Audiofilek...

Sokáig elnézően mosolyogtam, mikor egy-egy HiFi guru próbálta nekem elmagyarázni, hogy micsoda hangzásbeli különbség van az aranyozott és sima tápkábel között a nagyon hájend rendszeréhez csatlakoztatva. Valahogy még az ötméteres HiFi UTP-t is megemésztettem 5000 forintért.
De most a "HiFi rendszerekhez tervezett kismegszakító" elhangzását már nem bírtam ki hangos röhögés nélkül.

( nydn | 2015. 05. 24., v – 14:23 )

lazán kapcsolódik:
"Don't start fights with audiophiles; they never lose.

They're lossless."

:)

( Hunger | 2015. 05. 24., v – 14:44 )

Nekem az új kedvencem a Sony "Premium Sound" SDXC memóriakártyája, amelyikről állítólag kisebb zaj mellett olvashatók le a digitálisan tárolt hanganyagok... ;)

( bucko | 2015. 05. 24., v – 19:57 )

Bizony, ez a színtiszta ezotéria, avagy ostobaság.

Az addig rendben is lenne, hogy a sokpénzű paraszt mindent megvesz. Az marketing.

Az ezotéria kialakulása viszont arról is szól, hogy az ismeretanyag túlnő rajtunk, ezért inkább a közérthető (?) magyarázatok felé fordulunk. Ezzel sincsen igazén bajom. Mindenkinek a maga dolga, vallásszabadság van.

Viszont az az eset, amikor valaki saját hitvilágának esetleg éppen az ellentettjét bizonygatja, netalán általános iskolai vagy gimnáziumi tanulmányai (kimaradt volna?) alapján is marhaságokat állít - az bizony elég szánalmas!

Tehát az érdeklődő feleknek itt egy kis tudománytalan ostobaság: Az ideális hálózat. (Ez egy kis hiánypotlás a bloghoz.)

Felmerül azért néhány kérdés:
- A külön kismegszakító és vezeték ellen semmi kifogásom. De ha a háztartási gépek zavart termelnek (a szomszédé is), akkor miér nem rakuknk egy zavarszűrőt a
-- kismegszakiító után
-- és a hificucc elé
mert annak lenne értleme?

- Ha emberünket megkérnénk, tervezzen egy olyan műszert, ami megmondja, hogy az előtte levő 5m vezeték 6 vagy 10 mm2 - vajon meg tudná-e oldani? Ha nem, akkor mit hall?

- Jön $1,000,000 kérdés!
Az miért nem jutott még eszébe, hogy a tízmilliós hificuccát, - már aminek ilyen fostalicska tápegysége van - laza íves mozdulattal elhelyezhetné a kukába. Vegyen helyette mp3 játszót, mert annak brutál a tápegysége, nem ilyen érzékeny vacak! ;)

Nem írom le mégegyszer, de ez se rossz poén: http://hup.hu/node/138660?comments_per_page=9999#comment-1836104

Hogy érzékeltessem a helyzetet, itt van még egy tévhit. A hangfalakat kettős kábelezéssel kell ellátni, mert akkor tisztábban szólnak. Ez ökölszabály, a gyártók kettös csatlakozós hangfalakat gyártanak, szóval mindenki tudja. És nem is tévhit! Csak az lenne a kérdésem, hogy 100 HiFi guru közül hány tudja a "miért, milyen estben" kérdésre a választ?


Felmerül azért néhány kérdés:
- A külön kismegszakító és vezeték ellen semmi kifogásom. De ha a háztartási gépek zavart termelnek (a szomszédé is), akkor miér nem rakuknk egy zavarszűrőt a
-- kismegszakiító után
-- és a hificucc elé
mert annak lenne értleme?

Mert már van. A hificucc tápegységében.

Brrrrr!
Rossz válasz.

A zavar megengedett szintjét szabványok rögzítik. Méghozzá a frekvencia függvényében.
Egy konkrét zavarszűrő egy adott frekvencián csak adott mértékben csökkenti a zavart. Ha ez nem elegendő, akkor tovább kell csökkenteni!

Példa: http://hup.hu/node/139796?comments_per_page=9999#comment-1865247
Itt a szabvány szerinti <45dBuV zavar kibocsátására méreteztem az EMI filtert. Ha "kifelejtem" a zavarszűrő tagot - mint ahogy az occsó pc tápokban néha megteszik - magasabb lesz a zavarszint.

A hifi tápegységet valószínűleg jól méretezik, ha már annyi pénzt elkérnek érte. Sőt, talán rosszhiszeműen is, azaz még komolyabban csillapítják a bejövő zavart. Viszont van annyi zavarforrás, amelyhez még ez is elégtelennek bizonyulhat.

( uid_4263 v | 2015. 05. 25., h – 12:17 )

Egy bizonyos szintig igenis van különbség, csak még vastag felfelé az a piac ahol már csak az árak, meg az epenis lengetés dominál :)

--
arch,debian,openelec,android

( BehringerZoltan | 2015. 05. 25., h – 19:06 )

Azért kíváncsi lennék, h ha leütök két közeli hangot a zongorán egymás után, hány "audiofil" találná el melyik volt a magasabb/mélyebb közülük.

Hja, hangreprodukcióra onanizálnak, de hangot -félő- még nem hallottak. Simán el tudom képzelni, h még az életben nem hallottak igazi templomi orgonát, de ennek ellenére arról áradoznak h mennyire tisztán és élethűen szól a zenedobozukból. Ha hiányzik a tapasztalat, h máshogy szól x darab egy kamarateremben v. a MÜPA hangversenytermében, akkor az überfasza hangberendezéséből szóló felvételt a nagyszobája akusztikájával torzítva mégis hogyan fogja "élethűnek" találni? Ez az egész audiofil hisztéria pusztán arra degradálódik, hogy egy adott felvételt egyik v. másik eszközön lejátszva halljuk részletgazdagabbnak, dinamikusabbnak stb, de a kapcsolat az élő zenével mellékes. Azt gondolnám, h ez baj - mindazonáltal a legtöbb ember különböző felvételek hallgatásával kerül kapcsolatba a zenével, és csak kevesek kiváltsága, h élő zenén keresztül mélyítsék tapasztalatukat. Valószínűleg kevesen lehetnek akik fel tudják ismerni a hangzás alapján, hogy melyik templom orgonáját hallják éppen. Viszont egy dolog biztos, h a felismerést inkább segíti az élő zenével való találkozás, semmint az aranyozott kábel.

