Kevés irritálóbb dolog van, mint ha valaki a saját szerencséjét nem elismerve, vagy akár nem fel sem ismerve, mindent a saját dicsőségeként állít be.
Kevés butább dolog van, mint 1-2-3 kísérlet eredményéből statisztikát csinálni.
Fel kellene már ismerni végre, hogy a gyerek nem olyan, mint a Suzuki Swift, hogy jön a szalagon 2millió teljesen egyforma darab. Ahogy az egyik 150 centis, a másik 220 centis lesz, ahogy az egyik szőke és kék szemű, a másik meg vörös és fekete szemű, ugyanúgy különböznek értelemben és habitusban is. Ami az egyiknél működik, az baromira nem biztos, hogy a másiknál is működni fog, és vica versa. Van akinél elég, ha összevonod a szemöldöködet, van akinél elég ha 1-2 percre ignorálod, van akinél hatásos egy erélyesebb rámordulás, de sajnos van, akinél nem.
Tapasztalat:
Ugyanannak a párnak 1 év különbséggel született két gyereke közül az elsőt ha leteszed a kerben egy plédre, ott hagyod, beszélgetsz haverokkal, stb. semmi baj, a gyerek két óra múlva is ott ül és bámul a világba. A második gyerek 2 másodpercig nem ül meg a seggén sehol, lóg-csüng apján-anyján, jár keze lába. Üt, rúg, csapkod, hadonászik, dönt/borít/tör/zúz folyamatosan. Biztos "örökölt hülyeség", meg biztos elfelejtettek gyereket nevelni, ugye?
Kérdés 1:
Rád van bízva egy (tegyük fel, csak pár órára) aki órákon át veszélyesen támad rád és/vagy a többi gyerekre: torokra üt, szemedet próbálja kinyomni stb. Hiába mondod neki, hogy ez veszélyes, ezzel nagy bajt okozhat, stb. mert NEKI EZ MOST VICCES. Mit kezdesz? Minimum lefogod. Csak hogy ficánkol, kirántja magát, egész addig, amíg nem szorítod addig, hogy az már fájjon neki. Akkor abbahagyja, de mikor elengeded újra kezdi. Mit csinálsz? Megkötözöd?? Sötétzárka??
Kérdés 2:
Megbeszéled a gyerekkel, hogy Pistike: ne lógj a könyvespolcon, mert leszakad, rád esik, agyonüt. Megérti bólogat, ott is hagyja. Aztán 2-3 óra múlva mint ha mi sem történt volna, megint ott lóg. Megint megbeszélitek, megint megérti ideiglenesen, aztán 2-3 óra megint megint ott lóg. Ok, jön mondjuk a büntetőszék, de másnap megint ott lóg. Jön az 1 napig nincs TV, 1 hétig nincs fagyi/játszótér és hasonlók, kurva nagy duzzogás, te vagy az ördög, ráadásul te szívsz vele jobban, de kitartasz. Csak hát még le se telt az 1 hét tiltás, de már megint ott lóg. Mit csinálsz?
Apuka pedig annyira eszkoztelen, hogy mashogy nem kepes megoldani a problemat.
Vagy már csak olyan eszközei maradtak, amik ennél is rosszabbak. Egyrészt nincs mindenkinek akadémia doktorija gyermekpszichológiából, másrészt biztos vagyok benne, hogy vannak esetek, amikor a legnagyobb professzorok is ha nem is verésig, de valamiféle fizikai kényszerig kénytelenek lennének elmenni.
Idén már kétszer hallottam, hogy nem is szülő, hanem óvónők (két év, vagy két félév pedagógia-pszichológia képzéssel a hátuk mögött) sötét WC-be zártak ki egyedül gyereket fél-órára / órára mikor már nem bírtak vele. Hát, én úgy gondolom, akkor már inkább a saller...
Plusz: ha nincs más eszköze a szülőnek, akkor dobja be a gyeplőt. Nem hiszem, hogy az jobb eredményre vezet.