Sun Blade 100-as a Sun Blade 150 processzorával

(Nem látszanak a képek? Klikk ide.) A kérdés persze elméleti volt, hiszen nem volt ilyen CPU-m és nem is nagyon volt rá esélyem se, hogy szerezzek. Kezdjük ott, hogy a Sun-nak sikerült egy jó kis zűrzavart csinálnia azzal, ahogy a CPU-t elnevezte. Elméletileg ez a sorozat az UltraSparc IIe+, viszont hívták UltraSparc IIi-nek is és pont a Sun Blade 150-esben is úgy voltak feliratozva, viszont a Sun az egyel korábbi UltraSparc II-est is IIi-nek hívta, ami nem is a Pentium III-asok által is használt PGA-370-es socketbe megy bele, hanem LGA-587-esbe, azaz nem is kompatibilis velük. Így aztán a net népe és keresői boldogan kevergették az UltraSparc IIe utódját az elődjével és pluszban még a következő generációs UltraSparc III-al is, ugyanis a keresők (google, eBay, etc.) nem igazán értették mi a különbség a IIi és az III között; mostanra szerencsére javult a helyzet, viszont konkrétan a felcserélhetőségről - pl. a lábkiosztásról - információt szerezni a lehetetlenséggel határos volt. Próbáltam keresni ezerfelé, de semmit sem találtam. Feltettem a kérdést itt a hupon is, ketten is válaszoltak és bár konkrét választ ugyan nem tudtak adni, de azért előrébb jutottam annyival, hogy egyrészt a kapott manual szerint ugyan nem lehet lecserélni, de semmi olyat nem említ, ami ténylegesen kizáró ok lenne. A gép tápját lehet cserélni, ami pedig a melegedést illeti, nem kéne, hogy bármi gond legyen. A Wikipedia szerint P=C*U*U*f, azaz C=P/(U*U*f). Itt ugye az U=1.7, az fB100=500 és az fB150=650, tehát ha PB100=15 és PB150=19, akkor CIIe=0.01038 és CIIe+=0.01011. Ennek megfelelően akkor a IIe+ CPU-val felvértezett Blade 100-asban a teljesítmény az PB100+=CIIe+*U*U*fB100=0.01011*1.7*1.7*500=14.6089, tehát elméletileg éppenhogy kevésbé kéne, hogy melegedjen azonos órajelen. (Feature request a hupnak: plz. rakjatok sub tag támogatást a rendszerbe.) Az egyetlen érdekes pont a "grounding ring" volt, amiről hiába keresgettem, nem találtam semmit. Feltettem a kérdést a unix.com-on is, na, ott az egyik figura rögtön össze is keverte a két IIi-t, a másik meg ugyan tudta, hogy miről van szó, de csak annyit kérdezett vissza, hogy hogyan fogom megnövelni az órajelet? Sehogy, nem a 30%-kal nagyobb órajel érdekel engem, hanem a kétszer akkora L2-es cache. (Amit egyébként mindkét topicban konzekvensen L3-asnak írtam. Nem tudom, hogy sikerült összehozni ezt a baromságot, amikor nincs is L3-as a processzorban; szép vót trécéhá...) A másik probléma már nem volt ennyire elvont: az ára. Ha az ember véletlenül fel is lelt egy-egy darabot valahol a neten, akkor azzal szembesült, hogy vagy amcsifőggyén van és lehet, hogy 5000 Ft-ért adják, de a postaköltség ennek a tízszerese, vagy Eurázsiában és többtízezer Ft-okért vesztegetik. Ez egészen addig ment így, amíg a minap véletlenségből bele nem futottam egy olasz fickó hirdetésébe, aki PC-s CPU-nak nézte (valószínűleg a socket miatt) és 3000 Ft-ért árulta, plusz 2k postaköltség. Hát ezt nem lehetett kihagyni. Namármost, az egy dolog, hogy most már végre van CPU-m, de ezt a grounding ring-et valahogy ki kéne deríteni, hogy mi és mi a szerepe. A Sun Blade 150 manualja semmi használható konkrétumot nem ír róla, csak azt, hogy ennek kéne földelnie az elektromágneses interferenciát. Nem sokat találtam a témában, csak ezt a cikket, ami azt fejtegeti, hogy 1 GHz felett a hűtőbordák elektromágneses interferenciát generálhatnak, földelni kell őket. Hát jó, csak ez itt fél GHz egyfelől, másfelől meg a Blade 100-asban akkor miért nincs ilyen, ha az 550 MHz-es és 650 MHz-es Blade 150-esben van? Viszont, ahogy keresgettem a grounding ring-et, belefutottam ebbe a cikkbe, ahol a fickó kicserélte egy Blade 150-es