Wellor

Álarc mögött

Álarc mögött rejtőzik a hatalom,
Csillogó palotákban, hol suttog a falon:
"Mindig is így volt, sosem lesz más,
A gazdagoknak jár, a szegénynek a jászol."

Korrupció csendben fonja hálóját,
NER-lovagok között a pénz az imádság.
Törvények hajlanak, mint fűszál a szélben,
De igazság helyett csak a hamis fényben élnek.

A közösből szedik, mi nem az övék,
Míg a nép hallgat, mert ki szól, az fél.
Álomból valóság, ígéretekből por,
De az ébredés elmarad, mert álmodni is kor.

Térdre kényszerítve, mégis állunk,
Mert a remény, mint a gyertya, égve tartja álmunk.
Egyszer majd eljön a nap, mikor a falak ledőlnek,
És az igazság fénye a sötétből kinőhet.

De addig is várunk, figyelünk,
A szívünkben ég a harag, ami nem csitul, nem csökken.
Mert tudjuk, a történelem kereke forog,
S az álarc mögött rejlő bűnök előbb-utóbb porba omolnak.

Hát a művészet az ízlés dolga. Fura ízlésed van na. 

Azt hittem cringe lesz, de nem érzem annak. Sőt! A műfajnak erről kellene szólnia.

Egész jó szöveg! Meg is fogom hallgatni majd.