Egy rokon gyerkőcöt kértem fel 1-2 perc zene meghallgatására. Azán nem kellett megállítanom, végighalgatta mind a 10 percet. :)
- No, tetszett az orgona?
- Igen, de mi volt a többi hangszer?
- Fiam, ez az orgona.

Pedig már hallott orogonaszót, méghozzá Esztergomban. Csak nem mondták, hogy figyeljen. :)

Jut eszembe: Nekem olyan kismegszakítóm van, ami a 8 méteres orgonasípot is sokkal részletgazdagabban jeleníti meg az 1,15 méteres hangfalamon! Mert az 1,15 csak részlete a 8-nak. ;)

A gyerkőcökben megvan a hajlam a zenéhez való közeledésre egészen addig, amíg az nem kíván koncentrációt, figyelmet mert akkor - azt tapasztaltam - h könnyen elvesztik az érdeklődésüket. Ha nálam van a cimbimék kislánya be szoktam neki kapcsolni a digitális zongorát. tetszik neki, nyomkodja a billentyűket, állítgatja a hangerőt. De amikor megpróbáltam a boci-bocit tanítani neki, akkor hamar a fitnesz-labda (mint lehetséges játék) felé fordult a figyelme :-/.
A világunk tele van infantilis felnőttekkel, akik gyermeki szertelenséggel viszonyulnak a világhoz, miközben abban értő, felelős szerepet kéne betölteniük. Talán ennek leképződése az audiofil hisztéria, a szellemi hanyatlás tetten érhető a zenével való kapcsolatban is. (Össztársadalmi demencia: a hangos zene.) Azt gondolom, ahogy a kisgyerek figyelme fordul inkább a fitnesz-labda felé, valahogy úgy menekülnek az infantilis felnőttek az igénytelenségbe (micsoda paradoxon, az audiofil -re mint igénytelenségre hivatkozni!), a hangreprodukcióba a hang elöl.

Amúgy a magam részéről fejhallgató párti vagyok, mert egyrészt olcsóbb vele a minőségi zenehallgatás, másrészt kifejezetten élvezem a használatával nyert intimitást.

Naaagy φιλόσοφος vagy! ;)
Az infantilitásban van valami. Szerencsére jó szakemberek között mozogtam, de - most hogy így mondod - tényleg felfedezhető ez a hatás. Amint átállt az agyműködés a hitvilágra, rögtön feledésbe merülnek a szakmai ismeretek. Ha ezt szóvá teszem, akkor többnyire sikerül visszatéríteni emberünket a realitásba.

A hangreprodukció tudomány, amit akárki művelhet vagy felhasználhat. A zene hallgatása viszont elsősorban fiziológia és pszichológia. Van olyan kísérlet, aminek alapján az ember 300kHz-ig (!!) érzékeli az eltéréseket. Ennek ellenére kizártnek tartom, hogy a 38..45dB dinamikájú hanglemez, vagy az 55..60dB dinamikájú CD hallgatásakor a kábel vastagsága, vagy a kismegszakító átmeneti ellenállása bármilyen hatást képes kifejteni. Ha mégis, akkor az egy szemet kiszúró ordas műszaki hiba! De azért jó beszélgetni misztikus dolgokról. :)

A hangos zenében meg már az öreg Wágner is ott volt. Vajon mit szólt volna egy mp3 játszóhoz?

Nézegess egy kis igazi hifit: itt meg itt! Szerintem a fószer ért valamihez. Talán arra gondolt, hogy tudással a paraszvakítás - ugyan nem győzhető le - , de azért meglehetősen nevetségessé tehető. ;)

Megnéztem. Elvan a gyerek, ha játszik :-)! Kreatív megoldás, hogy a szeleptányér ferde részével igazítja középre a tengelyt - bár kissé babrás meló.
A hangreprodukció részben tudomány, de részben több annál. Ízlés, érzékenység...
Ha vesszük pl a digitális zongorát, az ott "mesterségesen" előállított hang számos tényezőtől, opciótól függ - ez a tudomány része. De mind ez semmit nem ér, ha nem képes valaki összehangolni ezeket a komponenseket. (én nem vagyok képes, bár már tekergetem a dolgokat egy ideje, de meg sem tudok közelíteni egy "gyári" hangzást) Ugyan ez van egy hangfelvétellel is. Ha ismertek, adottak, befolyásolhatók azok a tényezők amik hatással vannak hangreprodukcióra, még mindig kell az a plusz emberi tényező amivel ezeket összhangba lehet hozni. Mondjuk az az instrukció, h nem elég "jazzes" a hangzás. Mihez fogsz nyúlni? Ez is lehetne egy teszt az audiofilek számára.

Az ismeretek, mint a vonatsínek, a végtelenben összetartanak. A tudomány és művészet eggyé válik - igazából mindig is egy volt, csak mi gondolunk rájuk külön valamiért. pl az építészetben Makovecz épületei, funkcionálisak, mégis művészeti alkotások egyben. Valahogy így lehet a zenével, hangreprodukcióval is.

Persze ez megfoghatatlan - épp ezért liheg körülette annyi szélhámos. Nagy a mozgástér számukra, hisz a témához való hozzászagolásnak előfeltétele a zenei, műszaki ismeretek, továbbá képesség a hallásra, az érzékenység - így könnyen bizonytalanságba taszítható egy-egy értetlenkedő. Másfelől, ha mégis emberére akad, akkor még mindig jokerként az ízlések vitájára konvertálhatja a konfliktust - megúszva a lebukást.

Ez pont nem játék, hanem egy nagy saller a naaagy audiofileknek. Íme, megcsináltam $5+egy reszelő (a farudacska vége is ezért van csak eltörve és nem csiszolva :))) segítségével azt, ami ugyanúgy szól mit az $50000 hájend cuccod. Mert én értek hozzá. Csak nem tette hozzá: te marha.

Bár az orgona a hangszerek királynője, de egy Hammond, vagy egy Yamaha (villany)zongora sem kis mestermű. Ez a "Mihez fog nyúlni?" egy ütős kérdés. Néhányszor adtam tanácsokat kisebb együtteseknek - a jobb hangzás érdekében. Megcsinálták, bejött, megköszönték. Büszke vagyok rá, de kezembe kapva egy keverőt nem tudom elérni azt a hatást, amit egyébként precízen elmagyarázok.