hűtését egy Pentium III-aséra. Írtam neki, hogy mi a helyzet e téren és azt mondta, hogy az a lapka csak azért van ott, hogy megakadályozza, hogy a borda felemelkedjen/elforduljon és ne érintkezzen a CPU-val, csak mivel vezet, ezért földeli a bordát is. Azonfelül 50 Euróba fogadna velem, hogy a lábkiosztás ugyanaz a két CPU-n. (És egyébként azt is mondta, hogy ha megtalálom az oszcillátort és kicserélem, az órajelet is meg tudom növelni, csak akkor azok az alkatrészek, amiknek kell az alaplapi órajel, "érdekesen" fognak viselkedni. Na, meg persze akkor melegedni is fog. De ez nem volt cél, szóval nem fontos.) Ez viszont azt jelenti, hogy tkp. nem kéne, hogy akadálya legyen a cserének. Két napja aztán a CPU is befutott, szóval nem maradt más hátra, mint belevágni. Tegnap berúgtam a gépet, hogy kipróbáljam, hogy megy-e még egyáltalán. Hát nem akart, de miután kiszedtem belőle a RAM-okat és egyesével végigpróbáltam őket, utána életre kelt. Az olasz csávó nem kímélte a CPU-t, tényleg olyan volt, mintha egy kimustrált Pentiumból kaparták volna ki feszítővassal: szinte az összes lába el volt görbülve a szerencsétlennek. Öcsémmel nagy nehezen visszaegyengettük őket, egy Rotring kupakjával és egy vajazókéssel. Itt már az új CPU van beplugva: A régit nem bírtuk levakarni a hűtőbordáról, annyira odaragadt, de szerencsére volt a szekrényben egy tartalék Pentium III-as hűtőborda, amiről leszedtem a ventilátort; nem is volt hova bedugni, meg még így is hidegebb, mint a régi CPU volt. (Nincs kizárva, hogy a borda miatt.) Itt már az új CPU-val fut a gép. Sajnos az NVRAM már döglött a gépben, de azt legalább lehet viszonylag olcsón szerezni. Bár ahogy nézem, jobban járok, ha inkább megjavítom. Kísérletképpen felkeltettem a 2009-es GNU Step 2.0-át, ami - legjobb tudomásom szerint - az egyetlen Linux, ami ténylegesen 64-bites módban fut a Sun Sparc64-es desktop vasain. (Illetve a Debian 9-nek és 10-nek van valami béta (?) állapotú Tier 2-es telepítője.) A többi vagy a Sun desktop vasait, vagy a 64-bites üzemmódot nem támogatja. (Egyébként a GNU Step maga is Debian Sid-en alapul. Ha minden igaz, 2009 decemberében - amikor kijött - éppen a 6.0-ás Squeeze állt fejlesztés alatt, tehát tkp. egy pre-alpha Squeeze. Vagy, ha a Squeeze még akkor nem indult útnak, akkor egy már moddolt 5.0-ás Lenny.) Nem volt egyszerű, mert ha az XVR-100-as vagy az XVR-500-as kártyával próbáltam felbootolni, akkor abban a pillanatban, ahogy üzemmódot váltott, a képernyő megmerevedett (csak a képernyő, nem a rendszer) az OpenBoot screen utolsó látható állapotánál (az XVR-100-as ráadásul nem ad képet a DVI-on), ha pedig nem raktam bele egyik videokártyát sem és az alaplapi VGA-ra dugtam a monitort, akkor boot után a hülye lapos monitor anyázott, hogy "nem optimális" a felbontás. Konzolos képernyőre át lehetett váltani, dehát GUI-t szerettem volna bootolni. (VGA2HDMI átalakítóval meg nem ment a másik laposon.) Így aztán lekaptam az utolsó VGA-s CRT-met a polcról és arra dugtam rá. Amint a képernyőképen látszik, a Linux valamiért sima UltraSparc IIe-nek látja a CPU-t, nem IIe+-nak, viszont a cache kiíratásánál látszik az L2-es cache méreténél, hogy 512k van benne, nem 256k, valamint az ütemezést is 650-esnek írja. (Ami egyébként biztos csak informális lehet a CPU részéről, mert az alaplapról továbbra is csak 500 MHz jön.) Egyébként teljesen stabilan futott, CD-ről. (OpenBootban boot cdrom.) Na, hát végül ennyi év után végre választ kaptam erre a nagy kérdésre, hogy vajon bele lehet-e plugni a Blade 150-es CPU-ját a Blade 100-asba. Bele. Ezúton is köszi mindenkinek, aki segített, különösen Axel Muhr-nek. Update: Raynes kolléga javaslatára megküldtem a régi CPU-t és hűtőbordáját hajszárítóval és lejött végre...