl belőle mindent, ami emberi. Az ideális
rendszeren nincsenek felhasználók, és a rendszergazda mindent meg is
tesz azért, hogy rendszere közelítsen az ideálishoz. Első lépésben
munkatáborhoz méltó fegyelmet vezet be a rendszeren. A tábort
körletekre osztja, lakóinak életét szigorú szabályokkal keseríti meg,
mindenkinek körültekintően, sőt, szadista élvezettel korlátozza
jogait.

Tudásának morzsáit csak kiválasztottaknak adja tovább, a rendszer
foglyai közül a kontraszelekció elve szerint kápókat szemel ki
magának, csicskáztatja őket, elvégezteti velük a piszkos munkát,
cserében extra jogokat adományoz nekik, és bizonyos mértékben
osztozhatnak a mezei felhasználók iránt érzett megvetésében. A
kivételezettektől feltétlen lojalitást követel. A rendszergazda a
valósággal nehezebben boldogul, a verbális kommunikáció során gyakran
túlcsordul vagy lefagy. Ideges természetű, embertársait gyanakvó
tekintettel méregeti, mindenkiben potenciális felhasználót gyanít.
Apró szokásaihoz görcsösen ragaszkodik, az utcán hexadecimális kódokat
mormol maga elé.

A valós világ komplexitása metafizikai szorongással tölti el,
összeesküvés-elméleteket gyárt és csereberél a rendszereket összekötő
szupersztrádán, kódoltan kommunikál. A tények egyre kevésbé
befolyásolják gondolkodását, vélt vagy valós veszély esetén
kommandósnak képzeli magát, és senki nem látott még napozó
rendszergazdát.

Szélsőséges rendpárti vagy radikális anarchista, utóbbi esetben
azonban csak a rendszerén uralkodó félfasiszta viszonyokat
kompenzálja. A rendszergazdának mindig igaza van, a kritika bármely
formáját a személye ellen irányuló burkolt támadásként értelmezi,
ilyenkor vérengző mimózává változik. Bizarr szexuális életét a
hálózaton terjed pornográf anyagok gyűjtésével próbálja meg feldobni.
Nagyon jól keres, mégis mindig alulfizetve érzi magát, így
lelkiismeretfurdalás nélkül maszekolhat munkaidőben is. A grafikus
alkalmazásoktól (World Wide Web), hálózati játékoktól, interaktív
próbálkozásoktól (Java) epilepsziás rohamot kap, a multinacionális
karvalytőke rendszervesztő marketinghúzásainak tartja őket, az
ilyesmikkel próbálkozó felhasználót vérbe alázza.

A rendszert számos veszély fenyegeti. A felhasználók apró trükkökkel
próbálkoznak a szabályok kijátszására, a rendszergazda ilyenkor példát
statuál, nyilvános büntetést eszel ki. A rendszer határait dühös
pitbullként védi, tűzfalakat épít, áramot vezet a szögesdrótba,
aknazárat telepít. Rémálmaiban a partizánok mégis bejutnak, és
megkísérlik elpusztítani a rendszert, vagy egyszerűen csak felírják a
falra hogy "Hülye rendszergazda". Rémálmai néha valóra válnak,
ilyenkor hiába állítja fel tábori ágyát a gépteremben, napokig nem tud
aludni. Óriási stresszigényét kielégítendő titokban partizánkodik,
hogy ellen rizze a szomszédos rendszerek gazdáinak éberségét, és
bebizonyítsa, hogy az általuk használt operációs rendszer fabatkát sem
ér. Szoftverügyekben vallásháborúkat robbant ki és kultivál,
feketelistákat készít azokról a cégekről és kollegákról, akiket
elsőként állít majd falhoz a forradalom. Az igazán rátermett
rendszergazdák rémtetteit hálózati mítoszok örökítik meg.