A hatások nem is mindig megfoghatatlanok, hanem keletkeznek. Például szükségem van egy rövid sztereó RCA csatlakozós kábelre. Bemegyek a Media Marktba, ahol mondjuk - máshol 2-300Ft-ért kapható - olcsó kínai gyártmányú bulk kábelt lehet kapni. A fej nem árnyékolt, a kábel túl nagy kapacitású és könnyen kiszakad, a kontaktus anyag sem jó. Nem tetszik, de van kábel is, meg csatlakozó - aranyozva -300Ft/db. Én elmegyek az alkatrészboltba, ahol ugyanaz a csatlakozó 120Ft. Összeforrasztom és kb. 6-700Ft-ért van egy jó kábelem. És tényleg jobban szól!
Más meg nem forrasztja össze, hanem a vitrinből választhat az 5-8-12000Ft árú high-end német, amerikai és japán kábelek közül. Ezeknek van marketingje, logója, szép csomagolása stb. És választja a közepes árút, amely szintén jobban szól! A haverja a játékelmélet értelmében már csak a drágábbat veheti meg. Aztán jön az A-B teszt, és győz a drágábbik - vagy győz az olcsóbbik - innentől kezdve tudjuk mi a best buy!
A vakteszt helyett megmérem a kábel kapacitását. Feldobom az erősítő bemenetén található szűrő és csillapító fokozatot, a kábel kapacitását és a meghajtó DAC kimenetét modellező áramkört egy áramkör szimulátorba. Megnézem a frekvencia és fázismenetet. Helyette mondhatom, hogy az 1812 nyitány fuvolái selymesen kiemelik a lódobogást. De annak nem sok értelme van. :)

A sok zagyvaságomat összefoglalva: a tömegtermelés miatt mintha hiányozna a közepes kategória. Ettől kezdve a felső kategóriában gyakori lehet a parasztvakító túlárazás.

Azt gondolnám általánosan, h a high-end cucc attól az ami, mert nem lehet barkács ill. kisipari módszerekkel versenyre kelni vele. Ha ez audiofil kontextusban csupán illúzió, akkor a saller - szerintem - inkább a gyártóknak jár.

A zongorahangot olyan jellemzőkkel lehet befolyásolni általánosan mint pl hangolás; mennyire van nyitva a zongora teteje, azaz a felharmonikusok mennyire hallatszanak; dinamika görbe; hangzás/filc keménysége; különböző rezonanciák; mozgó alkatrészek kalapács, pedál hangjai; lecsengés hossza, jellege; környezet visszhangja stb..van egy csomó ilyen jellemző. De ahhoz, h ebből élvezhető hang álljon elő szükségeltetik az a dolog amit nem lehet mérni, számokkal kifejezni, az emberi tényező, hívhatjuk talán ízlésnek.
Arra gondoltam, h az audiofil téma is hajaz erre, ott is a különböző komponensekkel kábelek, csatlakozók, lejátszó, erősítő eszközök segítségével befolyásolható a hangzás, és az mellékes kérdés, hogy ez esetben nem produkáljuk, hanem reprodukáljuk a hangot. Vagyis ha valóban olyan nagy jelentősége van h milyen a kábel és a csatlakozó ill. többi komponens, akkor ennek fel kell vetnie az ízlés szerepét az alkalmazásukban. Ha a különböző komponensek alkalmazásával más és más hangzás érhető el, akkor mi más alapján lehet eldönteni, h melyik a jobb, mint az ízlés alapján? Legitim ez a kérdés? Mert ha az, akkor tulképp furának tekinthetjük, h a viták fókuszában a komponensek állnak, az eszközök és nem az ezen eszközök által nyújtott lehetőségek. Az az érzésem, h egy audiofilnek nincs is koncepciója arra, h milyen hangzást akar, pusztán annak örül ha tapasztal valamilyen hangzásbeli változást egy-egy komponens módosításával.

Összefoglalva: annak a jelentőségét, hogy a Media Markt -os v. saját forrasztású kábel megfelelőbb, én - hozzáértés híján - nem áramkör szimulátor segítségével tudom felmérni, hanem pl. abból, h mi az általános képem a két tábor (Media Markt, saját forrasztás) közötti vitáról. Ha pusztán számadatok kerülnek elő, akár pro v. kontra, akkor jelentéktelennek fogom találni ezt a kérdést. (Persze leginkább a saját fülemnek hiszek).

Barkács meg kisipari?? Ez az ember elegendő mérnöki tudással rendelkezik, meg még esztergája is van. ;) Egy lemezjátszókar méretezhető, tudjuk a rezonanciáját, stb. Emberünk nyilvánvalóan ismerte a fenyőfa sűrűségét és rugalmassági modulusát. A csúnya nagy gyárban dolgozó mérnökök pont ugyanígy dolgoznak. Szó sincs arról, hogy véletlenül összebarkácsolt valamit és véletlenül jól szól. Ha kicsit vastagabb vagy, akkor csiszolva, lakkozva, spéci fából megveheted a háromtengelyes verziót $4850 áron a $5 helyett. Az egy tengelyű (egy tűs) csapágyazás - egy csomó előnyös tulajdonsága miatt - elég elterjedt megoldás, a fából készült kar meg már a gramofonoknál is menő volt. Sőt, nem a spórolás miatt nem használt szeget vagy csavart, hanem így csökkentette a hallható rezonanciák számát!

A zongora is olyan, amit a műszaki akusztika le tud írni. Persze a hegedűnenek is van saját torzítása, amit természetesen hangszínnek hívunk. (Különben monofonikus hanggenerátor lenne.) Az ízlés, szépség meg hasonló szubjektív dolgok nem a műszaki akusztika alá tartoznak. A fiziológia igen, de az már megint mérthető. Így aztán könnyedén ötször hangosabbá tudok tenni bármit - ugyanolyan teljesítmény mellett - bár Karajan ezt sokkal profibban művelte. Megdöbbentő, ha nem tudod mit kell keresni.

Kerestem ilyesmiről egy érdekes cikket, bár nem mai gyerek. Ne feledd, ez a korszak az, amikor John Linsley Hood már 15 éve publikál. Tulajdonképpen megmutatta, hogy az olcsóbb kategóriájú szerkezetek is szólhatnak jól, ha gondosan megtervezik. Ugyanebben az időben, ha jól rémlik Sallay László mondta(kb.): Ezt a torzításcsökkentő eljárást minden rádióamatőr ismeri, de a hangfrekvencián nem tartották érdemesnek alkalmazni. Szóval ez a hőskor, amikor aprónak tűnő finomításokkal sokkal jobb eredményt lehetett elérni.

