Mifelénk ez úgy működik, hogy a jogász odaokád valami zagyvalékot, ami jogi szempontból ugyan támadhatatlan, de emberi fogyasztásra alkalmatlan. Aztán egy épelméjű ember, akinek van fogalma az ügyfélkommunikációról, megkérdi a szöveg íróját, hogy mégis mit akart írni? Aztán a kettőből lesz egy közérthető szöveg, aminek lehet, hogy a végére oda kell hányni a paragrafusokat, meg a jogi bikkfanyelvet, de azt nem muszáj elolvasni, mert előtte már ott van érthetően leírva.