A hifi esetében a - vélhetően jó minőségű - felvételt kell megszólaltatni. Ennek a mondatnak a szubjektumát (a hangmérnök ízlése) akkoriban műfejes felvétellel próbálták kiszűrni. Állítólag nem is rossz eredménnyel. (Bár kérdéses az én szubjektumom, ha a bal fülem jóval nagyobb. ;) Mindenesetre érdekes az ugyanarról a mesterszalagról készült felvételt két különböző stúdiómunka után, 25 év eltéréssel meghallgatni.

"Az az érzésem, h egy audiofilnek nincs is koncepciója ..."
Ennél azért borzasztóbb az igazság! Egy régi HiFi magazin teszten zeneszerzők, karmesterek hallgattak jó minőségű felvételeket gagyi és szuper berendezéseken - kritikát kellett írniuk az előadásról, hangzásról. Valami olyan jött ki, hogy a gagyi részletgazdagabb volt. (Ennél azért kicsit hosszabb a cikk, de megklepő volt az eredmény.) Szintúgy a fiam, amikor kapott tőlem egy közepes Yamaha hangfalat: Apa jól kiszúrtál velem! Dobhatom el az összes mp3-at! :)

Azt modod hozzáértés híján. Sebaj, elmagyarázom! ;) Tegyük fel:
- A felvétel jó, a hangmérnöki munka megfelelő.
- A lejátszó eszköz elég jó.
- Az erősítő elég jó, bonyolult.
- A hangfal & szoba - sajnos ez az eletroakusztikai rendszer azon része, ami közvetlenül érintkezik az akusztikával - adott, és nem rossz.

Nos, ekkor kipróbálunk 3 kábelt. Rendre a következőket:
- Hibásan illesztett.
- Megfelelő.
- Az előbbihez hasonló, de mondjuk csak 10MHz-en okoz kisebb eltérést az előbbihez képest.
(Ez kb. akkora eltérés, amikor a Mona Lisát horganyzott, vagy bevonat nélküli szegre akasztod.)

Az első kábelt 1000 emberből 995 ki tudja szúrni, ha figyel. A másodikat egy sem veszi észre.
Ha a másodikat határozottan meg lehet különböztetni, akkor a kábel legalább egyik végén működő berendezés hibás.
Ugyanakkor, egy kismegszakítónak is lehet hatása egy erősítőre. Az is kiszámítható, hogy mekkora. Ez a hatás annyira elenyésző, hogy
- Egyéb, ennél erősebb hatások is zavárják a hangképet => rosszul van megtervezve. És ennek a jelenségnek a megtalálásához nem kell kábel, hanem mérhető. Legalábbis a technika mai állása szerint.

Mondom ezt a 21. században, amikor 60 év alatt sikerült meghatározni a gravitációs állandót valamint az ősrobbanás időpontját. :))

Természetesen elképzelhető még egy alternatíva. Amikor a vak ember látja a pirosat meg a zöldet is. De! Ez nem audiofil szeánsz, hanem spiritiszta. Ahhoz sajnos nem értek.

"A zongora is olyan, amit a műszaki akusztika le tud írni"

Ne gondold! A digitális zongorákban öltenek testet ezek a törekvések, és hát elég messze vannak az igazitól - persze az előadó és a hallgató értékelése is eltérhet. Ami hallgatónak már egészen "olyan", az az előadónak még bőven beszűkülést jelenthet egy igazi zongorához képest. A tisztán fizikai modellezés útján generált zongorahang legjobbja talán Pianoteq, legalábbis VST vonalon. Igaz sokat fejlődött mostanra, de a korábbi verziói zavaróan szintetikus hangot adtak.
Bármilyen megdöbbentő, nem tudom, h tudsz ötször hangosabbá tenni bármit. Áruld el, kérlek! ;-)
Köszönöm a cikket, szórakoztató volt. Tartalmilag számomra - legalábbis részben - ismeretlen dolgot tárgyalt, de érezhető rajta a szerző bizonyítási vágya, és a fizikus lektorok sem húzták le a végén.

A felvázolt kábeltesztelési szituáció nem tűnik túl életszerűnek. Azért írom ezt, mert önmagában csak akkor veszünk észre valamilyen hibát, ha annak hiba mivoltja nyilvánvaló. Mondjuk recsegést hallunk. Sőt a magam részéről csak akkor tudok egy jobb-rosszabb skálán elhelyezni egy meghallgatott felvételt, ha van a fejemben egy élő "kép" arról, hogyan kéne annak szólni - mert pl. már sokat hallgattam, és ismerek benne minden hangot. Szóval ha egy ilyen általam már jól ismert felvételt játszanak le nekem, akkor tudom esetleg észlelni az eltéréseket. Akkor is feltehetően az olyan eltérések tűnnek fel elsőnek ami um. "egzisztenciális" jellegűek pl. most hallatszik egy csengettyű, ami a fejemben lévő "kép" alapján eddig nem is létezett, és csak kevésbé tűnnek fel azok, amik minőségükben változnak meg pl. élesebb lesz a hegedű hangja.
Persze - a részleteken túl - az egészről is lesz összképem, mint ahogy egy zongoradarab térben és időben egymástól távol álló előadását is valamilyen szinten össze tudom hasonlítani egymással az utána kialakult összkép alapján, jóllehet az egyik friss élmény, a másik pedig már hónapokkal/évekkel korábban volt.

A zongoránál pl. lehet azzal játszani, hogy egy-egy darabra máshogy állítom be a hangszert. Pl. Yann Tiersen számokra jellemző, h inkább dominál a jobb kéz játéka, azaz itt célszerű a magasabb hangokra helyezni a "hangsúlyt". Persze egy jó zongorán minden darab jól szól, de mondjuk a digitálisoknál könnyen lehet játszani a beállításokkal és a darabhoz igazítani azokat, az előadó ízlése szerint.
A kérdésem az lenne, hogy az audiofil világban létezik-e ez a jelenség, azaz a különböző darabokhoz, vagy épp előadásokhoz igazítható-e a konfiguráció az egyes komponensek cseréjével. Konkrétan az érdekelne, hogy létezik erre gyakorlat? Szoktak-e erről vitatkozni hifisták, hogy melyik előadás milyen konfiggal van csúcsra járatva? Vagyis az sok minden amiről hifisták beszélnek általában, biztosít-e annyi lehetőséget a számukra, hogy már megérje cserélgetni az alkatrészeket a lejátszani kívánt felvétel függvényében? Azaz, amit írtam korábban, hogy van-e akkora jelentősége, hogy felvetődjön az ízlés kérdése?

:) Leírni. Nem egyenlő a megcsinálni kifejezéssel.
Azért létezik a zongoránál kicsit bonyolultabb szerkezet is, amit meg sem próbáltak leírni. Talán csak a Hammond orgona volt egy sikeres próbálkozás, amely olyan elektronikus szerkezet, hogy nagyon mechanikus is. ;) Mi történik, ha meg sem próbálod leírni? Hát fel kell venni a hangját!! Vannak ilyen próbálkozások. Kell hozzá egy bazinagy számológép, aztán hazatalicskázhatod interneten a MÜPA-t, vagy akár a bazilikát Esztergomból! Hogy mennyire igazad van az előadó értékelésével kapcsolatban! Volt kollégám zenéli ezt a darabot. "Véletlenül" az előbbi cégnek a tesztelője. Nem tudom rendesen idelinkelni, ezért nézd meg az INSPIRATIONS->REVIEWS oldalon a "Palace of Arts Budapest Pipe Organ Samples" alatt. Keresd: "Attila Pasztor"! Emberünk digitális hangmérnök, orgonista és orgonakonstruktőr. Többek között belelógott a keze ;) pl. a Bazilika, a Bosnyák téri templom (a MÜPA előtt 1927 óta a legnagyobb magyar építésű orgona) orgonáinak vezérlésébe is. Állandó helye a Batthyány tér volt, de jó néhány évig a Ferenciek terén orgonált (ami az első, vagy második ?? legnagyobb mechanikus orgona az országban). No, ennek függvényében idemásolom mégegyszer, hátha nem nézted még meg: http://hup.hu/node/138660?comments_per_page=9999#comment-1836104

Szóval, mert számodra egy kábelteszt nem életszerű, abszolút nem zárja ki az elmebeteg "hifisták" létét. Aztán ezt az újságot veszik és falják! Én meg hülye vagyok az egészhez! :(

Azért elkezdeném kissé körülményes válaszomat a kérdésedre! ;)
Pár éve vásároltam egy használt lemezjátszót: Dual CS 505-4 - úgy 40 éve lényegi változtatás nélkül gyártják! Van rajta egy tekerentyű, ami a "kúpos hordó" alakú izén tudja változtatni a szíjhajtást. Méghozzá olyan módon, hogy a sebesség +/- fél hangnyit változzon. Hülyék ezek a németek! Nem tudják, hogy a tisztességes lemezjátszó kvarcpontosságú?! - gondoltam. De ha már zenét hallgatunk, akkor van zenei A hang, amit kis kvarcunk 440Hz-nek vél! Aztán kiderül, hogy Bach vagy Vivaldi lejátszásakor más-más normál az az A hang!
Egy kisebb, mondjuk 3000 sípos orgonát 2-3 ember akár egy hétig is hangolgathat! Aztán megváltozik 1 fokkal a templom hőmérsélete és a bronz, ón, ezüst és fasípoknak szétmászik a vezéroszcillátora ;), de mégis szépen szól!

Ízlés egyértelműen létezik. Hallotam olyan véleményt, hogy nem érdekel az átvitel, mert mindig adok rá egy kis basszust - úgy szeretem. A szeánszokon meg leírják, hogy ezzel a konfiggal árnyaltabbak a hegedűk stb. Természetesen igazuk is van.
Azért ide beszúrok egy olyat, ami számomra azonnal megkülönböztethetővé tesz egy Sony és egy Deutsche Grammophon felvételt: A 90-es években a Sony előszeretettel közelmikrofonozott - hogy jól érezd magad - és mindent halljál! Tehát nem pl. műfejjel rögzítették a zenekart, hanem minden hangszerhez raktak egy mikrofont, aztán összekeverték. Ilyet koncerttermben soha nem hallasz, érdesen idegenen szól. De ez is egy próbálkozás.

Ami talán nem teljesen értettél meg a véleményemből: van az akusztika meg az elektronika. Persze amit a legvégén hallgatsz, az egy elektroakusztikai reprodukciós rendszer, mégis szétválasztom a kettőt. Az akusztikai rendszer, ami rezgeti a levegőt, de a fizikai méretek és tulajdonságok miatt nem tudod megváltoztatni. Vannak trükkök, de a szoba dimenziói egyes frekvenciák átvitelét lehetetlenné teszik. Ugyanígy a hangsugárzó méretei kizárnak jó néhány hangot. Bár a füledet át lehet verni, de előbb-utóbb rájössz, hogy guminő van a dologban. ;) Tehát az akusztikai tulajdonságokat lehet optimailizálni és/vagy az ízlésedhez igazítani.
Az elektronika tervezése és megvalósítása is kompromisszumok tömkelege. A HiFi szabvány eredetileg 6300Hz felső haterfrekvenciát írt elő, aztán jött a "húsztól húszig", miközben a jobb erősítők már régen 100kHz-ig optimálisan működnek. Ez vajmi keveset ér, amikor 300kHz-ig észreveheted az eltérést. Ez nem annyit jelent, hogy szuperdenevér lettél, hanem az erősítőrendszer (benne vannak a kábelek is!) 300kHz-en okozott "eltérései" megváltoztatják a számodra hallható tartomány viselkedését. Ez nem hit kérdése, hanem mérhető, számítható. Azért van nagy igazsága az előző HFM cikknek, mert az erősítő paramétereinek mérése és minősítése, a mért adatok hatásának megítélése még mindig gyerekcipőben jár.

Ezek miatt lehet, hogy a 3% torzítású hang kellemesebb, mint a 0,001% torzítású. Nem igazán érdekel az 1kHz frekvencián mért torzítás. "Csak" annyit szeretnék, ha rácsapnak az üstdobra, ha megpengetik a hárfát, az ugyanúgy szóljon, mint a Carnegie Hall-ban! És ez lehetetlen, ezért is van szerepe az ízlésnek.

A kisebb pénzű hifistának egy berendezése van, amit optimalizál. Ha normális (nem hithű), akkot tudja mit szeret hallgatni, és ahhoz választja az eszközöket. Ha Wágnerhez másik kismegszakítót használ, mint a Boney-M-hez, akkor nézeteim szerint nem normális. Jómagam a neutrális megoldások híve vagyok. Ha belépek csukott szemmel a szobába, és rá tudok mutatni a hangszóró membránjára, akkor a rendszer nem optimális. Elég, ha a komplexebb hanganyagra optimális a rendszer, mert akkor az egyszerűbbet is jól jeleníti meg.

Hogyan lehet hangosítani? A CD digitális, azaz 0dB-nél hangosabb anyag nem lehet rajta. Érdekes módon Karajannak ez nem mindig jött össze. ;) Volt egy darab, amit egy adott helyen lehalkítottam, de ennek ellenére a fortissimo más, megegyező jelerősségű - direkt nem hangerejű - felvételhez képest hangosabban szólt! Hogy is van ez? Addig jutottam, hogy a hangosságérzet a 4kHz környéki hangokon múlik. Profi hangmérnökök használják is szépen ezt a jelenséget, pl. amikor az együttes hiányzó összhangját, vagy az énekes silányságát kell elmosni. Kis gyakorlattal azonnal ki lehet szúrni. Feltételezem, hogy Karajan mester ennél az egyszerű definíciónál lényegesen többet tudott kihajtani a zenekarból.

Hát igen a mintavételes hangreprodukálás a másik út (a fizikai modellezés mellett), az "természetesebb" zongora hangot ad, de más buktatói vannak. A fő gond vele az un. layerek. Amikor rögzítik a hangot, akkor azt különböző erősségű billentyűleütésekkel teszik, mivel nem csak hangosabb lesz a zongora, hanem a hangszíne is változik ilyenkor. Az alkalmazott billentyűleütési erősségi szintek jelentik a layereket. Ezek száma változó. Van ahol csak 4-5, de van 100 feletti is - de ez nagyon extra. Szolidabb esetben is olyan 5 GB körüli hangminta jön így össze (egy leütést több mikrofon is rögzít valamelyest elkülönítve a zongora elemeinek hangját + pedál verziók stb), de extra estben 100 GB feletti a készlet mérete ahonnan lejátszáskor elő kell rántani a megfelelő hangot. Gondolhatod milyen erőforrás igényes a dolog! De ez csak mellékes, mert a játékérzetre a layerek nyomják rá a bélyegüket, mivel azok egyfajta felbontást jelentenek és a felbontások közti váltások érezhetők. Persze megpróbálják ezt csökkenteni, interpolálni, kiszámolni a köztes hangot, hát több kevesebb sikerrel. A Roland hangszergyárnak van a SuperNATURAL technológiája, amit erre találtak ki.
Egyébként a több layer nem jelent automatikusan jobb hangzást, játékérzetet - néha a kevesebből is többet hoznak ki. A gyakorlatban a legtöbb digitális zongora ötvözi a két eljárást (mintavétel, fizikai modellezés).
A zongora elég bonyolult hangszer a hangreprodukálás szempontjából, mert sok minden befolyásolja egy-egy billentyűleütés hangzását. De hát az orgona sem lehet egyszerű! Érdekes munkája van barátodnak! Jól lenne így érteni hozzá!
Amúgy nekem Kawai zongorám van, ami igen jó darab, de néha ráunok hangjára és akkor csak midi-ként használom és szgép állítja elő a hangot. Van egy pár VST pianom azokat szoktam buzerálni, hogy kihozzak belőlük olyan hangzást ami épp tetszik. Általában nem sikerül :). Hja és mivel lakótelepen lakom fejhallgatót használok, h ne zavarjam a szomszédokat (bár ők is hasonlóképpen figyelmesek lennének!). De ez pl azzal jár, h a fejhallgatón keresztül beállított hangzás valójában a zongora hangszóróin keresztül teljesen másképp szól - naná! -, ahhoz külön verziót kell csinálni. Aztán végül mindig belátom, h Kawai gyári hangnál nem tudok jobbat. Sebaj, engem szórakoztat a próbálkozás is. De ő pl nagyon ügyes. Remek ízléssel találja el hangzást a különböző jazz darabokhoz.
Én nem vagyok hifista - gondolom ez már kiderült - de azt meg tudom érteni amikor van valakinek a fejében egy elképzelt hangzás és próbálja azt elérni.
Épp a diskurzusunk kapcsán jutott eszembe h van valahol a szekrény mélyén egy régi lemezjátszóm, le kéne porolni. NAD típusú, nem egy rossz márka, de már tán harminc éves is lehet, és méltatlanul mellőzve van. Az benne az érdekes, h a tányér meg az egész belseje rugókra van felfüggesztve elkülönítve a háztól.

Egy ilyen "orgonaminta" 600GB körül kezdődik. Annak ellenére, hogy nem lehet különböző erővel leütni a billentyűket, nem lehet jobban "megfújni" a sípokat, mert a légnyomás állandó a rendszerben. A hangerőt zsaluzat fokozatos becsukásával lehet tompítani. Ez a helyes kifejezés, mert minden bizonnyal a hangszín is változik ilyenkor. Ha rálépsz a pedálra, akkor a síp úgy egy másodperc alatt szólal meg, ennyi kell a levegőnek a berezgéshez. Ha elhallgat a zene, jobb helyeken akár több mint 20 másodperc a lecsengési idő. Tulajdonképpen a terem is a hangszer része. Talán némi megalománia is szorult belém. ;) Nemkülönben azokba a németekbe, akiki egy kisebb focipálya méretű templomba (közel 100m), a négy sarokba négy "nem túl kicsi" orgonát telepítettek. Persze megy egy játékasztalról is.

Na, hifista én sem vagyok! Mindössze állandóan zenét hallgatok. És bosszant, ha valami nem tökéletes. Mármint a lehetőségkhez képest. :) Mivel érdekel az elektronika - az első erősítőmet vagy 40 éve terveztem és építettem - keresem a korrelációt a hang és a műszaki paraméterek között. Szeretem és tisztelem a kihívásokat, mint pl. az orgona, opera.

Lemezjátszót leporolni, szíjat vadászni.. Ha még nem olvastad. Alapmű.

Húú, hát ez 600 GB -t nem gondoltam volna! Valószínűleg jóval nagyobbak lehetnek az egy-egy billentyűleütéshez tartozó hangfájlok. Amíg közel féltonnás zongorát csak becibálnak egy stúdióba, hogy körbemikrofonozzák, addig az orgona nagyhercegnőhöz házhoz kell menni :-). Nem kis projekt lehet rögzíteni a hangját!

Leporoltam ;). Szíj rendben. Most épp régi lemezeket hallgatok. Érdekes így CD-s MP3-as hangzás után újra ilyet hallani. Meglepően dinamikus a hangzás. Frankó energia van benne :) Csináltam képeket. Ez a konfig. NAD 5120 (Tesla hangszedő van benne) lemezjátszó, ORION Mini toronyból erősítő, Sony MDR-XB700 fejhallgató.
Itt látszik, hogy az egész belseje motorostul, hangszedőkarostul egy sínrendszeren van, ami rúgókra van felfüggesztve. Ez elég jó megoldás, mert ahogy gépelek a laptopon, közben mozog az asztal, de nem zavarja lejátszást. Valószínűleg sok 100 Watt-os hangfalak lüktetése sem hozná zavarba.
Amúgy elég nagy az alapzaj, motorja is hangos, DIN-es csatlakozó megy az erősítőbe - semmi aranyozás:) - , az erősítő hangerő potmétere meg kontakthibás. A karon úgy látom három dolgot lehet állítani. A kartámasz körül van egy kézi tekerentyű 0.5 - 3 -ig ez az antiskating lehet talán, kiegyensúlyozást hátul, ill. van itt még egy csavar amit csavarhúzóval lehet tekerni - ez nem tudom mi lehet. Majd utána kell nézni.
Köszi a linket!

Hangrögzítésnél nem árt, ha véletlenül éppen netalántán hacsaknem tesztelni kell egy új stúdiókamiont. ;)

Küldök egy kis doksit, hogy jobban érezd magad. :-)

A rendszerem ilyenekből áll össze:
M-Audio Firewire Audiophile
Technics SU-A707 (kicsit átalakítva)
Yamaha NS-515F (fekete)
A "szoba" meg éppen majdnem kisebb, mint a hangfal. :(

Ezek sem mai cuccok, és nem célom, hogy földbe döngöljelek! ;) De azt a kis erősítőt lecserélném, és nem a potméter recsegése miatt - mert azt pár száz forintból meg lehet oldani. Persze csak a kismegszakító cseréje után! :))))

Drága vagy! Köszi szépen a doksit! :)
Jaj, a kismegszakítót kihagytam a fényképes riportból :-D
Van egy másik erősítőm is, de avval nem tudtam összedugni, egyrészt a csatlakozó miatt, másrészt azt hiszem annak nincs lemezjátszó bemenete, mint az Orionnak, kellene hozzá előerősítő is. Jó pofa így előszedni a szekrényből, de nem érdemes már költeni rá attól tartok. Lemezek se nagyon vannak, csak pár darab és azokat már végighallgattam nagyjából. Eljárt az idő ezen technika felett, de azért csemegének jó előszedni néha. Bár a kedvenc zongoristámmal tavaly előtt kijött egy LP [és CD is], amolyan kuriózumként. Egyszerre rögzítették digitálisan és analóg módon, ahogy a hangmérnök mondja.

A hangforrás a szgép nálad? Egyszer olvastam valahol olyasmit, hogy a derékszögek nem tesznek jót a hangzásnak. A hangszereknél sem nagyon látunk derékszöget. Viszont a legtöbb hangfal így van összeállítva. Lehet h ez butaság, már nem tudom hol láttam, csak így megmaradt bennem.

Szívesen! Gondoltam, van egy regisztrációm, és pár mozdulat volt letölteni.
Én azért "gyűjtöm" a nagyon jó muzeális lemezeket. A forrás gyakran tartalmaz igen nagy szakértelemmel rendelkező amatőrök által készített digitalizált, nagyfelbontású felvételt. Olyat is, ami eredetileg néhány ezer példányban készült! Általában >5MFt értékű szerkezettekkel készítenek olyat, ami jobban szól, mint a gyári remastered. Talán nem korrigálnak rajta annyit. ;)
Az oroszok hasonlítanak hozzád (tudod, zongora ;), és rengeteg zongoradarab is van. Sajnos többnyire fizetős oldalakról lehet letölteni.
Azt azért nem mondanám, hogy eljárt az idő! Valószínűleg több embernek van lemezjátszója, mint DVDA vagy SACD lejátszója - már mint akik használják is. Sőt, egyesek saját maguk vágják a lemezt, méghozzá fémbe! A PVC megmunkálás nem házi feladat, mert nincs mackó meg száraz gőz. A hanglemez egy észbontó technológia. Tudtad, hogy a vágótű hegye kb. akkora, mint a CD lejátszásra használt lézersugár átmérője: 1 mikron? De sajnos hullámosodik (->nagyon torzít), kopik, porosodik és a por beágyazódik. Az abszolút kuriózum a "direktvágott" lemez. De ez régi technológia, mert a mikrobarázdás lemeznél már lehetetlen hűteni a vágótűt - ezért - ha jól emléxem - harmad sebességgel vágják. Ha magának a tömeggyártott lemeznek nem lennének az említett hátrányai, akkor a mai elektronikai eszközökkel (kiszajú, kis torzítású erősítők, mikrokontroller/dsp pozicionálás) sokkal jobban szólna. De hát a CD olcsóbb és tartósabb. (Aztán megint előkerül valami STUDER. De érdekes! ;)

A hangsugárzó az akusztikában végtelen felületen helyezkedik el - és tán pontszerű. Ezt a végtelen felületet hajtogatják össze a hangdobozzal és próbálják sok-sok komromisszum árán kiküszöbölni az akusztikus rövidzárat és azt a környezetet, ahol elhelyezed. Ezek a dolgok is lehetetlenek, mert nem a réten laksz! Itt is vannak irányzatok. Pl. a fázismenet helyreállítása (felfelé hátrafelé lépcsőzetes kialakítás), bázistávolság növelés (magassugárzók távolabb), de a legígéretesebb az omnidirectional kialakítás. Azt hinnéd, hogy a hangsugárzóval szemben kell ülni, holott a zenekar nem a hangsugárzóban csücsül és nem egy irányból szól! Az alapmodell egy ferdén lecsapott fedelű kuka. ;) Jobb modellek 8 utas 12 sugárzós kialakításnál kezdődnek. Egyszer hallottam ilyet a Zsolt Audionál és tényleg valami más! Az írások szerint, ha beülsz 4x4-600W teljesítményű ilyen kuka közé, akkor biztosan a szimfonikus zenekarban találod magad.
Szóval az összes többi szeglet az van, mindenféle hatásai is vannak, de hát az Opera sem gömb alakú, meg fából is nehéz csövet készíteni. (Szögletes hangszerek: 8-10m-es fa orgonasíp, xilofon.)
Jelenleg épp egy 9 négyzetméteres, 70%-ban galériázott szobában van a gép, a hifi, a műhely, ágy stb. Tehát kisebb gondom is nagyobb annál, mint a szegletek. Ha valaki bejön, ki kell rakni egy széket. ;)
Tehát szgép -> firewire -> DAC -> erősítő -> hangfalak a konfiguráció. Zenehallgatás kizárólag foobar2000, mert az pl. a dsdiff formátumot is lejátssza. Persze az sem hátrány, hogy az ASIO-t közvetlenül kezeli, így nem megy keresztül a windows kmixer-en. :)

Nekem már az is meglepő, h egyáltalán adnak még ki LP-ket! Nem lehet rájuk túl nagy kereslet ebben a letöltős érában. Szóval nem hinném, h nagyon sok pénzt feccölnének a dologba a gyártók. Fenntartani gyártókapacitást annak minden hozadékával: gépek, szakemberek nem kis összegbe kerülhet. Jó ha ezt kitermelik, további fejlesztésekre már aligha van keret - gondolom én. Persze ez nem zárja ki h létezzen az LP-knek másodpiaca.

Írtam korábban h én fejhallgató párti vagyok. Szokták mondani, hogy a hangokat nem csak a fülünkkel, hanem más módon is érzékeljük, és ezért a fejhallgató nem az igazi. Ez szerintem is így van, de én épp ezért szeretem. Ugyanis megfigyeltem h hangfalakból, mélynyomóból áradó hangos zene, annak mély-dübörgő jellege miatt, számomra kifejezetten kellemetlen (pl. mozit sem szeretem - többek közt - emiatt), míg a fejhallgató esetén ez a kellemetlenség nem jelentkezik. Halk zenével nincsen gond, sőt az élő zene esetén sem annyira vészes a dolog. Komolyzenei előadások egyébként sincsenek túlhangosítva, rock zenénél meg valahogy már rá van hangolódva az ember, de azért azt kevéssé szeretem.

Amióta klimpírozok tudatosult a visszhang szerepe. Van külön VST hozzá, Lexicon (tök szuper cucc, a többi visszhang effekt mindig adott egyfajta fémes hangzást az egésznek, de ez nem). Szóval eleve érthetetlen számomra, hogy mi az elképzelés egy-egy előadás felvétele kapcsán a visszhanggal? Tehát a felvételen arra törekednek, h az előadás helyszínének akusztikája, visszhangja jelenjen meg - és akkor ez esetben kérdéses számomra h mi lesz a lejátszás helyszínének akusztikájával (fejhallgató esetén ugye a probléma nem is jelentkezik). Vagy épp arra törekednek, hogy a felvétel helyszínének akusztikáját kiküszöböljék amennyire tudják - ez esetben lejátszás helyszínének akusztikája jelenik csak meg (fejhallgató esetén meg ígyjárás van :-\ ). És mi a helyzet a studió felvételekkel?

Mondasz dolgokat, de nem biztos, hogy igazad van. ;)
Ha megfigyeled, az a mosópor, amit nem láttál tegnap a tévében az nem kapható. Ugye nem láttál lemezjátszó reklámot soha? Ez azért érdekes!
Vegyünk 1000000 letöltést! Vajon hány komolyzenei mű van köztük, hány százalékuk nem mp3?
Lehet, hogy nem is gyártanak LP-ket, de a lejátszásukhoz igen változatos repertoár kapható a boltokban! Pl. (No, ez a bolt egy hajszálnyira túlárazott, de sebaj!):
- Ezt a hangszedőt bárkinek merem ajánlani komolyzene hallgatásra! (15.930Ft)
- Ez kicsit borsos! (499.500Ft) Talán van belőle Gold is! ;)
- Ennek meg nem is merték kiírni az árát! De azért van internetem is! A "The COLIBRI Platinum wire type XPW (Blackwood)" retail price 8000 Euró, azaz 2.400.000Ft.
Ugyanitt 55.000 az előerősítős USB :) lemezjátszó, és 59.000 a fenti legolcsóbb hangszedővel szerelt gép.
Magnót meg nem igazán tudsz vásárolni.

Szóval arra következtetnék, hogy az mp3-nak is van piaca, jóval nagyobb, mint az LP piac, és minden bizonnyal haladunk a végső összeomlás felé! :) De a legcsúnyább az az egészban, hogy az LP-k fénykorában a gondos hangmérnöki munka általános volt, most meg nem!

A zenét és az effekteket nem szabad összekeverni!
Egy orgona élőben sokkal durvábban szól, mint a rock. Csak orgonát - közelről - kevesebben hallottak. ;)
Egy rock koncerten is van jó "beállás", más esetekben meg tömény torzítás az egész. Ez mindössze igénytelenség kérdése!! Jártam már néhány rock/metál koncerten. (A párom fia zongorázik, szintetizátoron játszik, zenét szerez, énekel - tök jól tud hörögni!!! Több együttesben is játszik - mert hívják!)

A hanfelvétel készítéséről majd még írok, de most mennem kell.

( uid_19334 | 2015. 05. 30., szo – 01:47 )

"Sokáig elnézően mosolyogtam, mikor egy-egy HiFi guru próbálta nekem elmagyarázni, hogy micsoda hangzásbeli különbség van az aranyozott és sima tápkábel között a nagyon hájend rendszeréhez csatlakoztatva."

Ezt így hogy? Odamész, meghallgatod, "ja, vágom hogy érted" / "bocsi, nem hallok különbséget".
Ezen kívül mi más?

(feltételezem megtartotta az aranytalan tápkábelt, mutogatni a nagyérdeműnek)

Légyszi, a nettó baromságokat a 30 fps-ről tartsd meg magadnak. A 30 FPS az az átlagos határ, ami alatt a teljes hullámot (kioltástól a maximumig) vibrálónak érzi az ember. Fölötte már folyamatosnak érzékeled (van aki, köztük én is, az 50/60hz-et is még vibrálónak látom). Az, hogy képváltás esetén 30 fps fölött nem érzékeled a különbséget az meg hülyeség, a két dolog köszönő viszonyban sincs egymással, szóval ne keverd, ez nem az arany tápkábel kategóriája

// Happy debugging, suckers
#define true (rand() > 10)